Sajó (folyó)

 

 

Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Hármas-Körös, Szamos, és a Bodrog után (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Sztolica nevű hegy (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy aztán kis folyócskává (vagy igen bővizű patakká) cseperedve máris kiléphessen az emberek által megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva.

Partján fekszik Rozsnyó (Rožňava) városa. Innen kicsit délre, Pelsőc (Plešivec) előtt töri át a karsztot. Jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk. Ezek meredeken törnek le a folyóvölgybe. Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető. Pelsőcnél balra kanyarodva, pár kilométer megtétele után találjuk Domica, és már a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerét. A folyó azonban délkeleti irányban halad tovább, egészen jobb oldali mellékfolyójával, a Rimával való találkozásáig. Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re. Az Ózd térségében található Sajópüspöki mellett lépi át a magyar határt. Itt hirtelen nagy mértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig a magyar szakaszra jellemzően megnő. 800 méteren keresztül határfolyó Szlovákiával.

Szlovákiai szakaszának hossza 98 km. Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km; ebből magyarországi szakaszának hossza 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 és 80 méter közé esik. Átlagmélysége sebes folyása miatt a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8–1,2 méter körüli, ám ez a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert is. Vízgyűjtő területe 12 708 km² (néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik). Átlagos vízhozama 60-65,6 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics valamint iszap. A Sajó középszakasz jellegű, a kanyarulat-fejlettségi viszonyokat tekintve a magyarországi szakasza közepes fejlettségű meanderező (S=1,78) típusba sorolható, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50–70 cm/km),^[1] onnan a torkolatig fokozatosan csökken. A hazai Sajó szakasz hossza, azzal együtt pedig a kanyarulatok fejlettsége fokozatosan növekszik, miközben a meanderezés egyre keskenyebb sávra korlátozódik. Egyre több új kanyarulat alakul ki, ezek azonban a fejlettség kezdeti stádiumában vannak, míg az érett kanyarulatok száma fokozatosan növekszik.^[2] A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervezetek az összefüggő szabályozási munkálatok és a folyó hajózhatóvá tételére vonatkozóan, azonban a II. világháború során felmerült költségek átcsoportosítása miatt az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, így napjainkban a Sajó folyó a borsodi iparvidékhez közeli szakaszai kivételével csak részben szabályozott. Több ponton létesítettek középvízi szabályozási műveket, melyek célja főként a homorú part biztosítása, valamint a közeli hidak, utak, vasútvonalak védelmét szolgálta.^[3] A gyakran nem megfelelő módon és helyen kialakított védműveket azonban a Sajó több helyen kikezdte vagy elrombolta, így nagy kiterjedésű árvízvédelmi töltések hiányában a folyó egyes szakaszain napjainkban is intenzív s szabad kanyarulatfejlődés zajlik.^[4] Bár átvágták néhány kanyarulatát a mederszabályozások folytán, a brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi megyeszékhely és a Tisza között^[5]).

 

 

A Sajó vízgyűjtő területe

Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezést Miskolc határában. Utoljára 2009-ben került rá sor. A folyó vízgyűjtőjén látogatásra, említésre érdemes természeti és építészeti értékek sokaságát találjuk.

Az 1965 és 1990 közti miskolci városcímer négy hullámvonalából az egyik a Sajót jelképezi.

A „só” és a folyót jelentő régi magyar „jó” szó összetétele. (Finnugor nyelvekben eredetileg a „jo” szó élt "folyó" jelentésben. Finnül még ma is használatos a „joki”, magyarban pedig csak földrajzi nevek, így a Sajó mellett a Hejő, a Berettyó neve őrzi.) A folyó egyik ága az úgynevezett Sós-völgyből (Slanská dolina) ered, innen a folyó Sav (só) + jó (patak) neve, az Árpád-kori nyelvállapotnak megfelelően. Szlovák neve, a Slaná is „sós folyót” jelent.^[6][7]

Másik lehetséges eredete az ótörök čaj (kis folyó), amely az ótörök-magyar viszonylatban gyakori č-s hangmegfelelés egyik példája is.

 

 

• Dobsina patak (15,5 km; 57 km²). Bal oldalon
• Csermosnya-patak (29 km). Bal oldalon
• Csetnek (32,8 km; 229,6 km²). Jobb oldalon
• Murány (Jolsva; 48,8 km; 413,2 km²). Jobb oldalon
• Turóc (45 km; 370,5 km²) . Jobb oldalon
• Rima folyó (90 km; 1379,6 km²; 7,6 m³/s). A szlovákiai szakaszon az egyetlen folyó, ami a Sajóba ömlik. Velkenye alatt jobb oldalon.

