[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

Terrorizmus

az erőszak mint politikai, gazdasági és vallási kényszer alkalmazása
(Terrorista szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 13. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni.[2][3] A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, segítője lehet, de a terrorizmus esetében ez a viszony fordított, az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni.

A Pentagon biztonsági kamerájának felvétele a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról[1]

Híres terrorista szervezetek voltak például a Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok, az IRA, az ETA, az al-Káida, az Irgun és az új Iszlám Állam.

A szó eredete

szerkesztés

A terror főnév latinul ijedtséget, rémületet jelent. A ’társadalomra erőltetett rettegés’, ’rémuralom’ értelmében először a francia forradalomban használták a régime de la Terreur, a jakobinus terror idején. Szintén a francia történelemben gyökerezik a Terreur blanche, a fehérterror fogalma, amely eredetileg a Bourbonok fehér zászlajára célozva a restauráció utáni véres megtorlást jelölte.

Története

szerkesztés
 
Terrorista cselekmények száma (2008)

Terrorizmus Magyarországon a 21. században

szerkesztés

A 21. század első két évtizedében Magyarország legnagyobb terrorszervezet-ügye a Budaházy György nevével fémjelzett Magyarok Nyilai szervezet ügye volt, amely terrorszervezet ügyében 2016. augusztus 30-án született az elsőfokú, nem jogerős ítélet.[4]

A közelmúltban[mikor?] történt terrorcselekménynek minősülő eset a Teréz körúti robbantás volt, mely alapvetően a rendőrség ellen irányult.


Egyéni terrorizmus

szerkesztés

A terrorizmus e válfaja a 19. század vége felé bukkant fel, magányos anarchisták, nihilisták hajtottak végre merényleteket Oroszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és másutt. Ezek a terrorcselekmények, melyeket gyakran bosszú is motivált, a hatalmat jelképező személyiségek ellen irányultak, vagyis politikusok, pénzemberek, papok, rendőrök, katonák ellen, akiket a politikai elnyomásért felelősnek tartottak. Úgy gondolták, ezek az akciók képesek az elnyomó gépezetben félelmet, zavart kelteni, azt meggyengíteni. Az egyéni terrorizmus egyik legelső és a maga korában leghíresebb esete a Vera Zaszulics (későbbi marxista forradalmár) által 1878-ban elkövetett merénylet volt Fjodor Trepov, Szentpétervár rendőrfőkapitánya ellen.

Napjainkban az egyéni terrorizmus leggyakrabban etnikai vagy vallási motivációjú, szintén fontos szerepet kap benne a felháborodás, a bosszúvágy. Jellemző példája az izraeli Baruch Goldstein által 1994-ben a hebroni Pátriárkák Mecsetjében elkövetett mészárlás, melyben 29 muszlim imádkozó vesztette életét, vagy Timothy McVeigh robbantása Oklahoma Cityben, amely 167 áldozatot követelt.

Illegális szervezetek terrorizmusa

szerkesztés

Az illegális szervezetek által kitervelt és végrehajtott terrorcselekmények esetén szervezett terrorizmusról beszélhetünk, de gyakran ezt tekintik par excellence terrorizmusnak. A csoport terrorcselekményeket általában akkor kezdeményez, ha más eszközökkel nem tudja érdemi tárgyalásra bírni a hatalom élenjáróit, kilátástalannak látja helyzetét, hogy elérje jogos vagy jogosnak vélt követelését. Nemzeti, vallási, forradalmi-ideológiai terrorcsoportok sokasága alakult és működött a 20. század folyamán. Gondot okozhat a magukat felszabadító, forradalmi, szeparatista, gerilla stb. mozgalomnak nevező tényezők azonosítása a terrorizmussal, vagy megkülönböztetésük attól. A 60-as, 70-es években a szélsőbaloldali illetve kisebb mértékben a szélsőjobboldali ideológiájú terrorizmus vált meghatározóvá, ebben az időben jött létre a nemzetközi terrorizmus fogalma, jelentek meg új elkövetési módok, mint például a repülőgépek elpusztítása, eltérítése, a levélbomba stb.

