Élisée Reclus
| Élisée Reclus | |
 | |
| Született | Jacques Élisée Reclus 1830. március 15.[1][2][3][4][5] Sainte-Foy-la-Grande |
| Elhunyt | 1905. július 4. (75 évesen)[1][2][3][4][6] Torhout |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Zéline Reclus Jacques Reclus |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Faculté libre de théologie protestante de Montauban (1848–1849, teológia) |
| Kitüntetései | Patron’s Medal (1894)[8] |
| Sírhelye | Ixelles Cemetery |
 | |
| Élisée Reclus aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Élisée Reclus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jean Jaques Élisée Reclus (Sainte-Foy-la-Grande (Gironde), 1830. március 15. – Thourout (Nyugat-Flandria), 1905. július 4.) francia geográfus, anarchista gondolkodó.
Életútja
[szerkesztés]Az apja lelkész volt, de jó nevelésben részesítette és a középiskolák befejezésével francia és német egyetemen folytatta tanulmányait. Montaubanban az ottani protestáns egyetemen tanult, azután Berlinben a híres Carl Ritter geográfus vezetése alatt tökéletesítette magát a földrajzi tudományokban, s miután az 1851. évi államcsíny miatt Franciaországot ott kellett hagynia, először Angliába és Írországba, azután Észak- és Közép-Amerikába utazott, végül Kolumbiába, ahol több évet töltött. Mikor hazajött, utazásának eredményeképp közzétette legnevezetesebb földrajzi műveit.
1858-tól 1871-ig Párizsban élt, ekkor csatlakozott a munkásmozgalomhoz és belépett az Internacionále-be. A kommün alatt Elie fivérével bátor harcos volt, ezenkívül a Cri du Peuple-t szerkesztette. 1871. április 5-én elfogták és november 15-én száműzetésre ítélték és egy ideig Luganóban és Genfben élt. Elítéltetése óriási felháborodást keltett nemcsak a proletárságban, hanem a tudomány és irodalom burzsoá művelői között is, akik nagyarányú mozgalmat indítottak érdekében. Élükön Charles Darwin állott. A mozgalom eredményes volt, mert már 1872 február havában a deportációt száműzetésre változtatták. Reclus ekkor külföldre ment és az 1879-es amnesztia dacára is majdnem mindig külföldön maradt. Olaszországban, Svájcban, Angliában élt, majd ismét hosszas utazást tett Amerikában és a Keleten. Ezen utazások hatása alatt írta leghatalmasabb művét, az Általános Földrajzot, mely 19 kötetből áll. Főműve a „La terre“ (1867—68) című nagyszerű fizikai földrajz, mely a földgömbnek és életjelenségeinek leírását foglalja magában, s melyet magyarul a Királyi Magyar Természettudományi Társulat adott ki Föld (Budapest, 1879) cím alatt. E főműhöz csatlakoznak Les phenomenes terrestres, les mers et les meteores (1873) és Nouvelle geographie universelle (1876).
1873-ban Magyarországot és Erdélyt is beutazta. 1893-ban a brüsszeli szabad szocialista egyetem tanára lett. 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia kültagjául választotta.
Mint földrajzíró utolérhetetlen volt, mint szociológus is a legkiválóbb művekkel gazdagította az emberiséget. Az evolúció, A revolució és Az anarkista eszmében fektette le rendszerét, melyben az egyéni szabadság és az egyéniségek fejlesztése, az állam, a törvény és a tekintély tagadása volt az alapgondolat. Közel áll így Kropotkinhoz, akihez, valamint Bakunyinhoz benső barátság fűzte.
Mindamellett 1905. július 4-én bekövetkezett halála óriási csapást jelentett a haladás és a forradalom híveire.
Művei
[szerkesztés]- Guide du voyageur à Londres et aux environs (Paris, 1860)
- Voyage á la Sierra Nevada de Sainte Marthe (Paris, 1861)
- Les villes d'hiver de la Méditerranée et les Alpes Maritimes (1864)
- Nouvelle Géographie Universelle (19 kötetes leíró földrajz)
- La terre (1867-68)
- Histoire d'un ruisseau (1869)
- Les phenomenes terrestres, les mers et les meteores (1873)
- Nouvelle geographie universelle (1876)
- L'homme et la terre (Paris, 1905)
Magyarul a Természettudományi Társulat kiadásában megjelentek
[szerkesztés]- A föld. A földgömb életjelenségeinek leírása (2 kötet, a Nouvelle Géographie bevezető része, Budapest 1879—80., ford. Király Pál és Révész Samu)
- A hegyek története (Budapest, 1881., ford. Geöcze Sarolta)
- A patak élete (Budapest, 1894, ford. Heutaller Elma)
Egyéb
[szerkesztés]- Az anarchia; Wellesz Ny., Budapest, 1902 k.
- Az anarchia; 2. jav. kiad.; Társ. Forradalom Kiadó, Budapest, 1911
- Az anarkia; 3. bőv. kiad.; s.n., Budapest, 1919
- A patak élete; ford. Hentaller Elma; Argo Navis, Budapest, 2023
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Médias 19 (francia nyelven)
- ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 5.)
- ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
Források
[szerkesztés]- Népszava naptár, 1907 (Budapest, 1906) 43-44. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- Magyar Lexikon 14. Planetoidok-Sopor (Budapest, 1883) 259. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- Révai Nagy Lexikona, 16. kötet: Racine-Sodoma (1924) 105-106. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
- A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897) 431. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
További információk
[szerkesztés]- Lóczy Lajos: Emlékbeszéd Reclus Elisée felett; Akadémia, Budapest, 1908 (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek)
- Lasz Samu: Elisée Reclus; Franklin Ny., Budapest, 1908