Gyapjas csüdfű

Gyapjas csüdfű
Virágos példány
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae) Nemzetség- csoport: Galegeae Nemzetség: Csüdfű (Astragalus) L. Faj: A. exscapus
Tudományos név
Astragalus dasyanthus Pall.
Szinonimák
Szinonimák a faj szinonimái: Tragacantha eriocephala (Waldst. & Kit.)Kuntze Tragacantha dasyantha (Pall.)Kuntze Astragalus pannonicus Schult. Astragalus eriocephalus Waldst. & Kit.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Gyapjas csüdfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas csüdfű témájú kategóriát.

A gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, nyílt homokpuszta- és löszgyepekben előforduló, fokozottan védett növény.

Közép-, Dél- és Délkelet-Európában, valamint Ukrajnában honos alföldi-collin, Pontio-Pannon flóraelem.^[1] A Kárpát medencében többfelé előfordul így az Erdélyi Mezőségben, a Delibláti homokpusztán, Magyarországon a Zempléni-hegységben, Tokaj környékén, a Nyírségben Hajdúságban, Kiskunságban és a Mezőföldön élnek egymástól elszigetelt populációi.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

10–25 cm magas, általában szétterülő évelő faj. Az egész növény – de különösen a virágfejecske – sűrű, fehéres szőrzettől bozontos. Föld feletti szára legtöbbször megvan. A szár és a levélnyél általában élénkpiros. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék hosszúkás-tojásdadok (ritkán hegyesedők), 1–3 cm hosszúak. Élénksárga, kb. 1 cm nagyságú virágai tömött fejecskéket alkotnak, melyek 5–10 cm hosszú nyélen ülnek. A virágok ± ülők. A vitorla a fonákán mindig rásimuló szőrös.^[2]

Homoki- és löszgyepekben, legelőkön élnek elszórt populációi. Mészkedvelő. A száraz, kötött talajt preferálja, az árnyékot nem tűri. Képes megkötni a nitrogént. Virágzása május-június hónapokra tehető.^[3]