Eger ostroma (1552)

 

 

1526. augusztus 29-én a magyar király II. Lajos is odaveszett a mohácsi csatában, akinek azonban törvényes utódja nem volt. 1526. december 17-én a magyar és cseh rendek Ferdinándot választották királyuknak.^[15] Ez a választás azonban csak a Cseh Királyságban volt egyöntetűen támogatott, Magyarországon két részre szakadt a nemesség. A megüresedett trónra az ország urai két királyt választottak: a katolikus arisztokrata párt Habsburg Ferdinándot, a zömmel protestáns köznemesek pedig Szapolyai Jánost. Emiatt trónviszály lépett fel Ferdinánd, Ausztria uralkodó főhercege és Szapolyai között, amit polgárháború is tetézett. Ez kedvezett a terjeszkedő Oszmán Birodalomnak. Szapolyai idővel rájött, hogy országlása a török expanziót segíti elő, így 1538-ban Váradon titokban békét kötött korábbi, a bécsi udvarban székelő vetélytársával. Ez a szerződés azt jelentette, hogy Ferdinándra száll a Szapolyai uralma alá tartozó keleti országrész, akkor is, ha Szapolyainak fia születik.

János királynak 1540. július 7-én fiú utóda született, és ez okot adott neki arra, hogy felbontsa a Ferdinánddal megkötött egyezményt. Ferdinánd fegyverrel akart érvényt szerezni jogainak, s közel 30 000 fős sereget küldött Buda ostromára. 1541-ben a törökök segítségével az időközben (1540 júliusában) elhunyt I. János választott királyhoz hű pártnak sikerült visszavernie Ferdinánd csapatait. Kedvező alkalom volt ez I. Szulejmán számára, hiszen ha elfoglalja a magyar fővárost, meg tudja akadályozni a Magyar Királyság újraegyesítését.

Buda bevételével a Magyar Királyság három részre szakadt.

Lásd még: Magyar belháború (1526–38)

A hódítás során a török politika kihasználta a vallási vitákat is, ezért a protestánsokat pártolta, mert a katolicizmusban és a római pápában látták legelszántabb ellenségeiket.

 

 

A szultán Jagelló Izabella magyar királynét kicsiny gyermekével és gyámjával, Fráter György esztergomi érsekkel Erdélybe száműzte, amelyhez hozzákapcsolták a Tiszántúlt, valamint a Temesközt is.

A „Királyi Magyarországot” Habsburg Ferdinánd birtokolta, a középső országrészeket I. Szulejmán hódoltatta, a „Keleti Magyar Királyságot” és Erdélyt a Részekkel pedig az elhunyt Szapolyai János gyermeke, János Zsigmond irányította, bár ő csak névlegesen volt a királyi hatalom birtokosa, mert a politikai hatalom Fráter György erdélyi helytartó kezében összpontosult.

1551-ben Ferdinánd és Fráter György megpróbálták egyesíteni a Magyar Királyságot. Az 1549-es nyírbátori szerződés alapján Fráter helytartó átadta Erdélyt a Habsburgoknak.^[16]

 

Az Erdély és a „Részek” átadására vonatkozó szerződés értelmében 1551 júniusában Giovanni Battista Castaldo vezetésével 7000 zsoldos hatolt be az átadott országrészek és Erdély átvételére. Izabella királyné azonban ragaszkodott a hatalomhoz, és csak a fegyveres túlerő hatására mondott le Erdélyről és fia, János Zsigmond trónigényéről. Fráter György diplomáciai manővereivel gyanút ébresztett a bécsi udvari körökben, így 1551. december 17-én őt, a bíborost, erdélyi vajdát, a három részre szakadt Magyarország keleti felének vezetőjét, az Erdélyi Fejedelemség megszervezőjét, Castaldo katonái Ferdinánd tudtával és beleegyezésével meggyilkolták.^[17] Mivel Martinuzzi György magas rangú egyházi személy volt, bíborosi rangot viselt, Bécs és III. Gyula pápa között igen komoly bonyodalmak keletkeztek.^[18] A pápai szentszék végül fölmentette a gyilkosokat Fráter György meggyilkolásának vádja alól. Fráter György (Utyeszenovics Martinuzzi Georgius) testét a gyulafehérvári székesegyházban temették el. Sírfelirata: Omnibus moriendum (Mindenki halandó).^[19][20]

• 1551 tavaszán a török birtokában Pécs, Fehérvár, Esztergom, Vác, Nógrád, Hatvan és Szeged magyar végvárai voltak. Az 1551. évi hódító hadjárat során Temesvárnál és Lippánál vereséget szenvedtek a törökök Fráter Györgytől, és emiatt a szultán megharagudott.^[21] Ezzel az 1547-es Drinápolyban kötött békének(wd) vége szakadt.^[22][22]
• Fráter György ámítgatta a szultánt – valójában csak időt akart nyerni –, Erdéllyel kapcsolatban, majd végül átadta a már 1003 óta a Magyar Királyság uralma alatt lévő Erdélyt és a keleti országrészeket Habsburg Ferdinánd magyar királynak. Ezért a szultán becsapva érezte magát.
• A török veszély miatt, I. Ferdinánd utasítására, 1550–51-ben, a régi szolnoki földvár helyén Szolnokot új városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), gyenge várát megerősítették. Élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Ez az új erősség nem illett a török terveibe.

• Kiterjeszteni a Budára vezető hadiutat kelet felé a Tiszán túlra, nyugat és észak felé. Ezáltal Buda török uralma biztonságosabbá válna. Az újonnan meghódított várakat, erősségeket a Budai vilajet védőgyűrűjéhez csatolnák.
• Nagyobb rést ütni a nyugati országrész és az Erdélyi Fejedelemség közé.
• Közelebb kerülni az északi országrészhez, a Felvidékhez és azok fontos útjaihoz, amihez Eger kulcsfontossággal bírt.
• A török szultán nem tűrte, hogy a katolikus Habsburg király elorozza tőle vazallus tartományát, Erdélyt. Egyszer és mindenkorra el akarta fojtani a magyar és osztrák országegyesítési kísérleteket.

I. Szulejmán szultán mindezekért újabb hódító hadsereget küldött a politikailag megosztott Magyar Királyság ellen. Hadseregének főparancsnoka a Konstantinápolyból induló Kara Ahmed pasa, a teljhatalmú szerdár^[23] volt. további parancsnokok pedig a horvát származású Szokoli Mehmed (Sokolović) ruméliai beglerbég és egy másik kisebb török hadtesttel pedig Hadim Ali, a budai pasa indult útnak Budáról.

