Makrisz Agamemnon

A Görögországban született művész fiatalon munkába állt, hogy az apa nélkül maradt család megélhetésének megteremtésében kivegye részét. Édesanyjuk egyedül nevelte a három fiúgyermeket. Később húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy folytassa tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodóvá vált. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban.
1945–1948 a francia kormány ösztöndíjasa volt. Hazájába politikai okok miatt nem térhetett vissza. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a párizsi évek. Itt ismerkedett meg Medgyessy Ferenc művészetével is, ami hatással volt szobrászatára. Jó barátságba került Marcel Gimond-nal, a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősítette benne művészi fejlődésének irányát. Nem csak a művészeti életben, de a politikában is aktívan részt vett. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból.

Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált. Nem csak szobrászként, hanem mint kiállításrendező is elismerést szerzett. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi, 1959-től választmányi tagja volt. 1956-1957 között képzőművészeti kormánybiztos volt.
1964-ben megfosztották görög állampolgárságától, ezt 1975-ben visszakapta. Munkáinak első görögországi retrospektív kiállítása 1979-ben, az athéni Nemzeti Galériában volt. Az emigráns görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolta kapcsolatait. Gyakran látogatott Párizsba.

Alkotásainak témaválasztásában megjelenik politikai elkötelezettsége, de a művészi kifejezésmódjára nem gyakorolt hatást. Szellemisége mindvégig megőrizte a klasszikus görög hagyományokra épülő, elsősorban a kubizmus hatását mutató, modern formakezelést. Elutasítja a szocialista realizmus sematizmusát. Kitartóan küzd a progresszív művészeti irányzatok hazai érvényesülése mellett. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Magyarországon felállított jelentős számú köztéri szobrában leginkább a görög hagyományokat tükröző allegorikus kifejezésmód fedezhető fel. Ennek legszebb példája a Pécsett felállított Niké (1974), mely eredetileg Felszabadulási emlékmű.
Jelentős portrészobrászata, ahol számára kedves művészek, politikusok, barátok arcvonásait örökítette meg. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kapott a hazalátogatásra. 1980-tól gyakran tartózkodott szülőföldjén, ott bekapcsolódott a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre került, ezek magyarországi műtermében készültek.

1933-1938 Képzőművészeti Főiskola, Athén. Mesterei: Constantinos Dimitriadis és Michalis Tombros.

 

• 1945-1950 Salon d’Automne, a Salon de Mai és a Salon de la Jeune Sculpture tárlatai Párizs
• 1951 – Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
• 1952 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1952 – Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
• 1952 – 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1954 – 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1956 – II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Miskolc
• 1957 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1957 – Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
• 1958 – Magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen
• 1959 – 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1960 – 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1960 – A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1960 – Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1962 – 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1964 – Balatoni nyári tárlat, Keszthely
• 1965 – 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1965 – Százados úti művésztelep kiállítása. 50 éves jubileum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1965 – Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1968 – 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1969 – Mártír költők és írók, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
• 1969 – Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
• 1970 – Huszonöt éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum, Moszkva
• 1970 – Lenin alakja a magyar szobrászatban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1974 – Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján
• 1975 – Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest
• 1978 – Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest

 

• 1939, 1944 – Athén
• 1948, 1950 – Párizs
• 1951 – Fényes Adolf Terem, Budapest (Bencze Lászlóval)
• 1975 – Nagy Balogh János Kiállítóterem, Budapest, (Makrisz Zizivel)
• 1975 – Gárdonyi Géza Színház, Eger
• 1977 – Egyesült Izzó Sportcsarnok, Budapest, (Makrisz Zizivel)
• 1977 – Madách Művelődési Központ, Vác
• 1978 – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1979 – Nemzeti Galéria, Athén (Makrisz Zizivel)
• 1981 – Móra Ferenc Múzeum, Szeged
• 1985 – Vigadó Galéria, Budapest (Makrisz Zizivel)
• 1986 – Barátság Ház, Székesfehérvár (Makrisz Zizivel)

