[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

Henry Hudson

Angol felfedező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 3.

Henry Hudson (1570. szeptember 22. – Hudson-öböl, 1611) angol tengerész, utazó, felfedező. Fontosabb tengeri expedíción az Északi Jeges-tenger környékének vizeit derítette fel.

Henry Hudson
Henry Hudson az 1885-ben kiadott Cyclopaedia of Universal History illusztrációján
Henry Hudson az 1885-ben kiadott Cyclopaedia of Universal History illusztrációján
Született1565
Angol Királyság[1]
Elhunyt1611. június 23. után[2][3][4][5]
James Bay
Állampolgárságaangol
Foglalkozása
  • felfedező
  • tengeri utazó
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Hudson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Henry Hudson amerikai útjai (angol feliratokkal)

Első nagyobb útján 1607-ben az Északkeleti átjárót keresve az Északi-sarkvidéken át próbált meg eljutni Ázsiába — akkor ugyanis még úgy gondolták, hogy az Északi-sark környékén az erőteljes árapály miatt nem alakulhat ki összefüggő jégtakaró.[6] Izlandot nyugatról megkerülve Grönland és a Spitzbergák között próbált áthajózni, és az északi szélesség 80°-ig jutott. Visszatérőben felfedezte a Jan Mayen-szigetet.

1608-ban átkelt a Barents-tengeren, de Novaja Zemlja déli partjainál összefüggő jégmező állta útját.

1609-ben a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából indult útnak Halve Maen (Félhold) nevű hajóján, ismét csak az Északkeleti átjáró felkutatására.[7] Ezúttal is útját állta a jég (nem sokkal Norvégiától északra), ám ekkor Hudson saját hatáskörében nyugatnak, az ugyancsak felderítésre váró Északnyugati átjáró felé fordult. Végighajózott Észak-Amerika partvidékén Új-Skóciától a Chesapeake-öbölig, és eközben csak érintette a Delaware-öblöt, amit a következő évben Samuel Argall kapitány térképezett fel és nevezett el.

Szeptember 11-én fölfedezte Manhattan szigetét, és másnap behajózott a később róla elnevezett Hudson folyó torkolatába. A folyón a mai Albanyig jutott fel. Hollandia nevében birtokba vette a területet, amit a kor szokásának megfelelően Új-Hollandiának (Nieuw Nederland) nevezett el. Javasolta, hogy a hollandok a régióban alapítsanak állandó telepet (ez lett a jelenlegi Albany helyén épült Fort Orange).

1610-ben immár angol zászló alatt, a Virginia Társaság és az Angol Kelet-indiai Társaság megbízásából északabbra próbálkozott: végighaladt a később ugyancsak róla elnevezett tengerszoroson, és Kanada északkeleti partvidékén fölfedezte az ugyancsak az ő nevét viselő, hatalmas, tenger méretű öblöt. Ennek keleti partján haladt dél felé abban a hiszemben, hogy már a Csendes-óceánon jár. Eljutott az öböl legdélibb részéig, a James-öbölig, ahol hajója befagyott.[8] A partvidéken telelt át embereivel fölöttébb sanyarú körülmények között. Tavasszal, amikor az idő javultán folytathatták volna útjukat, legénysége megtagadta a parancsot, és föllázadt. Hudsont fiával és hét, hűségén maradt matrózzal minden élelem nélkül mentőcsónakba ültették, és sorsukra hagyták őket. A lázadók visszatértek Angliába, Hudsonéknek pedig nyomuk veszett.

Hudson kudarcai jó időre véget vetettek az Északkeleti átjáró kutatásának;[6] ezeket a kísérleteket csak a 20. század második felében, jégtörőkkel újították fel — az Északnyugati átjáró felderítésével 1616-ig (William Baffin utolsó útjáig) próbálkoztak, majd a 19. században John Ross expedíciójával (1818) folytatódott a kutatás.[9]

  1. http://www.bbc.co.uk/1/hi/magazine/7064217.stm
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  3. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Henry Hudson
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 129.
  7. Willard Sterne Randall "First Encounters," American Heritage, Spring 2009.
  8. Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 130.
  9. Dictionary of Canadian Biography, Sir John Ross [1]
 
Hudson utolsó útja. John Collier festménye a londoni Tateben