Acid jazz
| Acid jazz | |
| Stíluseredet | elektronikus zene, funk, jazz, fúziós jazz, contemporary R&B, Hip Hop, |
| Kulturális eredet | 1980-as évek vége Nyugat-Nagy Britannia |
| Hangszerek | turntable, szintetizátor, szaxofon, fuvola, trombita, harsona, klarinét, zongora, elektromos gitár, elektromos basszusgitár, dobfelszerelés, vonós hangszerek |
| Népszerűség | Középmagas az Egyesült Királyságban |
| Leszármazott stílusok | |
| Nu jazz Nu-funk Trip hop | |
Az acid jazz egy könnyűzenei stílus, ami a jazz, a funk és a hiphop elemeit ötvözi. Jellemzője a loopolt (ismétlődő, repetitív) alap. Az Egyesült Királyságban alakult ki a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulópontján, a jazz-funk és az elektronikus tánczene házasságából. Az acid jazz atyjainak olyan jazz-funk zenészeket tartanak, mint Roy Ayers, Donald Byrd és Grant Green.[1] Az acid jazz emellett csekélyebb soul, house, acid rock és diszkó hatásokkal is bír.
Bár az acid jazz műfaján belül számos elektronikus kompozíció is szerepel (néha samplerezéssel vagy DJ-vel), legtöbbször azért élő zenészek játsszák ezt a stílust. Olyan zenekarok, mint a Jamiroquai, a The Brand New Heavies, a Los Amigos Invicibles és az Incognito gyakran használnak jazzes harmóniameneteket számaikban.
Az acid jazz "mozgalom" ezen felül ráirányította a figyelmet a jazz-funkra, a fúziós jazzre és a soul jazzre olyan DJ-k segítségével, mint Norman Jay, Gilles Peterson vagy Patrick Forge. Az ilyen DJ-ket "rare groove sírásóknak" vagy "Cataroos"-nak is nevezik.
Legfontosabb előadók
[szerkesztés]Egyéb fontos előadók
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Acid jazz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