• Munkácsy Mihály-díj (1953, 1955)
• Érdemes művész (1966)
• Kiváló művész (1972)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1973)
• Kossuth-díj (1978)
• Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendje (1983)

 

 

• Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből)
• Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport)
• Mártír-emlékmű (bronz, 1962, Mauthausen (Ausztria)
• Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17. - ma Zoltán utca)
• Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt)
• Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehér márvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)
• Vízicsikó [vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően (Szlávics László, id.) – ide helyezve 1981-ben]
• Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959, Szeged, Bartók tér)
• Munkáslány-Építőlány (1958, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)
• Sellő (vörösréz lemez, 1965, Szeged, Korányi rakpart, toronyház.)
• Ady Endre (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)
• Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1962, Gyula, Groza park)
• Joliot Curie (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)
• Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1959, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)
• Húsz éve (vörösréz, lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
• Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
• Ülő nők (fehér márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)
• Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)
• Tánc (ólomlemez, dombormű 1966, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)
• Úszó nők (vörösréz lemez 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
• Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
• Lenin (vörös gránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér, ?)
• Kolombárium domborműve (műkő, 1971, Tatabánya, Köztemető)
• Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság)
• Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)
• Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)
• Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)
• Felszabadulási emlékmű – Niké (vörösréz lemez, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett)
• Műtőorvos (nagyméretű, 500 cm, mellszobor vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika, Kórház)
• Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)
• Áldozatok tiszteletére (vörösréz lemez, 1978, Athén)
• Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)
• Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)
• Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia, Ciprus, köztársasági elnöki palota)
• Sellő díszkút (vörösréz lemez, 1976, Budapest, XII. ker., Moszkva tér. A mozaikképek felesége Makrisz Zizi alkotásai)
• Hermész (vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest, I. ker., Szentháromság tér)
• Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1982, Mexikóváros Mexikó, Bartók tér)
• Lenin (vörösréz lemez, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva)
• Hellasz (vörösréz lemez, 1983, Athén, Jacht Klub)
• Mártír emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű másolata)
• Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.)
• Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park)
• Zrínyi-emlékmű (vörösréz lemez, 1988, Szigetvár, Kórház)
• Három figurás díszkút (vörösréz lemez, Budapest, VIII. ker., Kálvária tér)
• Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?)
• Türr István-emlék (?, Korinthosz, Görögország)

• 1956 – Medgyessy Ferenc
• 1967 – Kassák Lajos, Fényes Adolf Terem (később Árkád Galéria MKISZ kiállító terme)
• 1968 – Fiatal Képzőművészek Stúdiója jubileumi kiállítása
• 1969 – Amerigo Tot

• Janus Pannonius Múzeum – Modern Magyar Képtár, Pécs
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Nemzeti Galéria, Athén
• Nemzeti Múzeum, Stockholm

 

• Gerevich É.: Makrisz Agamemnon három szobra, Budapest, 1975
• Pogány Ö. Gábor: Makrisz Agamemnon, Athén, 1978 és Budapest, 1980
• P. Szűcs J.: Makrisz Agamemnon, Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi Nóra, Budapest, 1980
• Rozgonyi I.: Makrisz Agamemnon, Szabad Művészet, 1956/1-2.
• Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4.
• Újvári B.: Makrisz Agamemnon, Művészet, 1968/2.
• Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12.
• Horváth B.: Makrisz Agamemnon kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5.
• Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal, Művészet, 1979/5.
• Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2.
• Boldizsár I.: Egy óra Makrisz Agamemnonnál, Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985
• L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszélgetés Makrisz Agamemnonnal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985
• Rozgonyi I.: Első az átélés Makrisz Agamemnon szobrászművész 1955, Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988
• Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990
• Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
• Százados úti művésztelep kiállítása (kat., összeáll.: Csap E.-Elischer B.), Budapest, 1965
• Romváry F.: A szigetvári sellő, Örökség, 1989.
• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
• Bánóczi Zsuzsa: Makrisz Agamemnon, KortMMűvLex
• Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5  
• Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742