Bizmutin
| Bizmutin | |||
 |
| ||
| IUPAC-név | bizmután | ||
| Más nevek | bizmut-trihidrid hidrogén-bizmutid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 18288-22-7 | ||
| PubChem | 9242 | ||
| ChemSpider | 8886 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | BPBOBPIKWGUSQG-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | OCH2V0Z37N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | BiH3 | ||
| Moláris tömeg | 212,00 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen gáz | ||
| Sűrűség | 0,008665 g/mL (20 °C) | ||
| Forráspont | 16,8 °C | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Molekulaforma | trigonális piramis | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bizmutin (IUPAC-név: bizmután) szervetlen vegyület, képlete BiH3. Az ammónia legnehezebb analógjaként (a legnehezebb pniktogén-hidridként) instabil, bizmuttá és hidrogénné bomlik 0 °C alatt is. Molekulája piramidális, a H–Bi–H szög 90,48°.[1]
A bizmutin jelenthet bizmut(III)-organikus anyagokat (BiR3, ahol R szerves szubsztituens) is. Például a Bi(CH3)3 a trimetilbizmutin.
Előállítása, tulajdonságai
[szerkesztés]A bizmutin metilbizmutin (BiH2Me) átrendeződéses reakciójából állítható elő:[2]
A szükséges BiH2Me, mely szintén instabil, metilbizmut-diklorid lítium-alumínium-hidrides redukciójából állítható elő.[1]
A SbH3-hez hasonlóan a BiH3 instabil, és elemeire bomlik a következő egyenletnek megfelelően:
- (ΔH
of(g) = −278 kJ/mol)
Az arzénészlelésre használt módszer, a Marsh-teszt használható BiH3 észlelésére. Ez az arzén, az antimon és a bizmut hidrogénvegyületeinek hőbomlásán alapul. Ezek megkülönböztethetők eltérő oldódási jellemzőikkel is: az arzént oldja a NaOCl, az antimont oldja az ammónium-poliszulfid, a bizmut azonban egyikben sem oldódik.[2]
Használata, biztonsági jellemzői
[szerkesztés]A BiH3 instabilitása megnehezíti a jelentős egészségi hatásokat, mivel gyorsan bomlik 0 °C alatt is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b (2002) „Bismuthine BiH3: Fact or Fiction? High-Resolution Infrared, Millimeter-Wave, and Ab Initio Studies”. Angew. Chem. Int. Ed. 41 (14), 2550–2552. o. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<2550::AID-ANIE2550>3.0.CO;2-B 10.1002/1521-3773(20020715)41:14<2550::AID-ANIE2550>3.0.CO;2-B. PMID 12203530. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
- ↑ a b Holleman, A. F.; Wiberg, E. "Inorganic Chemistry" Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bismuthine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.