A török seregek elől elmenekültek Ferdinánd magyar király rosszul fizetett zsoldoskatonái, és a magyar lakosság is. Több magyar várat védelem nélkül a sorsukra hagytak. Ahmed seregének célja a Temes-vidék megszerzése volt, míg Hadim Alinak Hont és Nógrád várait kellett elfoglalnia, így biztosítva az utat a gazdag felvidéki bányavárosok felé. A hadjárat során elfoglalták Temesvárt, Veszprémet, Szécsényt, Hollókőt, Bujákot, Lippát, Lugost, Karánsebest, Drégelyt és több kisebb erősséget. Hadim Ali pasa Buda felől, Ahmed vezír pedig Erdély felől vonult fel. A két sereg Szolnok alatt egyesült, majd a szolnoki várat is elfoglalta, és Felső-Magyarország kapuja, Eger ellen fordult.^[24]

 

I. Ferdinánd új szerzeménye Erdély lett. Viszont I. Szulejmán oszmán szultán a Magyar Királyság területének közepét ék alakban az Alföldet elfoglalva egészen a Dunakanyarig uralta. Ezért Ferdinánd hadi útja a Felvidéken és Eger városán keresztül haladt, s az uralkodó csak ezen az úton tudta tartani a kapcsolatot az új tartományával. Ha Eger elbukik, akkor az uralkodó elvesztette volna utánpótlási útvonalát Erdéllyel – a törököknek éppen ez volt a céljuk –, ahol az odaküldött Castaldo zsoldosserege állomásozott. Másrészről nyitva lett volna a törökök számára az út Felső-Magyarország felé, a következő erősségig, Kassa váráig és a gazdag bányavárosokig.

A vár építésének pontos időpontjáról nincsenek adatok. A kutatók a fennmaradt források alapján a 13. század második felére teszik a dátumát. Akkor még püspöki lovagvárként funkcionált, nevét pedig „Szent János” vagy „Szent János evangélista váraként” említik az oklevelek. Az 1540-es évek végén, az akkori kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár elavultnak volt tekinthető.

 

Amikor az egri vár a hatalmas kiterjedésű egri püspökség jövedelmeivel együtt Perényi Péternek, I. Ferdinánd magyar király kancellárjának, a magyar hadsereg főparancsnokának és a Szent Korona őrének tulajdonába került, lehetőség nyílt a régi vár teljes átépítésére. Perényi Alessandro da Vedano itáliai hadi építész, várépítő mestert bízta meg az átépítések irányításával. A székesegyház már álló szentély falaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát.^[26] 1543-tól Varkoch Tamás, Perényi várnagyának parancsnoksága alatt az építkezések eredményeként, a vár és az ódon püspöki erőd elvesztette középkori lovagvár jellegét, és teljesen új funkciót nyerve a török terjeszkedés elleni erősséggé, végvárrá alakult. Perényi a törökökkel való egyezkedések vádja miatt gyanúba került, azzal a váddal, hogy a török fennhatóságának elismerésével a maga számára akarja megszerezni a királyi trónt, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta.

Dobó István korábban Török Bálint^[27] nándorfehérvári bán udvarában szolgált mint hadnagy, de Török Bálint török fogságba kerülése után Ferdinánd király szolgálatába lépett. Tőle kapott első fontos feladata, az adók és az egyházi tized behajtása volt az egri püspökség területén. Az egri vár ekkor még a református Perényi Péter koronaőr várkapitányának, Varkoch Tamásnak kezében volt, aki csak Perényi szabadon bocsátása fejében adta át az erősséget.

 

 

1548-ban került ismét Ferdinánd király kezére az egri vár. Várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki.

Dobó 1550-ben, a szolnoki vár megerősítési munkálatai során ismerkedett meg Sulyok Sárával, akit még abban az évben feleségül is vett. Felesége családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori-családokkal.^[29] Az előző időszak protestáns kapitányaival ellentétben Dobó katolikus volt. Ugyanezen év novemberében nevezték ki Oláh Miklóst érdemei elismeréséül egri püspöknek és kancellárnak, aki a családjára is kiterjedő magyar nemességet kapott. Oláh Miklós Heves vármegye örökös főispáni tisztét is viselte.^[30] A püspök és főispán távollétében Dobó István gyakorolta a püspök földesúri és főispáni tisztét is.^[31] Az egri vár jövedelmeit a király és a püspök által kötött szerződés alapján három részre kellett osztani: egyharmadát a püspökség kapta, egyharmadát a vár megerősítésére kellett fordítani, egyharmadából pedig a várőrség zsoldját kellett fizetni. Ezt a döntést a király azért hozta, mert Buda 1541-ben török kézre jutott, így Eger vált a Habsburg uralom alatt maradt Királyi Magyarország legfontosabb védőbástyájává.^[32] A Tisza melléki nemesek az egri vár megerősí­téséről 1544. július 6-án Sajószentpéteren gyűlést tartottak. Kötelezték magukat arra, hogy az egri püspökség egyházi tizedeinek beszedési jogát – melyet korábban lefoglaltak – visszaadják a királynak, hogy a befolyt pénzből a király a várat megerősíttethesse. A pénz beszedésével az uralkodó Dobó Ist­vánt bízta meg.^[33][34]

 

 

Dobó István 1548-1552 között szorgalmas erőfeszítéssel szerelte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. 1552 nyarán csak 400 katona állomásozott az egri várban, fele részben gyalogos, másik fele lovas katona volt. Dobó István kémeket foglalkoztatva, június 7-én értesült a török hadmozgásokról. Dobó erősítést kért, a trónörököstől, Miksa főhercegtől és Oláh Miklós esztergomi érsektől június 12-én, később elküldte Káldy Jánost és Csiga Jánost a Borsod vármegyei közgyűlésre, illetve Lakatgyártó Jakabot Besztercére segítségeket kérni.

Július 19-én Miksa főherceg utasította Pető Gáspár, Bornemissza Gergely és Zoltai István hadnagyokat, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba, és intézkedett, hogy Erasmus von Teufel (a magyarok Ördög Rézmánnak vagy Ördög Mátyásnak hívták) és Agostino Sbardelatti váci püspök gondoskodjon Eger és Szolnok védelméről.

