Kvádok
A kvádok a szvéb csoportba tartozó kisebb germán törzs, amely i. e. 8-ban elhagyta a Majna folyó vidékét, és a mai Morvaország területére költözött.
A kvádok birodalma határos volt Pannonia provinciával és fennállása során több háborút folytatott a Római Birodalommal. A kvádok eltűnése a népvándorlás következtében területükre áramló erősebb törzseknek köszönhető.
Történetük
szerkesztésTörténelmük elemzésekor figyelembe kell venni, hogy nem maradtak fenn más írásos emlékek csak az ellenük harcoló rómaiaktól ezért az elfogult lehet velük szemben. A kvádok közeli rokonságban álltak a markomannokkal. Vannius a Morva és a Vág folyók között királyságba szervezte őket, de miután 50 körül megbuktatták, mint a rómaiak alattvalóit Pannoniában telepítették le őt és híveit.
Egy Domitianus elleni háborútól eltekintve a kvádok egészen a nagy markomann háborúkig békében éltek a rómaiakkal. A kvádok elleni háborút egyébként a rómaiak provokálták ki azzal az erődnek az építésével, mely a határrendszerük gyengeségeit volt hívatott erősíteni. Az erőd építését nem tudták befejezni a rómaiak.
A védelmi rendszer a Dunakanyar beszögellése és a Szentendrei-sziget között volt. Itt gázló vezetett át a folyón. A császár ez utóbbit kívánta megerősíteni azzal, hogy a védelmi vonalat előretolva erődöt épít ki az akkor a kvádok területéhez tartozó területen, amely mintegy három kilométerre a Dunától keletre terült el. Az erőd építése hosszas vitákat generált és különböző cselszövésekkel tarkított kvád-római egyeztetések eredménytelensége után háborúba torkollott.[1]
A 374-es sokkszerű kvád betörést az egész Dunántúl megsínylette, egy gazdag, Balaton mellett élő előkelő például valószínűleg ekkor ásatta el azt az ezüst étkészletet, amelyet Seuso-kincsként ismerünk. A fosztogatásnak kis híján áldozatul esett Valentinianus császár fiának, Gratianusnak a menyasszonya is, akit Ammianus Marcellinus szerint éppen ebéd közben ért a germán rajtaütés, azonban a provincia helytartója, Messala kocsira ültette a megrémült lányt, és kimentette a bajból.
A kvádokat és a velük szövetséges markomannokat, ekkor a rómaiak leverték, de továbbra is állandó veszélyt jelentettek, hiszen a markomannokkal vagy a szarmatákkal együtt gyakran fosztogatták a római területeket (282, 358, 375). A konfliktus történeti érdekessége, hogy 375-ben I. Valentinianus császár a kvádokkal való béketárgyalások során halt meg agyvérzésben.
Később a kvádok közül egyesek a vandálokhoz és az alánokhoz csatlakoztak, és velük együtt eljutottak egészen az Ibériai-félszigetig. A népvándorlás azonban elérte a kvádokat is, hiszen az 5. század és a 7. század között a mai morvaországi területére betelepülő szláv törzsek vették át a vezető szerepet a térségben és a kvád, mint népcsoport eltűnt a történelem színpadáról.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Kovács Olivér: Gödnél bukott el a Római Birodalom? (magyar nyelven). muemlekem.hu. [2011. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- BoH: Germania notes - Marcomani and Quadi (angol nyelven). yahoo/Groups Message. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- A Római Birodalom a Kárpát-medencében (magyar nyelven). tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
További információk
szerkesztés- Római tábor Izsán - Kelemantia. archeol.sav.sk. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Soha fel nem épült római erődöt tárnak fel a Duna mentén (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi portál, 2010. szeptember 19. (Hozzáférés: 2010. december 19.)