Ichthyoszauruszok

A hüllőcsoportok közül messzemenően a legjobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, sokkal tökéletesebben, mint ebben a korban élt, Lepidosauromorphák közé tartozó tengeri hüllők, így a plezioszauruszok (régi magyar nevükön: „hattyúnyakú tengeri ősgyíkok”) vagy a moszaszauruszok. Csonttani bélyegeiket jól ismerjük, ezek viszonylag jól megmaradtak a tengeri üledékben, számos, tökéletesen konzerválódott példányt találtak szerte a világban, mely hatalmas elterjedésüket bizonyítja a világtengerekben. Testalkatuk erősen emlékeztetett a ma élő cápák és delfinek alakjára, természetesen ez csak konvergencia. Végtagjaik úszókká módosultak, kialakult a szimmetrikus függőleges farokúszó. Légzésük természetesen tüdővel történt, keringési rendszerükről nem sokat tudunk, de nem feltételezik a teljesen zárt kamrai válaszfalat a szívben (ez még a plezioszauruszoknál sem volt meg). Szemük igen fejlett volt, a megkövesedett koponyákon hatalmas szemüreget találunk. Hosszú, előrenyúló állkapcsukban számos gyökértelen fog ült.

Ragadozók voltak, kisebb halakat, de főképp lábasfejűeket zsákmányoltak. Nem voltak a tengerek csúcsragadozói, legfőbb ellenségeik a hatalmas testű moszaszauruszok voltak.

Korábban feltételezték a kannibalizmust, hisz egyes egyedek hasüregében apróbb halgyíkok lenyomatait találták meg. Később azonban rájöttek, hogy ezek valójában meg nem született, fiatal példányok, tehát az ichtyoszauruszok elevenszülők voltak, tojást nem raktak.

A halgyíkok rendszerezése két klád alapján történik:

• Shastasauria – ősi típusú halgyíkok, egy család (Shastasauridae) néhány neme, mint a Shastasaurus és Tupilacosaurus.
• Mixosaurida – fejlett halgyíkok két kisrenddel:
  • Latipinnati parvordo (rövidujjúak)
    • Ichthyosauridae család – Ichthyosaurus breviceps
    • Mixosauridae család – Mixosaurus carnailus, M. atavus, M. helveticus
  • Longipinnati po (hosszúujjúak)
    • Stenopterygiidae család – Stenopterygius quadridiscus, S. crassicostatus, Eurhynosaurus longirostris, Cymbospondylus, Shoniosaurus
    • Leptopterygiidae család – Leptopterygius, Temnodontosaurus

A kis rendek megnevezésével ellentétben nem az ujjak abszolút hossza képezi besorolás alapját, hanem az ujjak száma, az előző 6-9 ujjal, az utóbbi 3-5 ujjal rendelkezik.

Más szerkezetű besorolás szerint:

• Ichthyopterygia alosztály vagy főrend
  • Grippidae f.
    • Chaohusaurus g.
    • Grippia g.
  • Utatsusauridae f.
    • Utatsusaurus g.
  • Ichthyosauria o.
  • Cymbospondylus o.
    • Mixosauridae f.
      • Mixosaurus g.
  • Merriamosauriformes so.
    • Guanlingsaurus g.
  • Shastasauria so.
    • Shastasauridae f.
      • Shastasaurus g.
      • Shonisaurus g.
      • Himalayasaurus g.
      • Tibetosaurus g.
  • Ichthyosauria alrend (=Euichthyosauruia)
    • Ichthyosauridae f.
      • Ichthyosaurus g.
    • Leptopterygiidae f.
      • Leptonectes g.
      • Eurhinosaurus g.
      • Excalibosaurus g.
    • Temnodontosauridae f.
      • Temnodontosaurus g.
    • Ophthalmosauridae f.
      • Aegirosaurus g.
      • Brachypterygius g.
      • Caypullisaurus g.
      • Nannopterygius g.
      • Ophthalmosaurus g.
      • Platypterygius g.
    • Stenopterygiidae f.
      • Stenopterygius g.
      • ?Chacaicosaurus g.
    • Toretocnemidae f.
      • Californosaurus g.
      • Qianichthyosaurus g.
      • Teretocnemus g.
    • Suevoleviathanidae f.
      • Suevoleviathan g.
  • Parvipelvia so.
    • Hudsonelpidia g.
    • Macgowania g.

Rövidítések: o = ordo (rend), so = subordo (alrend), f = familia (család), g = genus (nem)

• Géczy Barnabás: Ősállattan II. – Vertebrata paleontologia, Tankönyvkiadó, Bp., 1993, 170–177.
• Tasnádi Kubacska András (szerk.): Az élővilág fejlődéstörténete, Gondolat Kiadó, Bp., 1964,417–418.
• Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969, 328.
• A magyarországi halgyíkleletek
• Érdekesség – Halgyíkfosszília a veteményesből