A várkapitány további futárokat küldött Perényi és Bebek Ferenc főurakhoz július 26-án, és Teufel német zsoldosvezér még mindig azt tudta csak jelenteni a főhercegnek, hogy Eger és Szolnok őrségének száma nem elegendő, ha ostromuk bekövetkezik. Dobó István a segítségadást sürgető királyi leveleket külön futárokkal küldte szét a felvidéki megyékhez, amelyekben hadisegélyt kért. Legjobb felderítőit elküldte Budára, Hatvanba, a Temes vidékre, Váradra. A hónap végére már tudták, hogy a budai pasa is Eger ellen vonul, erre a királyi haderőt az elesett Drégely vára ellen küldte, hogy a budai pasát lekössék és az ne vonuljon Eger ellen. Miksa felszólította a vármegyéket: azonnal küldjék a megígért csapatokat Egerbe, és utasította Teufel győri főkapitányt, Sforza Pallavicini zsoldosvezért (Fráter György gyilkosát^[35]) és Sbardelatti váci püspököt, hogy együttesen 300 darabontot küldjenek Egerbe.

 

Balassa Menyhért dunáninneni országos főkapitánynak Temesvár eleste után Eger védelmére és felmentésére kellett volna sietnie, de 200 lovasával visszahúzódott Erdélybe, a nemesi felkelés összehívásának sikertelenségére hivatkozva, bár Castaldo Debrecen és Szolnok védelmében nélkülözhetetlennek tartotta.^[36] Drégely eleste után egymás után estek el a várak Nógrád és Hont vármegyében, Gyarmat, Ság,^[37] Szécsény, Bussatornya, Hollókő és Buják. Fülek várának felmentésére komoly sereget gyűjtöttek össze de, 1552. augusztus 11-én Palástnál a csatában elesett (Dudich) János Ágoston váci püspök, Erasmus von Teufel győri főkapitány és Sforza Pallavicini pedig török fogságba került, így megsemmisült az egyetlen királyi sereg, amely a mohácsi csatavesztés óta először vette fel a harcot a törökkel.^[38][39]

Miksa ezért a Felvidékhez fordult – Thurzó Ferenc érsekhez és Balassa János főispánhoz, aki 1550-ben Szolnok várának kapitánya volt –, hogy küldjenek Egerbe és Szolnokra 600 katonát, a kassai kapitány pedig 150 lovast! Haladék nélkül küldjenek át a pozsonyi várból puskaport, ágyút és ólmot. Castaldót utasította, hogy Nagyváradról vigyen ostromszerkezeteket, Varkocs Tamás kapitány és az őrségét, az ágyúikkal együtt evakuálja Szolnokra vagy Egerbe. Dobó István budai kéme augusztus 20-án már biztosra vette Eger megtámadását, ezért levelet írt testvéreinek és tájékoztatta őket. A török elől Debrecenbe menekült Tót Mihály szegedi bíró hajdúsereget gyűjtött, majd megrohanta és visszafoglalta Szeged városát. A várat már nem tudta bevenni, a Budáról érkező török seregek néhány nap múlva újra elfoglalták a várost.^[40] A Szolnok várához igyekvő török hadakat Tót Mihály csapatai megtámadták.

 

 

A budai pasa augusztus 24-én elkezdte lövetni Szolnok várát. Dobó és Mecskey Rátkay Pált kérte fel, hogy járjon közbe Ferdinánd királynál, hogy nehogy késlekedjék a hadi segítséggel, mert amikor már bezárul a vár körül az ostromgyűrű, akkor az már túl késő lesz. Augusztus 28-án megérkezett Győr várába a német szászoktól az erősítésként küldött 11–15 000 katona, ők azonban csak tétlenül és közömbösen várakoztak. Erre a hírre írta keserűen a sok ígérgetés elmaradása után Dobó István a király zsoldosvezérének, Giovanni Battista Castaldónak:

Szeptember 1-jén a várvédők felszólították Werner Györgyöt,^[43] a Magyar Kamara pénztárnokát és kassai hadbiztost, hogy a királyi parancsnak tegyen eleget és küldjön gyalogosokat Egerbe vagy Szolnokra. Még Csapi egri tizedesnek sikerül bejutni a szolnoki várba Dobó lelkesítő szavaival, de ott már a pártoskodás és szökések volt napirenden.^[44] Szolnok harmadikán elesett, ami után a török vezír levelet küldött Eger várába, hogy a gyaurok adják fel a várat. Ferdinánd király négy zászlóalj zsoldost parancsolt Egerbe, de senki sem indult el.

A várat Dobó István védte, helyettese Mekcsey István (nevét a korabeli okmányok hol Mekchey, hol pedig Mechkey formában is említik) várnagy volt. A ténylegesen beérkező erősítésre szánt katonák létszáma messze elmaradt az ígéretektől, és a király lehetőségeitől. Nem érkezett külföldi zsoldos a várba. A beérkező katonák és fegyverszolgák (drabantok^[46]) számát Tinódi Lantos Sebestyén írta le:^[47]

 

 

Mekcsey István helybéli lakosokkal is kiegészítette az őrséget, akiket a fegyverfogásra alkalmasnak talált. Július 21-én a szikszói gyűlésen a nemesek elhatározták a jobbágyok felének a felfegyverzését és elhatározták, hogy ezerötszáz katonát, ágyút, lőszert, lovat küldenek Egerbe. Azonban a megajánlott haderőnek csak a harmada gyűlt össze, ám ez is meghaladta a király által küldött csapatok erejét és ezzel az összes várbeli katona több, mint egyharmadát tette ki. Oláh Miklós egri püspök azonban, aki addig sem élt Egerben, nem küldött katonát és az ostromra való felkészülés költségeiből sem vállalt részt.

Gárdonyi regénye kiemeli, hogy a várat nem idegen ajkú katonaság védte, amely rendszerint feladta a rábízott erősségeket, csupán öt tanult tüzér volt idegen. Az egyikük, Fayrich mester Laibachból (ma Ljubljana, Szlovénia) érkezett. Azonban az egyes lejegyzett nevekből kimutatható bizonyos várvédők horvát, szlovák, vagy ruszin származása is. Ezek a nemzetiségek azonban a Magyar Királyságot ugyanúgy a hazájuknak tekintették, ezért harcértéküket ez nem befolyásolta.

