Novell NetWare

A Novell NetWare-t sokáig a PC-s világ egyik legnépszerűbb hálózati rendszereként tartották számon. Ez a LAN hálózati programcsomag elsősorban azon cégek számára jött létre, amelyek PC-s hálózatot használnak. Ezekben a rendszerekben minden felhasználó saját PC-vel rendelkezik, amely kliensként működik. Ezenkívül van néhány nagyobb teljesítményű PC, amelyek szerverként működtek. Ezek a szerverek szolgáltatásokat nyújtanak a kliensek egy csoportjának. Lényegében a Novell NetWare a kliens-szerver modell alapján működött.

A kezdetleges LAN koncepciókat a fizikai réteg inkompatibilitásai, a hálózati protokoll megvalósítási különbségei és a legjobb erőforrás megosztás-problémái jellemezték. Általában minden szállítónak megvolt a saját hálózati kártyája, kábelezése, protokollja és egy saját hálózati operációs rendszere. A megoldások a legritkább esetben voltak kompatibilisek.

A Novell Netware két ponton felülmúlta a vetélytársakat:

• támogatás a 40 legismertebb piaci kártya/kábel típusokra, és
• a versenytársaknál jobban kidolgozott operációs rendszer.

A NetWare már az 1983-as bejelentéstől kezdve piaci dominanciát szerzett termékével, és ez a dominancia egészen az 1990-es évek közepéig tartott, amikor a Microsoft 1993 közepén bejelentette a még 16 bites Windows for Workgroups 3.11-et, mint peer-to-peer hálózati megoldását és a már 32 bites Windows NT Advanced Server-t. A NetWare versenytársai közül csak a Banyan Vines-nek volt versenyképes technikai előnye, de a Banyan elhanyagolta a biztonsági kérdéseket. A Microsoft és a 3Com együttesen kidolgoztak egy egyszerű hálózati operációs rendszert, amely a 3Com 3+Share rendszerén, a Microsoft LAN Manager-én és az IBM LAN Serverén alapult. Ezen termékek közül egyik sem volt különösen sikeres.

A NetWare egy saját protokollkészlettel rendelkezik, amely 5 különböző rétegből épül fel. A protokollkészlet a Xerox egykori Network System rendszerén alapul, azonban számos változtatáson esett keresztül. A Novell csomagja leginkább a TCP/IP-hez hasonlítható. A legalacsonyabb szinten álló két réteg, a fizikai és az adatkapcsolati bármelyik ipari szabvány lehet, beleértve az Ethernetet, az IBM Token-Ring és az ARCnetet is. A harmadik a hálózati réteg, amely egy nem túl megbízható, összeköttetés nélküli hálózati protokollt tartalmaz, ezt hívjuk IPX-nek (Internet Packet eXchange). Ez a protokoll képes a csomagokat transzparens módon továbbítani a forrástól a célállomásig még akkor is, ha azok különböző hálózatokban találhatóak. Funkcióit tekintve az IPX az IP-hez hasonlít. Az egyetlen különbség a címzésben van: az IPX a 4 bájtos helyett 12 bájtos címzést használ.

Az IPX protokoll felépítése:

• Ellenőrző összeg (Checksum): csak ritkán használatos, mert az adatkapcsolati réteg is képez ellenőrző összeget.
• Csomaghossz (Packet length): ez a mező a fejrészt és az adatokat magába foglaló teljes csomag méretét adja meg.
• Szállításvezérlés: (Transport Control): ebben a mezőben azt számolják, hogy a csomag hány hálózaton haladt keresztül.
• Csomagtípus (Packet type): a különböző vezérlőcsomagok megjelölésére szolgál.
• Forráscím (Source address), Célállomás (Destination address): mindkét cím egy 32 bites hálózati címből, egy 48 bites gépcímből, illetve egy 16 bites helyi címből áll.

A csomag hátralevő részét az adatok töltik ki. Az adatmező maximális hosszát az alacsonyabb szintű hálózat határozza meg.

A következő, negyedik szinten egy összeköttetés alapú szállítási réteg található, ez a hálózati mag protokoll (Network Core Protocol, NCP). Az NCP a felhasználói adatok átvitelén kívül még számos más szolgáltatást is nyújt, így tulajdonképpen ez a protokoll tekinthető a NetWare lelkének. Létezik emellett egy másik protokoll is, az SPX (Sequenced Packet eXchange), ez azonban csak a szállítási funkciókat képes ellátni. Míg a fájlrendszerek az NCP-t használják, addig a Lotus Notes az SPX-et. Egy harmadik lehetséges választásként jelen van még a TCP/IP.

A legfelső szintet az alkalmazási réteg jelenti, amely sokféle protokollt használhat. Összességében az egész architektúra alapját az internetes datagram csomag jelenti, minden erre épül.

