Estei Hippolit

 

1479-ben született Ferrarában mint I. Ercole d'Este ferrarai herceg és Aragóniai Eleonóra gyermeke. Anyja révén Aragóniai Beatrixnak, Hunyadi Mátyás feleségének unokaöccse volt. Ennek a kapcsolatnak köszönhette magyarországi tisztségeit.

Már igen fiatalon egyházi pályára került, 1486. július 20-án protonotáriussá nevezték ki.

Mátyás király még abban az évben, alig hétéves korában emelte esztergomi érsekké, de VIII. Ince pápa csak egy év múlva egyezett bele ebbe a szokatlan kinevezésbe azzal a feltétellel, hogy Hippolit 25. születésnapjáig csak az érsekség adminisztrátora lehet. Így a rábízott lelkek gondozását ténylegesen Ibafalvi Tamás prépostnak kellett ellátnia, viszont a nevében Beltrame di Costabili protonotárius rendelkezett az érsekség komoly jövedelme (20-22 ezer aranyforint) fölött. Hippolit még kinevezésének évében hazatért Ferrarába, és a későbbiekben sem töltött sok időt Magyarországon.

1493-ban VI. Sándor pápa bíborossá nevezte ki, címtemplomként a Santa Lucia in Silice templomot kapta. 1497-ben a Milánói főegyházmegye adminisztrátorává nevezték ki az elhunyt érsek, Guidantonio Arcimboldi helyére. 1497. december 20-án az esztergomi érsekséget hivatalosan is elcserélte az egri egyházmegyére Bakócz Tamással, a cserét II. Ulászló király 1498-ban hagyta jóvá. 1503-ban megkapta a Ferrarai egyházmegyét, 1520-ban a Capuai főegyházmegyét, ezeken kívül modenai püspök és tapolcai apát is volt, bár ténylegesen soha nem szentelték püspökké.

I. Miksa német-római császár diplomatájaként is működött Itáliában, ennek fejében a császártól megkapta Baldi és Montagno várakat.

A ferrarai humanista udvarban központi szerepet töltött be: gyakorlott verselő volt, számos egyházi és világi költeményt írt. Ezeken kívül olasz nyelven kiadott egy munkát a Tengeri ütközetről, melyet Coelius méltónak tartott arra, hogy latinra fordítson. Ludovico Ariosto pedig neki ajánlotta Őrjöngő Lóránt^[1] (Orlando furioso) című eposzát.

Magánélete hírhedten botrányos volt, két törvénytelen gyermeke született, Ippolito és Elisabetta. Nagyon kedvelte a vadászatot, 1517-ben, amikor hosszú itáliai tartózkodás után egri püspöki minőségében visszatért Magyarországra, 250 kutyát, 40 köteg vadászhálót, 20 héját és sólymot, valamint két gepárdot is magával hozott. Nem csak az Eger környéki erdőkben vadászott, hanem a budai hegyekben is.^[2]

Többször, rövid időre járt Magyarországon, Mátyás feleségére tekintettel eltűrte az ifjú érsek távollétét, de később (1512) a főurak megfenyegették, hogy megfosztják címétől, ha nem utazik székhelyére.

1517-ben I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza házasságkötésére Lengyelországba utazott, visszafelé részt vett a magyar országgyűlésen is. A II. Lajost támogató koronatanács tagjává is megválasztották.

• Mikszáth Kálmán: A kis prímás (Teljes szöveg)

1520-ban Ferrarában, gyomorrontásban halt meg, mivel egy lakomán túl sokat evett a garnélarákból.

• Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei, 1500–1508; közzéteszi E. Kovács Péter; Heves Megyei Levéltár, Eger, 1992 (A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai)

• Domokos György 2019: A jámbor Herkules – Estei Hippolit bíboros egri kormányzója, Ercole Pio beszámolói Magyarországról 1508–1510. Budapest.
• Kuffart Hajnalka 2015: Bevezetés Estei Hippolit számadáskönyveihez. In: Vestigia – Mohács előtti magyar források olasz könyvtárakban.
• ↑ E. Kovács 2008: E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. Budapest: Corvina. 2008. = Mindennapi történelem, ISBN 978 963 13 5767 7  
• Laczlavik György: Estei Hippolit, in: Esztergomi érsekek. 1001–2003, szerk.: Beke Margit, Szent István Társulat, Budapest, 2003, pp. 222–228.
• Estei Hippolit rövid életrajzi adatai, Magyar életrajzi lexikon
• Ippolito d'Este olasz életrajza és a vonatkozó bibliográfia Dizionario Biografico degli Italiani
• Chacón, Alfonso: Vitæ, et res gestæ Pontificvm Romanorum et S. R. E. Cardinalivm ab initio nascentis Ecclesiæ vsque ad Vrbanvm VIII. Pont. Max., Typis Vaticanis, Róma, 1630, vol. II, pp. 1328–1329.
• Eubel, Conradus és Gulik, Guglielmus van: Hierarchia Catholica Medii Aevi, Sumptibus et Typis Librariae Regensbergianae, München, 1914
• Gerevich Tibor: Ippolito d'Este, arcivescovo di Strigonia, in: Corvina, I (1921), pp. 48-52. Elektronikus Periodika Archívum
• Salvador, Miranda: Ippolito d’Este, in: uő. The Cardinals of the Holy Roman Church, Archiválva 2008. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Florida International University

• H. Szilasi Ágota: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címerfreskója az egri várban; Dobó István Vármúzeum, Eger, 2016 (Megfejtett múlt)