Lásd még: Az egri várvédő hősök névsora

 

A török had számát a korabeli források meglehetősen túlbecsülték: 200 ezer főre teszi még Gárdonyi regénye is a török had létszámát. Ennek oka lehet, hogy teljes létszámmal számoltak, nem vonták le azokat a csapattesteket, amelyeket a korábban elfoglalt várak őrizetére bíztak. Másrészről a teljes török hadsereg létszáma ebben az időben éppen feleakkora volt és egyszerre egy fronton nem vethettek be minden katonát, hiszen a birodalom felügyelésére is szükség volt fegyveres erőkre. Több százezer török katona nem állhatott az Oszmán Birodalom rendelkezésére, mivel ellátásába még a nagy birtokok és hatalmas jövedelem ellenére is beleroppant volna. Sőt, ilyen méretű haderőt Eger a maga adottságainál fogva bizonyos nem állt volna ki, a törökök óriási túlerejűket igen könnyen érvényesíthették volna. Az újkori adatok ezért már csak 70 ezer főre tették a várat ostromló oszmán sereg létszámát. Egyes vélemények szerint azonban még ez is túlságosan sok. A budai pasa hadereje sem volt nagyobb 10 ezer főnél, így Ahmeddel együtt maximum 40 ezer fegyveressel vehették ostrom alá a várat.

 

A vár északnyugati csücskén volt a Tömlöcbástya, amelyet félkör alakban az eléje épített Földbástya védett. A vár északkeleti szögletén volt a Sándor-bástya. A külső vár két keleti, legsebezhetőbb csücskét 1552-ben még két kis körbástya védelmezte, melyeket Bebek Ferenc Felső-Magyarország főkapitánya építtetett. Dobó pedig maga emeltetett egy új bástyát,^[49] amit róla neveztek el. Az egri vár legősibb és legfontosabb része a belső vár. A belső vár magasabban feküdt, a külső vár ott volt ahol most Eger város történelmi városközpontja van. Ezt a belső várat erősítette Dobó. Ha a belső várat elfoglalják onnan könnyen sakkban tarthatták volna az külső várat.^[50]

Dobó Eger városát felégettette, hogy a közeledő hadsereg ne találjon védelmet a házakban. Így a férfilakosság ugyancsak a várba húzódott vissza. A vár belsejét palánkerődítménnyé tette döngölt föld és tapasztott vesszőkkel. A várban egy székesegyház magasodott amelynek tetejét lebontva tüzelőállást építettek ki a torony tetején. A vár élelmiszerkészlete fél évre volt elegendő. 11 pattantyús volt a várban. A harcok megkezdése előtt 83 fegyveres és 50 fegyvertelen személy szökött el a várból.

 

A várban összesen 1094 fő kiképzett katona, valamint 824 fő önkéntes szolgált. A kapitány igyekezett a várat felkészíteni, a falakat megerősíteni, élelmiszert és ivóvizet biztosítani a várvédők számára. A várba érkezett önkéntes védőket felfegyverezték és igyekeztek gondosan felkészíteni az ostromra mind lelkileg mind fizikailag. Többek között, pakosi Paksy Jób, huszártiszt, Báthory Bonaventura, lovashadnagy stb. voltak.

A falakat több helyen megerősítették, az ellátáshoz és a harchoz szükséges készleteket biztos helyen tárolták. Közvetlenül a törökök megérkezése előtt, Dobó, tisztjeivel egyetértésben, elrendezte a várőrség erőit és kiosztotta a feladataikat. Pakosi Paksy Jóbnak és Nagy Orbánnak 100 emberrel a külső és belső vár közötti kaput kellett megvédelmezni, Vitéz János és Gyulai György 125 emberét az Alexandrini bástyánál állította fel. A külvárost a toronyig 90 emberrel Rhédeynek és Parnus Dénesnek kellett védeni, a többi fontos ponton pedig Thege Pál és Gersei Benedeket állította fel 140 emberrel. Más adatok szerint Dobó a belső várban: a Dobó-, Tömlöc-, Sándor- és Közép-kapu bástyáira és a monostor kettős tornyába 500, a külső várba a Csabi, Bebek, Ókapu és szegletbástyákra 300, összesen 800 fegyverest helyezett el. A fennmaradt 1000 ember a tartalékot képezte és ebből 500 a belső vár két piacán, 500 pedig a külső vár terén volt felállítva. A tartalékcsapatok parancsnokságával Dobó a belső várban Mecskey István várnagyot, a külső várban Pető Gáspárt és Bornemissza Gergelyt bízta meg.^[51]

Gondosan felállította a várkapitány a 24 kisebb ágyúját, amelyre 140 török ágyú válaszolt. Ebből is csak három darab volt közepes méretű ágyú, és egy nagy. A külső várban csak néhány ágyút helyeztek el, mert tartottak attól, hogy ezt a várrészt fogják leginkább támadni és előbb-utóbb elfoglalják. A külső vár védelmét a székesegyház végén felépített Szentély bástyáról oldották meg, illetve egy palánkerőddel.

1. A legnagyobbat Perényinek hívták, és vasból öntették.
2. A másodikat Frangepán Ferenc öntette rézből. Ezt a tömlöc bástyában helyezték el.
3. A harmadik, – mely csak hétszer kisebb súlyú ágyúgolyót tudott kilőni, mint a Perényi, – vasból készült és Babának becézték. A Szentély bástyára küldte a várkapitány. Ide tették a legértékesebb ágyúkat.
4. A negyedik a "nagyobb falkony" (olaszul falcone, németül falkaune) kisebb faltörő ágyúfajta volt és rézből készítették.

• 93 elavultnak számító kanócos puska.
• 194 kovaköves német puska.
• 343 szakállas puska, amelyet támasztani kellett.
• 2 dupla csövű szakállas puska.
• 5 darab sereg vagy sorbontó. Az egri várvédők saját találmánya volt, hogy guruló fakeretre erősítettek akár 28 szakállaspuskát, így több lövész életét kímélték meg a falakon, és roham esetén tett jó szolgálatot.

 

Kara Ahmed pasa a meghódított magyar területen állomásozó összes török katonai parancsnokot utasított, hogy hadaikkal csatlakozzanak hozzá. A bégek és pasák közül hamarosan megérkezett Ahmed táborába Hanivár Belgrádból, Arszlán a későbbi budai pasa Fehérvárról, Dervis Pécsről, Mehemed Szendrőről, Musztafa Szegedről, Veli Hatvanról, Kamber bég Illíriából és Uláma bég Boszniából.^[52]

A fővezér Ahmed tábora az Eger-patak nyugati oldalán helyezkedett el, Szokoli Mehmed serege a pataktól keletre Tihamér faluig, Hadim Ali budai pasa katonái, a vár és a város északi oldalát foglalták el.

