Pocsaj

A vármegye keleti részén fekszik, a Berettyó és az Ér folyó találkozásánál, a megyeszékhely Debrecentől 32 kilométerre délkeletre, közvetlenül a román határ mellett.

A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Létavértes, dél felől Kismarja, nyugat felől Esztár. északnyugat felől Hosszúpályi, észak-északnyugat felől pedig Monostorpályi. Határszéle keleten jó 4 kilométer hosszban egybeesik a magyar-román államhatárral, a legközelebbi település abban az irányban Félegyházi Újtelep (Mihai Bravu).

Közúton Debrecen, illetve Biharkeresztes felől a két várost összekötő 4808-as, Berettyóújfalu felől a 4812-es úton érhető el; Vámospérccsel és Létavértessel a 4807-es út köti össze. Határszélét északon érinti még a 4811-es út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal érinti, melynek egy, Esztárral közös megállási pontja van itt. Pocsaj-Esztár vasútállomás a két névadó község határvonalán helyezkedik el, a 4812-es út vasúti keresztezésétől északra, közúti elérését az abból kiágazó 48 313-as számú mellékút teszi lehetővé.

Pocsaj az álmosdi Chyre család pocsaji ágának ősi fészke volt. 1415-ben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka; utóbbi Zsigmond király engedélyével kastélyt is építtetett a településen.

Az 1514-es parasztháborúban Pocsaji Lászlót is megölték. Birtokai nagy részét Bajoni János és Benedek, a többi birtokrészt pedig Tahy Ferenc, Dobó István erdélyi vajda, majd szécsényi Németh Ferenc kapta, de 1552-ben már Korlatovics Péter és a váradi püspök birtoka volt a település, később pedig a Rákócziaké lett.

A 16-17. században az Erdélyi Fejedelemséghez és a Török Birodalomhoz tartozó vegyes lakosságú faluként ismerték, ahol a református magyarság mellett már sok ortodox román is élt. 1743-ban az ortodox románok áttértek a görögkatolikus vallásra.

1732-ben ismét a váradi püspöké és gróf Ditischeiné volt.

1755-ben már a görögkatolikus hitű románság alkotta a lakosság többségét.

A 19. század elején gróf Steinberg Ádám és gróf Zichy Ferenc birtokolta, a 20. század elején pedig gróf Zichy Ágoston és a nagyváradi római katolikus egyházmegye volt a legnagyobb birtokos a településen.

A 20. században Trianon után bezárták a faluban a kisebbségi iskolát, s ezt követően a pocsaji románság teljesen asszimilálódott. Ma már csak a görögkatolikus templom, egyes családnevek és helyi hagyományok emlékeztetnek a román eredetre.

A községben az Ér és a Berettyó folyó között valamikor egy földvár emelkedett, amelynek helyére később újabb vár épült. Valamikor e vár területén a község melletti hídnál egy nagy emeletes vámház is állt. 1750-ben házépítés alkalmával az omladékok közül egy kőtábla került elő, melybe Lorántffy Zsuzsanna neve volt belevésve. Ez az épület lehetett az elővára II. Rákóczi György várának, melyet 1641-ben építtetett a régi földvár helyébe. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Apafi Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa a várat bevette és leromboltatta, de 1661-ben, egy évvel később Szinán váradi basa ismét felépíttette.

Pocsajnak e váron kívül még 3 kisebb váracskája is volt: a Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, amelyeknek mára már nyoma veszett.

A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz, amely szerint Marót fejedelem ezt a várat adta Hanza leányával menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltának.

• 1598-ban a törökök elpusztították a községet.
• 1604-ben a Bocskai István ellen támadó csapatoktól szenvedett sokat a település.
• 1690-ben I. Lipót fővezére, Lajos badeni őrgróf is átvonult seregével a településen.
• 1706-ban az erdélyi császári haderőt irányító Rabutin lovassági tábornok hadai táboroztak itt.
• II. Rákóczi Ferenc birtoklása után a kincstár tulajdonába került.
• 1849. augusztus 3-án Görgey csapatai, majd másnap az orosz csapatok vonultak át a községen.

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 14%-a cigány és 2%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,6%-a magyarnak, 22% cigánynak, 0,3% németnek, 4,8% románnak mondta magát (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 3,2%, református 53,1%, görögkatolikus 23,2%, felekezeten kívüli 8,4% (10,7% nem válaszolt).^[12]

2022-ben a lakosság 94%-a vallotta magát magyarnak, 34,2% cigánynak, 4,3% románnak, 0,3% ukránnak, 0,2% németnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 44,6% volt református, 2,8% római katolikus, 14,5% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 0,2% ortodox, 16,2% felekezeten kívüli (20,6% nem válaszolt).^[13]

• A copf stílusú görögkatolikus templomot a pocsaji román hívek emelték 1743-ban. 2014-ben felújították.
• A klasszicista stílusú református templom 1809 -ben épült.
• Az Ér folyó egykori mederszakasza Hajdú-Bihar megye védett természeti értéke.
• A Lányvár feltehetően lakó- és haditelepülés volt, i. e. 1000 körül épült.
• A Földvár népvándorlás kori, négyszögletes alakú földvár, várárka jelenleg is látható. Egyes feltételezések szerint a Lányvár elővára volt.

• Magyari András (1918–2005) magyar agrármérnök, politikus, egyetemi tanár
• B. Nagy János (1940–2007), operaénekes

• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.