Politikai, ideológiai vonal

szerkesztés

E korszak legismertebb képviselői az NSZK-beli Vörös Hadsereg Frakció (más néven Baader–Meinhof-csoport), az olasz Vörös Brigádok, a francia Action directe (’Közvetlen Akció’). E csoportok egymással, illetve közel-keleti szervezetekkel (Fatah) is szoros kapcsolatokat építettek ki. A dél-amerikai gerillamozgalmak, mint például a perui Fényes Ösvény is gyakran folyamodtak terrorisztikus módszerekhez.

Az 1990-es évektől a szélsőbaloldali, jellemzően a marxizmusra hivatkozó terrorszervezetek eltűntek, vagy eltűnőben vannak, nagyrészt a kelet-európai rendszerváltozásokkal összefüggésben.

Etnikai, vallási vonal

szerkesztés

A mai terrorizmus alapvetően etnikai-vallási és szeparatista indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája a globalizálódó iszlamista, dzsihadista terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz kapcsolódik. Legismertebb példa erre az al-Káida terrorszervezet által 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat.

A 20. században megjelent környezetvédelmi aktivisták egy része radikalizálódott és nem riadtak vissza robbantásos merényletektől, gyújtogatásoktól. Általánosan a célpontjuk valamely cég vagy annak vezető képviselői. Ezt a fajta terrorizmust szokták még zöld terrorizmusnak, bioterrorizmusnak, ökoterrorizmusnak is nevezni.

Államterrorizmus

szerkesztés

Államterrorizmus, amikor az állami vezetés igyekszik belső vagy külső ellenfeleit fegyverrel és egyéb eszközökkel megrémiszteni és így meghátráltatni. A hatalmon lévők többnyire belső ellenfélként ítélik meg a hátrányosan megkülönböztetett egyén vagy csoport fellépését az emberi méltóságért és az esélyegyenlőségért. Azt gyakran a hatalmukat és kiváltságuk megnyirbálási szándékaként élik meg, ezért igyekeznek őket különböző eszközökkel megfélemlíteni. Az államok által elkövetett, a terrorizmus ismérveit magukon hordozó cselekményeket gyakran szokás leválasztani a terrorizmus fogalmáról, azokat eufemisztikus módon meghatározni („nemkonvencionális hadviselés”, sőt „terrorellenes harc”, „megtorlás” stb.). Az államterrorizmus szókapcsolatot eredetileg baloldali politikusok honosították meg a hidegháború idején, kezdetben a Dél-Amerikában meghirdetett Kondor hadműveletet jellemezték vele, amely a kontinens baloldali forradalmi mozgalmainak megfékezését, visszaszorítását célozta az 1970-es években. A különböző dél-amerikai autoriter rezsimek szoros együttműködésben ebben az időben titkosszolgálati akciók során emberek sokaságát gyilkolták meg, kínozták meg, tüntették el máig nyomtalanul, köztük olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt a baloldali mozgalmakhoz.

Napjainkban az államok, vagy titkosszolgálataik által végrehajtott terrorisztikus akciókat jelöli, például az 1988-as lockerbie-i merényletet, melyet a líbiai titkosszolgálat hajtott végre, de gyakran ide sorolják például az izraeli hadsereg által a palesztin területeken végrehajtott megtorlásokat, „célzott merényleteket” is, sőt a legtágabb értelemben ide tartozhat minden olyan katonai akció, amely katonai jelentőség nélküli célpont ellen irányul.