Következtetések alapján 140-143 kisebb nagyobb ágyút állítottak fel a várra irányítva, melyek az egy hónapos ostrom alatt a 30-35 nagyobb ágyúból 6000 darab vasból készült golyót lőttek ki az egri várra. Ez az ágyúgolyó mennyiség több is lehetett volna, ha a törökök nem fogytak volna ki a munícióból a hosszúra nyúlt 1552. évi hadjáratuk során. Ágyúgolyók híján – a tüzérségi támadás olykor napokon át szünetelt. A budai pasa az északi várfalnál állította fel az ágyúit, a déli falnál különösen az Ókapu és Bebek-bástya közötti falszakaszra irányították az ágyúkat. Éjjel a török ágyúsok közelebb és közelebb lopták a távolságot. Így 150-200 méterre kerültek a faltól. Délen állomásozott a másik két vezér.

 

 

 

Egy egri lovas különítmény harcba keveredett Füzesabonynál (korábbi nevén: Abony, mely nem azonos a Pest megyei ma Abonyként ismert településsel) a törökökkel. Három katona közül csak egynek sikerült visszajutnia a várba, ahol jelentette Dobónak, hogy a török had már csak néhány kilométerre van Egertől. Az ostrom kezdetén Dobó István várkapitány egy levelet kapott^[55] a török sereg vezérétől Ahmed pasától, a vár átadására.

Istvánffy Miklós költő, humanista történetíró szerint Ahmed ezt a levelet 1552. szeptember 5-én küldte el, amikor már az Egerhez egészen közel fekvő Tihamérhoz (ma Eger Tihamér nevű városrésze) érkezett.

Dobó a pasa üzenetének kézhez vétele után vasra verette a levelet hozót és megeskette a védőket, hogy a megadás szót ki sem ejtik a szájukon, és akár életük árán is megakadályozzák Eger elvesztét. Viszontválaszként a vár fokára két kopja között egy fekete koporsót függesztetett fel, jelezvén a törököknek, hogy csak az életük árán győzhetnek.^[57]

Dobó esküje

„
Esküszöm az egy élő Istenre – hangzott az ünnepi mormolás.

- ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

– Gárdonyi Géza: Egri csillagok (részlet))

 

Hadim Ali budai pasa megérkezett a vár alá, és az ágyúi beállításaihoz próbatüzelést tartott.

Megérkezett a török had fő ereje Kara Ahmed pasa és Szokoli Mehmed pasa vezetésével, majd körülzárták a várat, ezt követően a vártemplom tornyait akarták először lerombolni, hogy a várvédők ne lássák a török csapatmozgásokat a vár tornyából.

A török sereg 1552. szeptember 17-én kezdte ágyúzni az Egri várat. Tizenkét napon át szakadatlanul ágyúzták a vár falait.

Szeptember 29-én egy ádáz rohammal elfoglaltak egy tornyot. Ekkor Dobó István megparancsolta a védőknek, hogy a tornyot rombolják le a vár saját ágyúival.

Újra és újra felszólították a védőket, hogyha az ekkorra már rommá lőtt várat átadják nekik, akkor békésen eltávozhatnak és nem esik bántódásuk. Ennek hatására Hegedűs István hadnagy vezetésével egy kisebb csoport árulást készített elő, amiről a várkapitány tudomást szerzett. Hegedűst kötél általi halálra ítélte, társainak pedig levágatta a füleiket.

A várban lévő székesegyház sekrestyéjében tárolt lőportartalék nagy része felrobbant, nagy károkat okozott a várvédőknek, amit a törökök azonnal kihasználtak és újabb támadást indítottak a vár ellen. A törökök a vár leggyengébb pontjait támadták, azaz a Föld-bástya, a Tömlöc bástya, a Bolyki-bástya, illetve az Ó-kapu ellen intéztek ádáz rohamokat. Bornemissza Gergely királyi kapitány által kitalált és híressé vált „tüzes kerék” ekkor lépett működésbe. Óriási kerekekbe puskákat illesztett és ezzel komoly emberveszteséget okozott a rohamozó ellenség soraiban.^[58]

 

 

Dobó a levelet Bécsbe küldi Vas Miklóssal, csatolva egy másik levelet, hogy Oláh Imre egri püspök járjon közbe a királynál a katonai segítségnyújtás ügyében.^[60] Az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, a törökök számára egyre kedvezőtlenebbé vált a helyzet, az éhségtől és a járványoktól is szenvedő, fogyatkozó létszámú oszmán sereg ideje egyre fogyott. Ali és Ahmed pasa általános támadást indított a falak ellen, de a kora reggeltől késő éjszakáig tartó küzdelem újra csak a törökök kudarcával zárult. A magyar katonák felülmúlták fegyverzetükkel ellenfeleiket, a rohamozó törököknek csak pajzsuk és a meztelen kardjuk volt, míg a védőket erős páncél védte és a hosszú lándzsáik és puskáik hatékonyabbá tette őket. A magyarok eltökélt vitézsége győzött a fásult törökök ellen.

A rémült török katonákat kivont karddal kellett rohamra kergetniük a tisztjeiknek, egyszerre több bástyát és kaput támadtak, de a várvédők sikeresen visszaverték ezeket a támadásokat és nagy veszteségeket okoztak a törököknek. Ahmed pasa és Szokoli Mehmed, a török sereg vezérei, kénytelenek voltak visszavonulót fújni.

A nagy veszteségek miatt körülbelül három napig a halottak elszállításával foglalkoztak. A nem reguláris erők harci kedve már napok óta csak csökkent, nehezen tudták harcra bírni őket, ennek ellenére a két fővezér még egy általános rohamot akart. A kemény harcot követően a magyarok már elég fáradtak voltak, ezért a török seregnek megnőtt most az esélye a vár elfoglalására. Ámde már nemcsak a szedett-vetett csapatok, hanem a janicsárok sem voltak hajlandóak tovább harcolni, egyenest meg is tagadták az agáktól jövő parancsokat. Ez már a további török harci műveleteket végképp lehetetlenné tette és az irregulárisok a janicsárok nélkül végképp nem voltak hajlandóak harcolni.

Az ostromló Kara Ahmed és Szokoli Mehmed a seregével 1552. október 17-én vonult el az egri vár alól, Ali budai pasa csak másnap, 18-án követte őket a csapataival.

