[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

Szép új világ

Aldous Huxley regénye
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 29.

A Szép új világ (Brave New World) Aldous Huxley 1931-ben írt és egy évvel később megjelentetett regénye. A mű – mely egyébként egy disztópia (negatív értelmű utópia) – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása.

Szép új világ
SzerzőAldous Huxley
Eredeti címBrave New World
Ország Egyesült Királyság
Nyelvangol
Témadisztópia
Műfaj
  • paródia
  • politikai fikció
  • sci-fi
  • filozófiai fikció
  • disztópikus fikció
SorozatKozmosz Fantasztikus Könyvek
KövetkezőEyeless in Gaza
Díjak
Kiadás
KiadóChatto & Windus
Kiadás dátuma1932
Magyar kiadóMóra Ferenc Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1982
FordítóSzentmihályi Szabó Péter
Média típusakönyv
ISBN9632115260
A Wikimédia Commons tartalmaz Szép új világ témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A 26. századi Londonban játszódó történet világában a szaporítás, a genetika és a hipnózis hatalmas fejlődést mondhat magáénak, teljesen megváltoztatva az emberi társadalmat, amit kasztokra osztanak fel, rang szerint csökkenő sorrendben: Alfa, Béta, Gamma, Delta, illetve Epszilon. Ezen kasztok mindegyike rendelkezik egy színnel is: az alfák szürke, a béták bordó, a gammák zöld, a delták khaki, az epszilonok fekete színű ruhát viselnek. A leírt társadalom felfogható utópiának is, nagyon ironikus formában: az emberiség gondtalan, egészséges és technológiailag fejlett. Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek: a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt, vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.

A cím eredete

szerkesztés

A regény a Szép új világ címet William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:

– Ó, csoda! – mondta Miranda. – Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek. (Vas István fordítása)

Története és keletkezésének körülményei

szerkesztés

Szereplők

szerkesztés

Megjelenési sorrendben

szerkesztés
  • Thomas ("Tomakin"), Alfa, A Belső-Londoni Keltető- és Kondicionáló Központ igazgatója; mint később kiderül, John, a Vadember apja
  • Henry Foster, Alfa, a Keltető adminisztrátora és Lenina aktuális partnere
  • Lenina Crowne, Béta-Plusz, zöldet hord, ugyanakkor örül, hogy Gamma fölötti kasztba tartozik; a Keltetőben, nővérként dolgozik; John, a Vadember szerelme
  • Mustapha Mond, Alfa-Dupla Plusz, Nyugat-Európa Világellenőre (kilenc másik ellenőr van még, valószínűleg a világ többi részét felügyelik)
  • Bernard Marx, Alfa-Plusz, pszichológus, hipnopédia-specialista
  • Fanny Crowne, Béta, embriókkal foglalkozik; Lenina barátja
  • Benito Hoover, Alfa, Lenina barátja; Bernard nem kedveli
  • Helmholtz Watson, Alfa-Plusz, az Érzelmi Manipulációs Központ előadója (az Írási Részlegen), Bernard Marx és John, a Vadember barátja és bizalmasa
  • John, a Vadember („Vadember úr”), Linda és Thomas fia (Tomakin/Az Igazgató), számkivetett mind a primitív, mind a modern társadalomban
  • Linda, Béta-Mínusz. John, a Vadember anyja, és Thomas elvesztett partnere. Angliából érkezett és állapotos volt, mikor elszakadt Thomastól az új-mexikói kiránduláson. A vademberek és a civilizáltak egyaránt nem kedvelték, előbbiek a „civilizált” viselkedése (promiszkuitása) miatt, utóbbiak pedig azért, mert öregnek és kövérnek nézett ki.
  • Popé, Malpais-i őslakos. Annak ellenére, hogy megerősíti Lindának azt a viselkedését, ami miatt közutálatnak „örvend” a faluban (lefekszik vele és visz neki meszkált), továbbra is a törzse szokásai szerint él. John meg akarta ölni, amikor gyerek volt.

A világállam

szerkesztés

Malpais vadrezervátum, Új-Mexikó

szerkesztés

Történelmi személyek

szerkesztés

Szinopszis

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

Ford után 632-ben járunk, azaz valamikor a harmadik évezred derekán, egy minden ízében „tökéletesen” megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesítésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a „tapi” (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok. A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a „szóma”, a tökéletes kábítószer, az idegcsillapító és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.

Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemőkoruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.

Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek itt nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Fordizmus és társadalom

szerkesztés

Szimbolikája

szerkesztés

Viták a könyv körül

szerkesztés
  • 1980-ban Missouri államban távolították el az osztályokból.[1]
  • 1993-ban ki akarták vonni a könyvet egy kaliforniai iskola kötelező olvasmányai közül, mivel „a negatív tevékenységeket helyezi a középpontba”.[2]
  • Az Amerikai Könyvtárszövetség [3] 52-ik helyen szerepelteti a „The 100 Most Frequently Challenged Books of 1990–2000]”[4] kiadványában.

Összehasonlítás Orwell 1984-ével

szerkesztés

Magyar kiadásai

szerkesztés

További információk

szerkesztés