• Keleméri-patak (15,6 km; 60,3 km²; 0,15 m³/s). Bánrévei Vízmű és Sajónémeti között bal oldalon.
• Hangony-patak (30,9 km; 295,2 km²; 0,7 m³/s). A folyó Magyarországi szakaszán az első jelentősebb mellékvíz. Sajónémetinél jobb oldalon.
• Mercse-patak (10,6 km; 68 km²; 0,16 m³/s).
• Szörnyűvölgyi-patak (6 km; 10,3 km²; 0,04 m³/s). Putnoknál balról.
• Zsuponyó-patak (7,5 km; 17 km²).
• Bán-patak (23,9 km; 260,3 km²; 0,9 m³/s). Vadna mellett, jobb oldalon.
• Tardona-patak (18,9 km; 47,2 km²; 0,126 m³/s).Kazincbarcika alatt, jobb oldalon.
• Alacska-patak (10 km²; 0,02 m³/s) Sajószentpéter, jobb oldalon.
• Nyögő-patak (15,5 km; 86,1 km²; 0,224 m³/s). Sajószentpéter belterületén, jobb oldalon.
• Szuha-patak (40 km; 211,6 km²; 0,45 m³/s). Kazincbarcika és Sajószentpéter térségében, két ággal, bal oldalon.
• Bábony-patak (9,5 km; 26,9 km²; 0,053 m³/s). Sajóecseg, jobb oldalon.
• Bódva folyó (110,7 km; 1727,3 km²; 9 m³/s). Boldva község alatt, bal oldalon.
• Szinva (18,5 km; 159,4 km²; 0,733 m³/s). patak. Miskolc város alatt, jobb oldalon.
• Kis-Sajó (20,9 km; 85,8 km²; 0,16 m³/s). Bal oldalon. 15 km hosszú mellékág. Boldva községnél ágazik ki, s Felsőzsolcáig tart.
• Hernád folyó (282,2 km; 5436,4 km²; 32,16 m³/s). Ónodnál, bal oldalon.
• Takta (63,8 km; 620,6 km²; 1,627 m³/s). Kesznyétennél, bal oldalon.

Szlovákiában

 

• Rozsnyó
• Tornalja
• Sajólénártfalva

Magyarországon

• Partjára épültek Putnok, Kazincbarcika, Sajószentpéter, Felsőzsolca, Miskolc, Alsózsolca és Kesznyéten települések.
• Tiszaújváros mellett folyik a Tiszába.
• A Sajó tágabb értelemben vett völgyében találhatóak Nyékládháza, Edelény és Ózd városok is.

• vasúti híd Dobsinától délre;
• a 3032-es mellékút hídja Dobsinától délre;
• vasúti híd Oláhpataknál (Vlachovo);
• a 67-es főút hídja Gócsnál (Gočovo);
• a 3031-es mellékút hídja Alsósajónál (Nižná Slaná);
• vasúti híd Alsósajó vasútállomásától délre;
• a 67-es főút hídja Henckónál (Henckovce);
• vasúti híd Henckó és Veszverés (Gemerská Poloma) között;
• a 3028-as mellékút hídja, egy vasúti híd, illetve a 67-es főút hídja Sajóházánál (Nadabula);
• az 526-os főút hídja, a 67-es főút hídja és egy vasúti híd Rozsnyónál (Rožňava);
• a 3000-es mellékút hídja Berzéténél (Brzotín);
• a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Berzététől délre;
• a 3009-es mellékút hídja Gombaszögnél (Gombasek);
• a 16-os főút hídja Vígtelkénél (Vidová);
• a 3023-as mellékút és az 587-es főút hídjai Pelsőcnél (Plešivec);
• a 16-os főút hídja Lekenyénél (Bohúňovo);
• a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Csoltónál (Čoltovo);
• a 16-os főút hídja Tornaljánál (Tornaľa);
• az R2-es autóút hídja Tornaljától délre;
• a 2766-os mellékút hídja Méhinél (Včelince)
• és az 571-es főút hídja és egy vasúti híd Sajólénártfalvánál (Lenartovce).

• a 25-ös főút hídja Sajópüspökinél;
• a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal hídja Serényfalva és Sajónémeti határán;
• a 2523-as út és a Füzesabony–Putnok-vasútvonal hídjai Putnok és Sajóvelezd között;
• a 26-os főút hídja Sajógalgóc és Vadna határán
• a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal hídja szintén Sajógalgóc-Vadna között;
• a 2603-as út hídja Sajókazánál;
• a Kazincbarcika–Rudabánya-vasútvonal és egy iparvágánya két hídja Kazincbarcika és Szuhakálló közt;
• a 2606-os út hídja Kazincbarcika és Múcsony között;
• a 27-es főút hídja Sajószentpéternél;
• a 2618-as út és a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonal hídjai Sajóecsegnél;
• a 2619-es út hídja Szirmabesenyőnél;
• a 306-os főút hídja Miskolc északkeleti határában;
• a 3-as főút, az M30-as autópálya, valamint a Budapest–Sátoraljaújhely-vasútvonal és a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonal hídjai Miskolcon;
• a 3606-os út hídja Sajólád és Sajópetri között;
• és a 36 107-es út hídja Kesznyétennél.

Az elmúlt évtizedekben, mikor még a szlovák papírgyárak is üzemeltek, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó nagy mértékben szennyezett volt. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A vízminőség javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.

2022 tavaszán a szlovákiai Alsósajó mellett, a 2008-ban bezárt Siderit vasműhöz tartozó vasércbánya felhagyott tárnáinak maradványkőzetéből kimosódott és az ennek következtében vas-oxiddal szennyezett víz miatt a folyó középső, 15 km-es szakaszának teljes élővilága kipusztult.^{[8] [9] [10]}

↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó (folyó) témájú médiaállományokat.

• Sajó
• Vízitúra
• Fischinfó