Egyes források szerint 4-500 hősiesen harcoló magyar várvédő vesztette életét az ostrom következtében. A törökök irreguláris katonái annyira csüggedtek és lehangoltak voltak, hogy minél hamarabb el akarták hagyni a vár környékét, ezért igen sokan hátrahagyták a poggyászukat. Az ostromzár feloldása után ezeket a hátramaradt holmikat a várbeliek mind behordták a várba, és elosztották maguk között. Nagyon sok értékes eszköz, fegyver, sátor, ruha, ló, miegymás került az egriek kezére. A törököknél, hogyha egy-egy ostrom vagy csata balul végződött, gyakran okozott morális válságot, az 1529-es bécsi ostromot követően a keresztény várőrség eredményes védekezését követően sok török irreguláris kedveszegetten, zsákmány nélkül, saját ingóságait hátrahagyva hagyta el a császárvárost. Mind Bécs, mind Eger alatt nagyon lankadt volt még a reguláris janicsár és szpáhi csapatoknak is a harci kedve. Előbbi esetében viszont Szulejmán szultán, hogy a sereg szétesését meggátolja, megjutalmazta az amúgy végsőkig kitartó reguláris vitézeket, nehogy a csüggedtség teljesen aláássa őket.

A diadal kiváltotta a keresztény világ csodálatát, az egriek hősiességét dicsőítették és Dobó Istvánt a "kereszténység Herkulese"-ként emlegették egész Európában.

 

 

Dobó és hős társai, a heroikus küzdelem és a védők szempontjából nagy diadalnak tekinthető ostrom után, 1552. október 19-én Eger várából levelet küldtek Nádasdy Tamás nádornak a Magyar Királyság legfőbb méltóságának:

Eger sikeres 1552. évi védelme szorosan összeforrt a helyi nők vitézségével: az elsősorban gyermekeikért küzdő asszonyokat az elszánt anyai szeretet vezette. Bár a történelemben nem Eger az egyetlen olyan helyszín, ahol a nők is kivették részüket a védelemben, hasonló példákat már az ókorban is találunk, sőt Magyarországon később is történnek nők által véghezvitt hőstettek: 1660-ban, miután a török megsemmisítő vereséget mért II. Rákóczi György erdélyi fejedelemre, nyomban ostrom alá vették Váradot. Az őrség zöme Rákóczi holttestét kísérte Gyulafehérvárra, emiatt a várban és a városban alig akadt katona. Váradot a polgárság és a helyi asszonyok is elszántan védték, de végül győzött a túlerő. Ennek ellenére a török méltányolta a maroknyi védő és az asszonyok elszántságát, ezért értékeikkel és a helyi nyomdával szabad elvonulást engedélyeztek nekik.

Ugyancsak közhely ma már Zrínyi Ilona hősiessége, aki két éven keresztül tartotta a maroknyi Thökölyhez hű kuruccal és néhány idegen katonával Munkács várát, ezalatt pedig megfelelő utánpótlásról is gondoskodott, de végül árulás következtében fel kellett adnia az erősséget.

A törökök részéről is van egy kevéssé ismert epizód: Buda visszafoglalásakor az egyik keresztény rohamot budai török nők verték vissza, Jókai Mór emeli ki mindezt az epizódot, párhuzamba állítva az egri eseményekkel. Ugyanitt a várat védő Abdurrahmán pasa az ostromló keresztényekkel szemben hasonlóan Bornemissza Gergelyhez ötletes eszközöket, pl. tűzkerekeket alkalmazott. Ezen megoldások némelyikét a velencei háborúban figyelte meg Kréta szigetén.

 

I. Ferdinánd magyar király értesítette a várkapitányt, hogy két zászlóalj cseh zsoldost fog majd küldeni, de a felmentő sereg túl későn érkezett meg és ezért nem juthattak be a törökök által körülzárt várba. A magyar királyi levéltárból megtudható, hogy történtek lépések Eger felmentésére. Ferdinánd király Móricz szász választófejedelmet akarta odaküldeni: "Gondoskodjék arról, hogyan lehetne Eger alól elűzni a törököt". Az október 3-i levélét megerősítve a király közölte, hogy helyesli a tervet. Elindult Győrből Eger alá kb. 11 ezer főnyi brandenburgi, szász, osztrák és cseh csapatokból álló seregével. Azt remélte, hogy Giovanni Battista Castaldo itáliai zsoldosvezér is csatlakozik, aki ekkor Erdélyben tartózkodott. Reményei szerint a két egyesülő sereg és a várbeliek lehetséges támogatásával talán sikerül visszavonulásra késztetni a törököket, noha a budai pasa egymaga Palástnál súlyos vereséget mért a királyi keresztény haderőre, mely Mohács óta először próbált szembeszállni nyílt terepen a törökökkel. Ez a közelmúlt veresége komoly bizonytalansággal és félelemmel töltött el sok katonai parancsnokot.

A felmentő hadak nem érkeztek meg Eger alá, ami jellemző volt az egész végvári harcok történetében. Legtöbbször a késve jövő zsold, az ellátásbeli hiányosságok szolgáltattak okot arra, hogy a csapatok lassan mozogtak. Móric serege esetében sem volt másképp, aki természetesen igyekezett ezeket amennyire lehetett kiküszöbölni, mégsem tudott úrrá lenni a bajokon. Nehezítette a helyzetét, hogy az országban ekkor pestis volt, amely az ő katonáit is tizedelte, sőt a száraz idő miatt sem a katonák, sem a harci, vagy teherhordó állatok nem jutottak elegendő vízhez.

• A törökök túlzott, a győztesekre olykor jellemző magabiztossággal, a védők az esélytelenek nyugalmával és elszántságával készülődtek és küzdöttek.
• Dobó Istvánt már halálra ítélték korábban, ezért nem féltette életét.
• A törökök arra számítottak, hogy Dobó félelmében átadja a várat.
• Az életüket féltőket felszólította a vár elhagyására, az árulási kísérleteket preventíven megakadályozta.
• A vár gondos előrelátó felkészítése, az ágyúk bölcs elhelyezése, hogy a védfalak mögé is kerültek nagyobb ágyúk.
• Kritikus pillanatban a vár közepére felállított ágyúk mentették meg a vár egyik részének elfoglalásától.
• A hidegre fordult október végi idő és az élelmezési nehézségek a török harci kedvét csökkentették, a várban azonban a védők számára még fél évre elegendő élelmiszertartalék állt rendelkezésre.
• Ostromlók ellen magyar nők is védekezetek, ami a törökök harci kedvét apaszthatta.

 

Az 1552. évi hadjárat során a törökök lényegesen megnövelték a megszállt területeik nagyságát, de mivel Eger védői hősiesen ellenálltak, a szultán által a parancsnokló pasáknak kitűzött célt, a gazdag és virágzó Felső-Magyarországi bányavárosok megszállását, nem érték el.

1553-ban Castaldo kivonult Erdélyből, helyére az egri hős, Dobó István érkezett vajdaként, mellette Kendi Ferenc lett az alvajda. 1553. március 13-án, Bornemissza Gergely vette át Dobótól az egri vár és a püspöki javadalmak kezelését. A vár újjáépítését irányította és ő tervezte és építtette a Gergely-bástyát.

