Wynton Marsalis

Öt fiútestvére közül Branford, Delfeayo és Jason is zenészek. Wynton nyolcévesen egy helyi baptista templomban adott elő trombitával tradicionális számokat. Tizennégy évesen meghívták a New Orleans Philharmonic zenekarba, nem sokkal később a New Orleans Symphony Brass Quintetnek és a helyi koncertzenekarnak is tagja lett, hétvégente pedig a Creators jazz-zenekarban kapcsolódott ki. 1978-ban New Yorkba költözött, hogy a Juilliard Zeneművészeti Iskolában tanuljon, és hamarosan itt is magára irányította a figyelmet. 1980-ban belépett Art Blakey Jazz Messengersébe, és megújulást hozott a legendás együttesnek. A következő évben Herbie Hancockkal turnézott az Egyesült Államokban és Japánban, felléptek a Newport Jazz Festivalon is. Tíz éven át évi 120 koncerten vett részt zenekarával, emellett szerepelt többek között Sarah Vaughan, Dizzy Gillespie és Sonny Rollins mellett. 1982-ben vette fel első komolyzenei albumát (Trumpet Concertos), amellyel egyből a legkiválóbb klasszikuszenei előadók közé emelkedett.

Eleinte Freddie Hubbard volt a példaképe, de mikor már saját zenekara volt, inkább Miles Daviséhez hasonló hangszínen játszott, ráadásul igen virtuózan. A kritikusok biztosítottnak látták személyében a jazz jövőjét, és valamelyest túlértékelték Marsalis szerepét. Hamarosan fény derült arra a nézetére, hogy az 1965. utáni avant garde stílusirányzatot és a fúziós zenét nem tartja a jazz részének, csak érdektelen vadhajtásként tekint rájuk. Ez sokakban visszatetszést váltott ki, és megosztotta a jazzrajongókat, egyesek Miles Davis-imitátornak is nevezték, ők viszont figyelmen kívül hagyták, hogy Marsalis hangszíne és elképzelései még változásban voltak. Az 1990-es Tune in Tomorrow albumon hallható addigra kialakult, egyedi hangja. Ekkoriban sokat fejlődött zeneszerzőként (Duke Ellington hatott rá jelentősebben), és szeptetje megfelelő megnyilvánulási terepnek bizonyult hangszereléseihez. A 90-es évek során Marsalis jelentősége – mint trombitás, vezető, zeneszerző – egyre nőtt. 1997-ben ő lett az első jazz-zenész, aki a zenei Pulitzer-díjat elnyerte, Blood on the Fields című oratóriumáért. Tanári tevékenysége nemzetközileg is elismert, több egyetemtől is díszdoktori címet kapott. 2004-től a New York-i Jazz at Lincoln Center művészeti központ zenei igazgatója.

• 1983: Legjobb Komolyzenei Előadás, Szólista (Best Classical Performance - Instrumental Soloist Or Soloists (With Orchestra)), Haydn: Trumpet Concerto In E Flat/L. Mozart: Trumpet Concerto In D/Hummel: Trumpet Concerto In E Flat
• 1983: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Think Of One
• 1984: Legjobb Komolyzenei Előadás, Szólista (Best Classical Performance - Instrumental Soloist Or Soloists (With Orchestra)), Wynton Marsalis-Edita Gruberova-Handel, Purcell, Etc
• 1984: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Hot House Flowers
• 1985: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), Black Codes From The Underground
• 1985: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Szólista (Best Jazz Instrumental Performance, Soloist), Black Codes From The Underground
• 1986: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), J Mood
• 1987: Jazz Legjobb Hangszeres Előadás, Csoport (Best Jazz Instrumental Performance, Group), Marsalis Standard Time - Volume I
• 1999: Legjobb Élőszavas Album Gyerekeknek (Best Spoken Word Album For Children), Listen To The Storyteller

• 1997: Zenei Pulitzer-díj, Blood on the Fields, oratórium

• http://turigabor.hu/node/837 (magyarul)
• Wynton Marsalis Biography^{[halott link]}, allmusic.com

• Wynton Marsalis a Lincoln Centerben, jazzatlincolncenter.org