| dbo:abstract
|
- Azokat a kutyákat, amelyek a gazdájuk (felügyelőjük), nyakörv, vagy egyéb azonosító nélkül tartózkodnak közterületen, sok országban kóbor kutyának tekintik, míg máshol bátorítják a kutyákat, hogy elkóborolva, gondoskodjanak saját élelmezésük egy részéről, Moszkvában például teljesen természetes a kóbor kutyákról való gondoskodás, egy barbár módon megölt Malcsik (oroszul: Мальчик) nevű kutyának emlékművet is állítottak „könyörület” címen. A felügyelet nélkül a közterületen kóborló kivert, vagy eltévedt kutyák közegészségügyi, illetve közbiztonsági kockázatot jelentenek, hiszen nem kapják meg a védőoltásokat, féregtelenítést, valamint éhesen rátámadhatnak a járókelőkre is. A gazdájuktól elkóborolt (esetleg a gazdája által kivert kutya) túlélési esélyei meglehetősen rosszak, ami nagy evolúciós nyomást jelent a populációra. Egy adott területen a kóbor kutyák számát a terület jellegzetességei határozzák meg (élelemforrások, búvóhelyek). A területen a kutyák számát a terület rendezésével, az élelemforrások (a kutyák etetése, szemétkupac, bármi ehető) visszafogásával lehet csökkenteni. Az egyes egyedek befogásával vagy elpusztításával csak időleges eredményeket lehet elérni, azonban egyes helyeken a kóborló állatok akkora problémát okoznak, hogy kilövési engedélyt adnak ki rájuk. A kóbor kutyák irtása azonban több veszélyt is hordoz, mivel nagy valószínűséggel azokat a kutyákat tudják kilőni, amelyek még nemrég kóboroltak el, így még lenne esélyük hazatalálni, illetve a kutyáknak kitett méreg esetleg emberek, vagy védett állatok szervezetébe jut. Fontos különbséget tenni a városi, illetve természetes környezetben élő kóbor kutyák között, mivel eltérő a gazdasági társadalmi hatásuk, illetve más evolúciós nyomás alatt állnak, az eltérő alkalmazkodási kényszerek miatt. Az 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról kimondja, hogy amennyiben egy kutya vadat űz, a vadásznak feladata azt elpusztítani, a vadállomány védelmében (hu)
- Azokat a kutyákat, amelyek a gazdájuk (felügyelőjük), nyakörv, vagy egyéb azonosító nélkül tartózkodnak közterületen, sok országban kóbor kutyának tekintik, míg máshol bátorítják a kutyákat, hogy elkóborolva, gondoskodjanak saját élelmezésük egy részéről, Moszkvában például teljesen természetes a kóbor kutyákról való gondoskodás, egy barbár módon megölt Malcsik (oroszul: Мальчик) nevű kutyának emlékművet is állítottak „könyörület” címen. A felügyelet nélkül a közterületen kóborló kivert, vagy eltévedt kutyák közegészségügyi, illetve közbiztonsági kockázatot jelentenek, hiszen nem kapják meg a védőoltásokat, féregtelenítést, valamint éhesen rátámadhatnak a járókelőkre is. A gazdájuktól elkóborolt (esetleg a gazdája által kivert kutya) túlélési esélyei meglehetősen rosszak, ami nagy evolúciós nyomást jelent a populációra. Egy adott területen a kóbor kutyák számát a terület jellegzetességei határozzák meg (élelemforrások, búvóhelyek). A területen a kutyák számát a terület rendezésével, az élelemforrások (a kutyák etetése, szemétkupac, bármi ehető) visszafogásával lehet csökkenteni. Az egyes egyedek befogásával vagy elpusztításával csak időleges eredményeket lehet elérni, azonban egyes helyeken a kóborló állatok akkora problémát okoznak, hogy kilövési engedélyt adnak ki rájuk. A kóbor kutyák irtása azonban több veszélyt is hordoz, mivel nagy valószínűséggel azokat a kutyákat tudják kilőni, amelyek még nemrég kóboroltak el, így még lenne esélyük hazatalálni, illetve a kutyáknak kitett méreg esetleg emberek, vagy védett állatok szervezetébe jut. Fontos különbséget tenni a városi, illetve természetes környezetben élő kóbor kutyák között, mivel eltérő a gazdasági társadalmi hatásuk, illetve más evolúciós nyomás alatt állnak, az eltérő alkalmazkodási kényszerek miatt. Az 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról kimondja, hogy amennyiben egy kutya vadat űz, a vadásznak feladata azt elpusztítani, a vadállomány védelmében (hu)
|