Ferdinánd tárgyalásokat kezdeményezett a Portával. Erdélyben Dobó alatt nyilván nem a török-orientáció vált elsődlegessé, aminek folytonos török fenyegetés lett a vége. 1555 decemberében végül az országgyűlés újra Ferdinándhoz fordult segítségért. Ugyanezen gyűlés azonban – be sem várva Ferdinánd válaszát – Balassa Menyhértet főkapitánnyá választotta, és a teljes erdélyi haderőt rábízta. Ezzel nemcsak Dobó István vajdasága szűnt meg, hanem nyílt szakítás is volt Ferdinánddal, melyet a Balassa által összehívott 1556. januári országgyűlés szentesített. 1556. június 14-én Ferdinánd lemondott Erdélyről, s tette ezt a török szultánnak írott levelében, miközben Hadim Ali budai pasa már május óta Szigetvárt ostromolta.

1556 szeptemberében II. János és Izabella visszatért Erdélybe. 1559-ig Izabella kormányzott, annak ellenére, hogy II. János már 1554-ben elérte a „törvényes kort”, és legkésőbb 1558-ban nagykorúsítani lehetett volna. Folytonos háború dúlt a Felső-Tiszavidéken, melyben egyik fél sem jutott számottevő előnyökhöz. Habsburg Ferdinánd, éppen úgy, mint a fia Miksa, igyekeztek megtartani a békét, de nem mondtak le arról, hogy Erdélyt a Magyar Királysághoz csatolják. Az 1552-es sikertelen ostromot követően megkezdték a végzetesen sérült vár helyreállítását. Az építkezések szigorú előírások mellett zajlottak. A helyreállítás az 1560-as évekig eltartott, amelyet Francesco Pozzo építőmester és Martino Remiglio építész vezetett, Paulo Mirandola a Huszárvárat és a belső várat fejlesztette tovább. Ebben az időben épültek a vár ó-olasz rendszerű ötszögletű bástyái is.

Az 1565-ös titkos szatmári egyezség János Zsigmond és Miksa között megpróbálta lezárni a polgárháborút, de a március 13-án kötött ideiglenes béke nem állandósult.

 

I. Miksa magyar király (német-római császárként II. Miksa) és II. Szelim oszmán szultán 1568. február 17-én békét kötött. Miksa eredetileg 10 évre szerette volna kötni a szerződést, de a szultán csak 8 évre volt hajlandó a fegyverszünetet kitolni, azzal a megjegyzéssel, hogy lejárta után meg lehet újítani.

Több, mint fél évig tartó tárgyalás után létrejött a felek által elfogadott megegyezés.

A drinápolyi béke megállapodásai a következők voltak:

• I. Miksa tudomásul vette az 1552–1566 közötti török hódításokat
• mindkét félnek megtiltotta a további területszerző hadjáratokat, ezzel kölcsönösen garantálták a kialakult határok fenntartását
• egyikőjük sem támadja meg Erdélyt, ugyanakkor Erdély sem támadhatja meg sem a Habsburg Birodalmat, sem az Oszmán Birodalmat
• az alattvalóknak nem lesz bántódásuk, szabadságukban nem akadályozzák őket
• Erdély és az Oszmán Birodalom az Erdély és a Tisza közötti területeken lévő falvakat, városokat, várakat elcserélhetik
• tilos emberkereskedelmet folytatni
• a követek szabadságot, sértetlenséget élveznek
• a császár évi 30 ezer magyar aranyforint adót fizetett a szultánnak.

Lásd még: Drinápolyi béke (1568)

Lásd még: Speyeri szerződés

1570. augusztus 16-án megkötötték a speyeri szerződést (vagy speyeri egyezményt). Ez az egyezség II. János magyar király és Miksa magyar király között köttetett, amelyben az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi békével együtt jogilag rögzítették a fennálló állapotot, amely szerint II. János Erdély és a Partium hercege (princepse), és rögzítették azt is, hogy Erdély a Magyar Királyság elidegeníthetetlen része.

Az 1596-ban a tizenöt éves háború egyik jelentős fejezete volt, a vár újabb ostroma. A jól felszerelt vár és a megközelítőleg 7000 várvédő háromhetes csata után adta fel a várat, az ostrom III. Mehmed oszmán szultán döntő győzelmével végződött.

Eger várát 91 évnyi török megszállás után, a császári seregek csak 1687-ben, július 9-től december 17-ig tartó blokádjának segítségével szabadította fel Antonio Caraffa, a Szent Liga tábornoka a török uralom alól. A vár visszafoglalása azonban ekkor nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel történt.^[70]

 

Nagyítás

Az egri vár mai falai^[71]

• Egri csillagok – Várkonyi Mátyás – Béres Attila: Egri csillagok, történelmi musical^[72][73]

• Egri csillagok – történelmi film 6 felvonásban, az utolsó magyar némafilm^[74] Fejős Pál rendezésében, amelynek a sajtóbemutatóját 1923. december 6-án tartották a Royal-Apolló filmszínházban. A felvonáscímek: 1. Hol terem a magyar vitéz?, 2. Rabmadár aranykalitkában, 3. A leláncolt oroszlán, 4. Igaz szerelemnek igaz boldogság az ára, 5. Amikor a pogány volt az úr Magyarhonban, 6. Eger ostroma.^[75]
• Egri csillagok egész estés magyar film, amely Gárdonyi Géza azonos című regénye alapján készült, 1968-ban mutatták be a mozikban.^[76]

 

• Tinódi Lantos Sebestyén
  • Eger vár viadaljáról való ének história, Online elérés
  • Egri históriának summája, Online elérés
  • Cronica, Online elérés
• Zsámboky János 1553-ban Ferdinánd király parancsára latinra fordította Tinódi hosszabbik énekét^[77]
• Vörösmarty Mihály
  • Eger – Három énekben Online elérés
  • Dobó Online elérés
• Petőfi Sándor
  • Eger mellett Online elérés
  • Egri hangok Online elérés
• Jókai Mór
  • A magyar nemzet története regényes rajzokban – Dobó István, s az egri hősök Online elérés
• Gárdonyi Géza
  • Egri csillagok Online elérés

Lásd még: Egri csillagok

• Szigligeti Ede
  • Egri nők (színmű, 1851-ben mutatták be Budapesten)
• Nemes János
  • Egri harangok – In memoriam Bornemissza Gergely, Zrínyi, Budapest, 1999, ISBN 9633273234
• Georgii Erdödy
  • Hercules Christianus, sive Stephanus Dobo Artis Agriensis praefectus de achomete vezirio gloriose triumphans, Pozsony, 1729

