Doráti Antal

Doráti Antal
Született	Deutsch Antal 1906. április 9.[1][2][3][4][5] Budapest[6]
Elhunyt	1988. november 13. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Gerzensee
Művészneve	Antal Doráti KBE
Állampolgársága	amerikai magyar[7]
Gyermekei	Tonina Dorati
Foglalkozása	karmester zeneszerző
Iskolái	Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1921)
Kitüntetései	Ditson Conductor's Award a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka (1983) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1986)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Doráti Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Doráti Antal KBE, születési és 1933-ig használt nevén Deutsch Antal (Budapest, Terézváros, 1906. április 9.^[8] – Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).

Apja Deutsch Sándor (1872–1949)^[9] az Operaház zenekarának tagja, anyja Kunwald Margit volt.^[10] 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925–1927 között a Operaház korrepetitora. 1928–1929-ben Fritz Busch asszisztense volt a drezdai Semperoperben. 1929–1933 között a münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941–1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945–1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948–1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949–1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960–1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963–1965 között a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. 1965–1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Filharmonikus Zenekar vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.

1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit (némelyiket többször is) lemezre vette. Csajkovszkij-felvételei közül számos etalonná vált. Az ő zenéje állt legközelebb hozzá.

Több mint 26 kompozíció.

• Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
• I. szimfónia, Missa Brevis
• Magdalena (balett)
• Vonós-oktett
• Madrigálszvit
• Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
• Zongoraverseny
• Gordonkaverseny
• Oboaverseny
• Békemise
• The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)

• Önéletrajza: Notes of Seven Decades. London–Sydney–Auckland–Toronto, 1979. Hodder and Stoughton.
  • Magyarul: Egy élet muzsikája. Ford. Gergely Pál. Budapest. Zeneműkiadó. 1. kiad. (1981): ISBN 9633304083 2. kiad.(1985): ISBN 9633305578 [előszóval a magyar olvasóknak]

• Chlupaty, Richard: Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006^[11]
• Chlupaty, Richard: Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013^[12]

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Sulinet.hu

• Doráti Antal
• Fidelio.hu^{[halott link]}