Guraró

Guraró (Gura Râului)
A Szent Piroska görögkatolikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Guraró
Rang	községközpont
Irányítószám	557095
Körzethívószám	0269
SIRUTA-kód	144606
Népesség
Népesség	3522 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2 (2002)
Népsűrűség	35,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	554 m
Terület	100 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 43′ 39″, k. h. 23° 58′ 19″45.7275, 23.97194444444445.727500°N 23.971944°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 39″, k. h. 23° 58′ 19″45.7275, 23.97194444444445.727500°N 23.971944°E
Guraró weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Guraró témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Guraró (románul Gura Râului, németül Auendorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben, az azonos nevű község központja.

A Szeben folyó mellett, a Csindrel-hegységtől északra, 550 méterrel a tengerszint felett fekszik. A megyeszékhely Nagyszebentől 20 km-re van, és a DN1-es úton Keresztényszigeten át közelíthető meg.

Neve román eredetű: La Gura Râului (szó szerint: 'a folyó torkánál') azt a helyet jelöli, ahol a Szeben patak leérkezik a síkságra.

Kereszténysziget határára települt román falu, első említése 1476-ból maradt fenn, akkor még német néven, mint Awendorff villa Wlachicalis. A hagyomány szerint eredetileg szórt település volt és házai a mai faluközpontot övező dombokon helyezkedtek el. Nagyszeben város birtoka volt, lakói a szebeni királybírónak tartoztak szolgáltatásokkal. Egy 1558-ból fennmaradt német nyelvű feljegyzés megemlékezett az abban az évben épült „Schwarzer Kloster”-ről, amely valószínűleg ortodox kolostor volt, mivel a szászok ekkor már evangélikus hitre tértek.^[1]

A 18–19. században részt vett a transzhumáló pásztorkodás konjunktúrájában, amellett jelentős volt gyümölcstermesztése is. 1785-ben 381 román és 18 sátoros cigány család, 1811-ben 382 ortodox és 28 görögkatolikus család lakta. Iskoláját 1805-ben alapították.

Patakjain sok lisztelő, kallózó, fűrész- és olajmalom őrölt. Erdély egyik kallózó központja volt. Szász alapítású fonógyára a 19. század második felétől a 20. század közepéig működött. 1892-ben kapott engedélyt hetivásár tartására, bár nem hivatalosan már korábban is rendeztek itt vásárokat.

A falu 1894-ben egy gazdagodó, polgárosuló település képét mutatta. Házainak már 40%-a kőből vagy téglából épült; 50%-uk három vagy több, 40%-uk két helyiségből állt. 16 267 holdas határának művelési ágak szerint 59%-a volt erdő, 24%-a legelő, 8%-a rét és 6%-a szántó. 1893-ban gazdaszövetkezet alakult.

Az 1900-as években 38 fűrészüzeme működött, ezek közül 18 a falu belterületén. 1941-ben a fűrészüzemekben 440 lakója dolgozott.

Szebenszékhez, 1876-tól Szeben vármegye szelistyei járásához tartozott.

1850-ben 2338 lakosából 2083 volt román és 244 cigány nemzetiségű; 1909 ortodox és 418 görögkatolikus vallású.
1900-ban lakói közül 100-150 személy Romániában tartózkodott. Teljesebb képet ad a helyi lelkész, Ioachim Muntean felmérése 1894-ből. Eszerint 2880 lakosából a többségi románságon kívül 148 volt a beás és 46 a kovács cigány, de néhány szász is lakta. 2714-en helyben, a többiek a szomszédos falvakban születtek. Felekezeti szempontból 2514-en tartoztak az ortodox, 343-an pedig a görögkatolikus egyházhoz. A népszámlálási adatok szerint a lakosság fele tudott írni-olvasni és mindössze 16 fő beszélt magyarul.
2002-ben 3621 lakója volt, közülük 3616 román nemzetiségű; 3472 ortodox, 103 adventista és 36 baptista vallású.^[2]

• A Boldog Piroska görögkatolikus templom korábbi alapokon, 1728 és 1830 között, tornya 1834-ben épült. Apszisát 1860-ban meghosszabbították. Részletekben maradtak fenn a 18. század első feléből való freskói.
• A jóval nagyobb Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox templom 1886–87-ben, Joseph Neugebauer tervei szerint épült.
• Kallómalom a 19. századból.
• Olajütő (faépítmény, a böjtben sütéshez használt tökmagolajat készítették benne).
• Fedett fahíd a 19. századból.
• A művelődési házban néprajzi kiállítást rendeztek be.
• Aurel Decei orientalista (1905–1976) emlékmúzeuma.
• Az 1981-ben, 550 méteres magasságban megépült, 330 m hosszú és 72 m magas völgyzárógáttal egy 65 hektár felületű mesterséges tavat hoztak létre. A létesítmény nemcsak energiát termel, de innen látják el ivóvízzel Nagyszebent is.

A lakosság főleg a fafeldolgozásból és a juhtenyésztésből él. Az utóbbi években fejlődésnek indult a falusi turizmus is.

• Itt született 1905-ben Aurel Decei történész, orientalista.

• Ioachim Muntean: Monografia economicǎ-culturalǎ a comunei Gurarîului. Sibiiu, 1896
• Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

• Turisztikai szempontú leírás a faluról (románul)
• Pontos adatok és rajzok a völgyzárógátról (románul)
• Guraróból származó építmények a nagyszebeni szabadtéri néprajzi múzeumban: Vízierővel működő fűrészmalom^{[halott link]}, Ló hajtotta fűrészmalom^{[halott link]}, Kallómalom^{[halott link]} (képek és román nyelvű ismertető).