Az ostrom hiteles leíróinak vehetjük Tinódit és Csabait, akik a lezajlott ostrom helyszínére siettek.^[78]

 

 

 

 

Az ostromot leíró szerzők:

• Tinódi Lantos Sebestyén költő
• Forgách Ferenc váradi püspök
• Istvánffy Miklós politikus, költő, humanista történetíró, alnádor
• Christian Schesaeus erdélyi szász költő
• Dzselalzáde Musztafa török krónikaíró
• Csabai Mátyás tanár, aki a tanulmányait a Dobó család támogatásával folytatta.^[80]
• Ascanio Centorio (Commentarii della gvuerra di Transilvania^[81])
• Giovanni Michele Bruto^[82]
• Mathias Miles

• ↑ Dselalzade: Kemalpasazade, Dselalzade Mustafa, Katib Mohammed zaim. Török hadak Magyarországon, 1526-1566 (kortárs török történetírók naplórészletei). Budapest: Panoráma (1985). ISBN 963 2433 01 7 
• ↑ Forgách: Forgách Ferenc. Emlékirat Alcím: Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó (1982). ISBN 963 15 1945 7 
• ↑ Thúry: Thúry József. Török történetírók I.-II.. Budapest: Históriaantik Könyvesház Kiadó. EAN 5990000031737, 5990000394139 (2010) 
• ↑ Istvánffy: Nicolaus Istvánffy. Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Nunc primum in lucem editi.. Köln: Coloniae Agrippinae (1622) 
• ↑ Petercsák: Petercsák Tivadar. Az egri vár kultusza Honismeret XXX. Évfolyam. 2002/5. budapest: Honismereti szövetség (2002) 
• ↑ Soós-Szántó: Soós-Szántó. Eger vár védelme 1552-ben. budapest: Művelt Nép kiadó (1952) 
• ↑ Sugár: Sugár István. Az egri vár és viadala. budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1971). ISBN 963 3271 08 8 
• ↑ László: László Markó. A Magyar Állam főméltóságai (1999). ISBN 963 5489 61 7 
• ↑ Liptai: (főszerkesztő: Liptai Ervin). Magyarország hadtörténete két kötetben. budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1985). ISBN 963 3263 37 9 
• ↑ Kozák: Kozák Károly. Eger – A vár hadi története. budapest: Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület (1995). ISBN 963 5540 47 7 
• ↑ Lőkös: Dr. Lőkös Péter. Az 1552-es egri ostrom leírása Hieronymus Ortelius krónikájában in: Irodalom, művészet, kritika. budapest: Agria (2008) 
• ↑ Lőkös: Dr. Lőkös Péter. The Turkish image in Christian Schesäus' Ruina Pannonica and its sources (2011) 
• ↑ Várkonyi: R. Várkonyi Ágnes. A Királyi Magyarország 1541–1686. budapest: Vince Kiadó (1999). ISBN 963 9192 31 7 
• ↑ Csiffáry: Csiffáry Gergely. Az 1552-es várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”. In: AGRIA. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 39 (2003), 307-308.. Eger: Dobó István Vármúzeum (2003) 
• ↑ Gömöry: Gömöry Gusztáv. Eger ostroma 1552-ben (1890) 
• ↑ Nagy: Nagy László. A végvári dicsőség nyomában. Zrínyi Katonai Kiadó (1978). ISBN 963 3262 58 5 
• ↑ Domokos: Domokos György. Ottavio Baldigara Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon a XVI. század második felében. Balassi Kiadó (2000). ISBN 963 506 356 3 
• ↑ Hóvári: Hóvári János. A hűtlen Dobó. Budapest: Helikon Kiadó (1987). ISBN 963 2075 91 9 
• ↑ Szendrei: Szendrei László. Magyarok büszkesége. Debrecen: Aquila (2007). ISBN 978 9636 796808 

• Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története – Az 1552-iki hadjárat
• Thúry József: Török történetírók, archive.org
• Csorba Csaba: Regélő váraink 1997 Helikon kiadó ISBN 9789632089454
• Sugár István: Az egri vár históriája, Budapest, 2002. Zrinyi kiadó ISBN 9633273528
• Sugár István: Dobó István síremléke, Dobó István Vármúzeum, Eger, 1994, ISBN 9637223223
• honvedelem.hu
• Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme – Eger ostroma Dobó Istvánék hősies védelme folytán kudarcot vall
• Az 1552. évi török hadjárat és Eger ostroma, tortenelemklub.com
• TTK tábor: Eger vár ostroma (magyar nyelven). [2012. október 17-i dátummal az Eger vár ostroma eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 23.)
• Györkös Attila: XVI. század kronológiája és a török szavak szótára/Az 1552. évi török hadjárat kronológiája. [2013. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 16.)
• Marossy Endre: Eger csillagai – az egri diadal – The Victory of Eger 1552
• Lőkös Péter szerkesztő: „Jó Dobó miatt sok terekök vesznek” Alcím: 16-17. századi költők és krónikások az 1552-es egri ostromról
• Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Dunántúlon 1552-ben
• Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 2003

• Az 1552-es török hadjárat Magyarországon Archiválva 2013. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Az egri vármúzeum honlapja, egrivar.hu
• Kereszt és félhold – A török kor Magyarországon (1526-1699), mek.oszk.hu
• Eger ostroma, egricsillagok.lap.hu
• Mi a történelmi igazság az Egri csillagok-ban?, dia.pool.pim.hu
• Animáció az 1552-es egri várról, youtube.com
• Battle of Eger 1552-Ottoman Empire vs Hungarian , youtube.com
• Eger vár summája, youtube.com
• A mai egri vár, youtube.com
• Az egri vár 3D-ben, www.youtube.com
• Simon M. Veronika: Dobó István arcképe, magyarvagyok.com
• A Magyar Török Baráti Társaság honlapja, ottomania.hu
• Vár és erődrendszer romjai (Dobó István Vármúzeum), muemlekem.hu
• A város megkapta saját várát – Eger az új fenntartó^{[halott link]}, egriugyek.hu
• Amikor az igazhitűek lövetni kezdték Egert, origo.hu

• Temesvár ostroma
• Az egri várvédő hősök névsora
• Dobó István
• Dobó István tér
• Bornemissza Gergely
• Mekcsey István
• Pető Gáspár
• Végvár
• Eger ostroma (1596)