A Novell NetWare hivatkozási modellje:

Alkalmazási réteg	SAP	Fájlszerver	...
Szállítási réteg	NCP		SPX
Hálózati réteg		IPX
Adatkapcsolati réteg	Ethernet	Token Ring	ARCnet
Fizikai réteg	Ethernet	Token Ring	ARCnet

Mindegyik szerver nagyjából egy másodpercenként szétküld egy olyan csomagot, amiben megadja a saját címét, valamint azt, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt. Ezek az adatszórással szétküldött üzenetek a SAP protokollt (Service Advertising Protocol) használják. A csomagokat a router gépeken futó speciális folyamatok felismerik és összegyűjtik, majd tartalmuk alapján létrehoznak egy olyan adatbázist, amely a szerverekről vezet nyilvántartást. Amikor egy kliens gép bootol, akkor adatszórással szétküld egy olyan üzenetet, amelyben a legközelebbi szerver után érdeklődik. A helyi router gép ágens folyamata észreveszi ezt az üzenetet, belenéz a szervereket nyilvántartó adatbázisába, és az üzenet alapján kikeresi a legjobb szervert, amelynek az azonosítóját egy üzenetben aztán el is küldi a kliensnek. A kliens most már felveheti az NCP kapcsolatot a megfelelő szerverrel. A kapcsolatot felhasználva a kliens és a szerver megegyezik a csomagok maximális méretében. Ettől kezdve a kliens hozzáfér a fájlrendszerhez és mindazokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyeket az adott összeköttetés lehetővé tesz. Akár bele is nézhet a szerver adatbázisába, hogy egy távolabbi szervert keressen.

Az új verzió három fő területen kínált újdonságokat:

• továbbfejlesztett adatkezelés és hatékony üzemeltetési eszközök a rendszergazdák számára
• virtuális irodai eszközök a felhasználóknak
• webes szolgáltatások a fejlesztőknek

A NetWare 6.5 a sokféle hálózati szolgáltatás mellett támogatja a nyílt forráskódú alkalmazásokat és fejlesztőeszközöket is.

A távoli felügyelet fontosságának növekedése és a nagyobb adminisztrációs rugalmasság igénye miatt a felügyeleti eszközöknek is folyamatosan fejlődniük kell. A NetWare 6.5-ben erre a célra egy böngésző alapú kezelőeszköz, az iManager jött létre. Ez az egységesített távvezérlési eszköz a böngészőfelületek széles választékát támogatja, egészen a népszerű PDA modellekig.

Főbb funkciói:

• Tárolóeszközök kezelése
• Szerver diagnosztika
• Nyomtató felügyelet
• Behatolás-érzékelés
• Kirendeltségi kapcsolatok kezelése

Az Internet Small Computer System Interface (iSCSI) egyesíti az időtálló SCSI tárkezelési felületet az IP-vel, ezzel költségcsökkenést és rugalmasságot ér el. A tárhely-hálózat (SAN) a drága Fibre Channel kapcsolók és kapcsolatok helyett szabványos Ethernet-IP hálózaton hordozhatja a tárhely-forgalmat. Az iSCSI-t támogató NetWare 6.5 fürtmegoldás a hibatűrő megosztott tárkezelést az anyagilag korlátozottabb kis hálózatok számára is elérhetővé teszi.

Az eDirectory névre átkeresztelt, jelenleg 8.7-es verziónál járó címtárszolgáltatás kulcsszerepet kapott a Novell rendszerek megkülönböztetésében. Több mint egy évtizedes fejlesztés után az eDirectory korábban lehetetlennek tűnő szolgáltatások és alkalmazások széles választékát támogatja és a felhasználók élvezhetik az előnyeit az olyan eDirectory-t támogató szolgáltatásoknak, mint az azonnali kiszolgálás, egypontos bejelentkezés, belépés támogatása a hálózat bármely pontjáról, és a NetWare 6.5-tel az új, az eDirectory személyazonosság szolgáltatásait kihasználó webes szolgáltatások.

A NetWare 6.5 részeként szállított DirXML Starter Pack automatizálja a felhasználók és a jelszavak létrehozását, kezelését és törlését eDirectory, Active Directory és Windows NT környezetben. A DirXML, amely a Novell metacímtár megoldásának egyik legfontosabb összetevője, tovább növeli a biztonságot, miközben alapul szolgál az egész vállalatra kiterjedő biztonságos személyazonosság-kezelés megvalósításához.

A Novell NetWare különböző verziói nagy sikert arattak az iskolai használatuk során. Ebben több ok is közrejátszott: a felhasználók számára a stabil működés volt a legfontosabb szempont, míg a rendszergazdák oldaláról nézve a minimális karbantartás-igény, és a modern kori vírusok elleni érzéketlenség volt perdöntő. A kezdeti Sulinetes Novell Intranetware 4.11 csomag sokáig használható volt hálózati operációs rendszerként egy iskolai környezetben. Gyakorlatilag minden internetes szolgáltatást képes volt nyújtani, amire egy iskolának szüksége lehet: WEB, EMAIL, FTP. Azonban akadtak hiányosságai is, például a PHP, a Távoli Managelés terén egyaránt. Ezeket a problémákat a 4.11 után megjelent verziók folyamatosan igyekeztek megoldani, mígnem elérkeztek a legújabb, 6.5-ös verzióhoz. A NetWare hálózatokat a Windows és Linux szerverek teljesen kiszorították.

• Andrew S. Tanenbaum: Számítógép-hálózatok (2005)
• Kónya László: Számítógép-hálózatok (Budapest, 1999)
• [1] Archiválva 2010. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Sulinet cikkek