Naftali

A Tóra leírása szerint a Naftali név a Jákob kegyeiért folytatott harcra, Ráhel és Lea között utal. Ráhel meddő volt, ezért rábeszélte férjét, Jákobot, hogy szolgálónőjétől, Bilhától szülessen gyermekük, akire sajátjukként tekintenek majd. 

A Biblia leírja, hogyan válik Bilhából Jákob feleségévé a szolgálóleányi posztból (Gen 30:4). Bibliakritikusok szerint szolgálóleányi pozíciója arra utalhat, hogy az írók nem tekintették Naftali törzsét egy teljes izraelita törzsnek; és ez egy tipográfiai hiba következménye miatt lehet, mivel a Naftali és Izsakhár nevek később helyet cserélnek a szövegben,^[1] és Naftali és Izsakhár születés-történetei összefonódnak, mely teljesen átformálja a szöveg értelmezését. 

A Pszeudo-Jonatán Targum szerint Naftali gyorsan mozgó ember volt, és ez úgy tűnik Jákob áldásának köszönhető, ugyanis Naftali egy gímszarvasként van ábrázolva. A bibliai tudósok úgy vélik, hogy ez valójában a Naftali törzsének leírása, különösen azért, mert Jákob áldásának egyes szövegei jóval azután keletkeztek, miután a törzs Kánánban letelepedett.

Naftali Mózes ötödik könyvében (34.2) is említve van, amikor Isten felviszi Mózest a Nébó-hegyre, hogy megmutassa neki "az ígéret földjét", melyet a pátriárkáknak ígért. 

Mózes első könyve szerint (46:24) Naftalinak négy fia volt: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém. Feleségek és lányok nincsenek megnevezve.

Naftali családjával együtt Egyiptomba vándorolt, a törzs többi tagjával, ahol egészen a későbbi zsidó kivonulásig maradtak.

A tizenkét pátriárka testamentuma szerint 137 évesen halt meg és Egyiptomban temették el.^[2]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Naphtali című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.