Kimber háború

A kimber háborút i. e. 113–i. e. 101 között vívta a Római Köztársaság és a kimberek és a teutonok proto-germán törzsei, amelyek északról római kontroll alatt álló területekre vándorolva összecsaptak a rómaiakkal és szövetségeseikkel. A kimber háború Itália és Róma számára az első komoly fenyegetés volt a második pun háború óta.

Kimber háború
A kimberek veresége, Alexandre-Gabriel Decamps festménye
Dátum	Kr. e. 113. – Kr. e. 101.
Helyszín	Közép-, Dél- és Nyugat-Európa; Noricum és Gallia
Eredmény	Döntő római győzelem
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Római Köztársaság Teutonok Kimberek
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Caius Marius, Quintus Lutatius Catulus, Quintus Servilius Caepio, Mallius Maximus, Papirius Carbo Boiorix Teutobod Lugus
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Változó (40 000 - 80 000) Változó (legfeljebb 300 000)
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
150 000- 180 000 300 000 Mindkét törzs teljes megsemmisülése
A Wikimédia Commons tartalmaz Kimber háború témájú médiaállományokat.

A háború, különösen az arausiói csatában elszenvedett súlyos vereség komoly hatással volt Róma belpolitikájára és a római hadsereg szervezetére. A háború segítette Gaius Marius politikai karrierjét, akinek consuli időszakai és politikai konfliktusai kihívást jelentettek a köztársaság hagyományos berendezkedése és intézményei ellen. A kimberek és a Jugurtha elleni háború együtt jelentették azt a fenyegetést, amely elvezetett a mariusi reformokhoz, a római légiók újjászervezéséhez, ami jelentős hatást gyakorolt a későbbi római történelemre.

A háborúban a rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, a proto-germán törzsek számára pedig szinte a teljes megsemmisülést hozták az Aquae Sextiae-i és a Vercellae-i csaták.