Rúben (Biblia)
Rúben (héberül: רְאוּבֵן) bibliai személy, Jákob elsőszülött fia, aki Leától született. Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.
| Rúben | |
 | |
| Született | kb. Kr. e. 18. század |
| Szülei | Jákob, Lea |
| Elhunyt | i. e. 1445 (223-224 évesen) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rúben témájú médiaállományokat. | |
Amikor Lea életet adott első fiának, "Rúbennek nevezte azt el, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem."[1] A Rúben szó hangzásában egy másik héber kifejezésre is emlékeztet: "Nézzétek egy fiú!"
Rúben volt többek közt az, aki megakadályozta, hogy féltestvérei megöljék Józsefet.[2]
Bement apja egyik ágyasához, Bilhához és együtt hált vele[3] ezért Jákób megfosztotta őt elsőszülöttségi jogaitól.
A fiai voltak: Khánokh (Hanók), Pallu, Khecrón (Hecrón) és Khármi (Karmí).[4]
Rúben törzse
szerkesztésLeszármazottai alkották a Rúben törzsét, amely az izraeliták honfoglalása idején a Holt-tengertől ÉK-re kapott területet, a mai Jordánia területén.[5] Izráel történetében nem volt nagy szerepe.
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó