[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

Sünfélék

emlőscsalád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 2.

A sünfélék (Erinaceidae) az emlősök (Mammalia) osztályának és az Eulipotyphla rendjének egyik családja.

Sünfélék
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
Európai sün (Erinaceus europaeus)
Európai sün (Erinaceus europaeus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Eulipotyphla
Család: Erinaceidae
Waldheim, 1814
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sünfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sünfélék témájú médiaállományokat és Sünfélék témájú kategóriát.

A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozott.[1][2]

10 élő nem és 24 ma élő faj tartozik a családba.

A Kárpát-medencében egyetlen sünféle, a keleti sün (Erinaceus roumanicus) él.

A sün név használata és eredete

szerkesztés

A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. A köznyelvben és a mesékben gyakran szerepel a helytelen sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.

A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul) soule, mari (cseremisz) šüle, šulo, mordvin (erza) šejeľ, finn siili, észt siil[3]) származik. A régi magyar nyelvben a sül vagy a tövises-borz,[4] tüskés borz[5] alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el.[6] A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék (Hystricidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez.

Tudnivalók

szerkesztés

Manapság Európa, Ázsia és Afrika területein élnek, viszont egyes fosszilis nemek észak-amerikai előfordulásról is tanúskodnak. Főleg éjszaka mozognak és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. A sünök elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, a férgeket, a madárfiókákat és a tojásokat is. Ha alkalmuk adódik, az egerek kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár kígyókat sem vetik meg. Ugyanúgy az emberek házi kedvenceinek táplálékát is megdézsmálhatják. Habár kisméretű emlősök, a családon belül nagy a változatosság, a 10-15 centiméteres és 40-60 grammos törpe szőrössüntől (Hylomys suillus) egészen a 26-45 centiméteres és 1000-1400 grammos nagy szőrössünig (Echinosorex gymnura). A fogképletük a következő:  [7][8]

Érdekességek

szerkesztés

A sün egy rendőrségi alakzat neve is, ez 2009-ben internetes mém születéséhez vezetett. Lásd: Sün!

Továbbá az északi mitológia rejtelmes sünjei azok, kik éjjelente a ház környékén károkat okoznak (hasonlóan a koboldokhoz), midőn az emberek valami okból megsértették őket. Felborogatják az edényeket, leölik a háziállatokat, s vad kiáltásokkal zargatják az embereket álmukból. Régen ezért falvakon és tanyákon szokás volt őrt állítani, ha sünöket észleltek, ám a borzalmas kis kártevők az őrök lábához sündörögtek, s lábukba szúrták borzalmas töviseiket.

Rendszerezés

szerkesztés

A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 1 alcsaládba sem foglalt fosszilis nem tartozik:

  1. (2006) „A higher level MRP supertree of placental mammals”. BMC Evolutionary Biology 6, 93. o. DOI:10.1186/1471-2148-6-93. ISSN 1471-2148. PMID 17101039. PMC 1654192. 
  2. Roca, A.L. (2004). „Mesozoic origin for West Indian insectivores”. Nature 429 (6992), 649–651. o. DOI:10.1038/nature02597. PMID 15190349. 
  3. A magyar szókészlet finnugor elemei III. N–Zs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
  4. "tövises-borz" szócikk. Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Első kötet. Szerk. Szarvasi G.-Simonyi Zs. Budapest, 1890. 295. o. http://mek.oszk.hu/07000/07026/
  5. Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Budapest, 1976. 227. o.
  6. Sün szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
  7. Wroot, Andrew. The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 750–757. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1 
  8. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 48–49. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erinaceidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés