[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

Ken Vandermark, (Warwick, Rhode Island, 1964. szeptember 22. − ) amerikai szaxofonos, klarinétos, zeneszerző. 1989 óta Chicago-ban él.

Ken Vandermark
Moersi fesztivál, 2010
Moersi fesztivál, 2010
Életrajzi adatok
Született1964. szeptember 22. (60 éves)[1]
Warwick
IskoláiNatick High School
Pályafutás
Műfajokavant-garde jazz, free jazz
Hangszerszaxofon
DíjakMacArthur Fellows Program
Tevékenység
  • dzsesszzenész
  • szaxofonos
  • előadóművész

Ken Vandermark weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ken Vandermark témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Vandermark trombitával kezdte, majd szaxofonra váltott. Bostonban és Montréalban tanult. Ekkor saját zenekarral dolgozott. Ezután Chicagóban telepedett le, ahol az 1990-es években elsősorban az avantgárd dzsesszt játszott. Kezdetben a The Flying Luttenbachers noise dzsesszzenekarral lépett fel.

Sok más dzsesszzenésszel is készített felvételeket: Hal Russell, Paul Lytton, Marcin Oleś, Bartłomiej Oleś, Joe Morris, Misha Mengelberg, Peter Brötzmann, Chicago Tentet, Paul Lovens.

Saját combo-it is vezette: Free Fall, Free Music Ensemble, Territory Band és a Vandermark 5. Klaus Kugel és Mark Tokar vezette The Escalators triót.

2019-ben a Luke Stewart Exposure Quintet tagja volt. Matthias Muche-val, Thomas Lehn-nel és Martin Blume-mal megalakította a Soundbridges free jazz kvartettet.

2007-ben jelent meg Daniel Kraus „Alltag eines Jazzmusikers” című dokumentumfilmje a dzsesszzenész mindennapjairól.

Lemezválogatás

szerkesztés
  • Single Piece Flow (1997)
  • Target or Flag (1998)
  • Simpatico (1999)
  • Burn the Incline (2000)
  • Acoustic Machine (2001)
  • Free Jazz Classics Vol. 1 & 2 (2002)
  • Airports for Light (2003)
  • Elements of Style/Exercises in Surprise (2004)
  • Alchemia (Album)|Alchemia (2005)
  • The Color of Memory (2005)
  • Free Jazz Classics Vol. 3 & 4 (2005)
  • A Discontinuous Line (2006)
  • Four Sides to the Story (2006)
  • Beat Reader (2008)
  • Annular Gift (2009)
  • The Horse Jumps and the Ship Is Gone (2010)
  • 2007: Daniel Kraus: „Alltag eines Jazzmusikers”
  • 1998: Cadence magazin szavazása: legjobb előadó és a legjobb felvétel. (1998-ban a Herb Alpert ugyanott közönrégdíjas volt).
  • 1999-ben 265 000 dolláros MacArthur-ösztöndíjat kapott. Az ösztöndíj ellentmondásos volt, Vandermark relatív fiatalsága és ismeretlensége miatt: (35 éves volt, és főleg Chicagóban ismerték, míg az ösztöndíjjal kitüntetett többi dzsesszelőadó idősebb és nála jóval ismertebb volt (pl. Cecil Taylor, George Russell).
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ken Vandermark című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.