| dbo:abstract
|
- A Nara buddhizmus hat iskolája, más néven Rokusú 六宗 (vagy Rokusuu /Rokusu) akadémiai buddhista szekták voltak. Ezek az iskolák Kínából és Koreából érkeztek Japánba a 6. század végén és a 7. század elején. Mind a hat iskola az újonnan kialakult Nara városi kormányzás irányítása alá tartozott. Az iskolák a már létező ázsiai buddhista tanokat voltak hivatottak tovább vinni. Sótoku japán régensherceg uralkodása idején további iskolákat alapítottak, valószínűleg azért, hogy a buddhista és konfucianista tanokon keresztül növeljék meg a terjeszkedni kívánó kormányzat hatalmát. Az buddhista iskolák terjedésének időszakát Nara buddhista kornak nevezik. Mivel a vallási terjeszkedésben szerepet játszott a kormány, így hatalmas templomok, szobrok és festmények készültek, amelyek közül a legismertebbek Nara hét nagy déli temploma. A szekták többsége igyekezett, hogy a császári család és a hivatalnokok legfőbb buddhista iskolájává váljon. Az iskolák témája legtöbbször a tudattal és a létezéssel kapcsolatos haladó szintű, bonyolult és már-már rejtélyes indiai filozófiák voltak. Előfordultak olyan iskolák is, amelyeket a hagyományos buddhista kolostorok működési szándékával alapítottak. Idővel az iskolák hatalma olyannyira megerősödött, hogy Nara városán túlra is elért már a hatásuk. Ennek hatására Kammu császár áthelyezte a fővárost Heiankjó (a mai Kiotó) városába. Ekkor alapította meg a tendai iskolát, valamint Kúkai a Singon iskolát. Mind a hat iskola képviselte Gautama Buddha eredeti tanításait az emberi szenvedésről, az ok-okozat törvényéről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvényről. Nézőpontjuk azonban különbözött a jelenségek egymástól való függését illetően, a legvégső megvilágosodás (nirvána) értelmezésén, az éntelenségen (anatta) és a középút tanaiban. Ezek az iskolák fektették le a Tiszta Föld buddhizmus alapjait és a japán különlegességnek számító Amida Buddha képét. (hu)
- A Nara buddhizmus hat iskolája, más néven Rokusú 六宗 (vagy Rokusuu /Rokusu) akadémiai buddhista szekták voltak. Ezek az iskolák Kínából és Koreából érkeztek Japánba a 6. század végén és a 7. század elején. Mind a hat iskola az újonnan kialakult Nara városi kormányzás irányítása alá tartozott. Az iskolák a már létező ázsiai buddhista tanokat voltak hivatottak tovább vinni. Sótoku japán régensherceg uralkodása idején további iskolákat alapítottak, valószínűleg azért, hogy a buddhista és konfucianista tanokon keresztül növeljék meg a terjeszkedni kívánó kormányzat hatalmát. Az buddhista iskolák terjedésének időszakát Nara buddhista kornak nevezik. Mivel a vallási terjeszkedésben szerepet játszott a kormány, így hatalmas templomok, szobrok és festmények készültek, amelyek közül a legismertebbek Nara hét nagy déli temploma. A szekták többsége igyekezett, hogy a császári család és a hivatalnokok legfőbb buddhista iskolájává váljon. Az iskolák témája legtöbbször a tudattal és a létezéssel kapcsolatos haladó szintű, bonyolult és már-már rejtélyes indiai filozófiák voltak. Előfordultak olyan iskolák is, amelyeket a hagyományos buddhista kolostorok működési szándékával alapítottak. Idővel az iskolák hatalma olyannyira megerősödött, hogy Nara városán túlra is elért már a hatásuk. Ennek hatására Kammu császár áthelyezte a fővárost Heiankjó (a mai Kiotó) városába. Ekkor alapította meg a tendai iskolát, valamint Kúkai a Singon iskolát. Mind a hat iskola képviselte Gautama Buddha eredeti tanításait az emberi szenvedésről, az ok-okozat törvényéről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető ösvényről. Nézőpontjuk azonban különbözött a jelenségek egymástól való függését illetően, a legvégső megvilágosodás (nirvána) értelmezésén, az éntelenségen (anatta) és a középút tanaiban. Ezek az iskolák fektették le a Tiszta Föld buddhizmus alapjait és a japán különlegességnek számító Amida Buddha képét. (hu)
|