A nemzetközi jog az államterrorizmus fogalmát nem ismeri.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Flight 77, Video 2. Judicial Watch. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 30.)
  2. Biztonságpolitikai szemle – Mi a terrorizmus? „Összefoglalva: a terrorizmus a szakirodalomban általában elfogadott körülírások alapján erőszak módszeres alkalmazása abból a célból, hogy félelemkeltés segítségével társadalmi-politikai célokat valósítsanak meg.”. [2016. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 6.)
  3. Btk. 314. § Terrorcselekmény. [2016. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 7.)
  4. Magyarok Nyilai - index.hu
  • szerk.: Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó (2006). ISBN 963-327-412-5 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a List of designated terrorist organizations című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Katona Magda: A tálibok útja a Washingtoni Nyilatkozattól az Al-Káidáig; SVKH, Budapest, 2002 (Védelmi tanulmányok)
  • Jonathan Barker: A terrorizmus; ford. Árokszállásy Zoltán; HVG Könyvek, Budapest, 2003 (Tények-lényeg)
  • Charles Townshend: A terrorizmus; ford. Nádori Attila; Magyar Világ, Budapest, 2003 (Summa)
  • Jason Burke: Al-Kaida. A terror árnyéka; ford. Árokszállásy Zoltán; HVG Könyvek, Budapest, 2004
  • Ferwagner Péter Ákos–Komár Krisztián–Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona. Gavrilo Principtől Oszama bin Ladenig; Maxim, Szeged, 2004
  • Kőszegvári Tibor-Resperger István: A nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai tapasztalatai. Egyetemi jegyzet; Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2005
  • A terrorizmus anatómiája. Tanulmányok; szerk. Tálas Péter; Zrínyi, Budapest, 2006 (Biztonság a XXI. században)
  • Pap András László: Rendvédelem, terrorizmus, emberi jogok; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 2007
  • A nemzetközi terrorizmus elleni harc időszerű társadalmi, katonai és rendvédelmi kérdései című nemzetközi tudományos konferencia anyaga; ZMNE, Budapest, 2007
  • Gál István László: A terrorizmus finanszírozása; PTE ÁJK Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, Pécs, 2010
  • Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései; Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2011
  • Terrorizmus és demokrácia a XXI. században. Nemzetközi tudományos és szakmai konferencia. 2011. szeptember 29–30.; NKE Rendészettudományi Kar, Budapest, 2012
  • A terrorizmus Rubik-kockája, avagy A fenyegetések komplex megközelítése. Nemzetközi tudományos-szakmai konferencia. 2013. szeptember 30–október 1.; BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság, Budapest, 2014
  • Michael Weiss–Hassan Hassan: Iszlám Állam. A terror hadserege belülről; ford. Nagy Marcell, Takács Zoltán; HVG Könyvek, Budapest, 2015
  • Marie-Helen Maras: A terrorizmus elmélete és gyakorlata; ford. Varga Tibor; Tudásközpont Tankönyvműhely–Antall József Tudásközpont, Budapest, 2016
  • Christoph Reuter: Az Iszlám Állam. A fekete hatalom és a terror stratégiái; ford. Balla Judit; Művelt Nép, Budapest, 2016
  • Az Iszlám Állam. Terrorizmus 2.0. Történet, ideológia, propaganda; Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely–Kossuth, Budapest, 2016
  • Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus; Zrínyi, Budapest, 2016
  • Arany Anett–N. Rózsa Erzsébet–Szalai Máté: Az Iszlám Állam kalifátusa. Az átalakuló Közel-Kelet; Osiris–KKI, Budapest, 2016 (A külpolitika világa)
  • Loretta Napoleoni: Emberkereskedők. Hogyan tették a dzsihadisták és az Iszlám Állam milliárdos üzletté az emberrablást és a menekültcsempészetet?; ford. Pétersz Tamás; HVG Könyvek, Budapest, 2017
  • Lattmann Tamás: A fegyveres erő terrorizmussal szembeni alkalmazásának nemzetközi jogi körvonalai; Dialóg Campus, Budapest, 2018 (Nemzetközi és európai tanulmányok)
  • Souad Mekhennet: Azt mondták, egyedül jöjjek. Utazásom a dzsihád frontvonalai mögött; ford. Rusznyák Csaba; HVG Könyvek, Budapest, 2018
  • A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században; szerk. Bartkó Róbert; Gondolat, Budapest, 2019
  • Jason Burke: Az új fenyegetés. Az iszlám militáns mozgalom múltja, jelene és jövője; ford. Huppert Anna; Gondolat, Budapest, 2019 (Oikumené könyvek)
  • Spitzer Jenő: Önvédelem versus terrorizmus. Az erőszak tilalma és az önvédelem joga a nemzetközi jogban, különös tekintettel az Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépés lehetőségeire; Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, Budapest, 2019 (Bibliotheca juris militaris)
  • Sausic Attila: A terror sodra. A diáklázadás és a terrorizmus 1968 után; Athenaeum, Budapest, 2020
  • Kasznár Attila: Kína és a Távol-Kelet posztmodern ellensége: a terrorizmus; Kairosz, Budapest, 2020
  • Michael V. Hayden: Játszmák a végsőkig. Az amerikai hírszerzés a globális terrorizmus korában; ford. Ledó Anna; Antall József Tudásközpont, Budapest, 2021
  • Nagy Melánia: A női terrorizmus; PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2021