Diósgyőr

A városrész népessége a 2001-es népszámlálás szerint 18 065 fő, a város lakosságának 9,9%-a. Területe 17,4 km², népsűrűsége 1063 fő/km². Korszerkezete kicsivel idősebb a városi átlagnál, az alacsony iskolázottságúak aránya kedvezőbb, a felsőfokú végzettségűeké valamivel alacsonyabb, mint a városi átlag. Foglalkoztatottság tekintetében nem tér el a miskolci átlagtól.^[2]

Bővebben: Diósgyőri vár

A terület az ősidők óta lakott. A környékbeli bükk-vidéki barlangokból (Szeleta, Kecske-lyuk, Kő-lyuk) – mint azt Herman Ottó, Kadić Ottokár és Hillebrand Jenő munkáiból tudjuk –, paleolit kori, a neandervölgyi leletanyaggal rokon, de attól fejlettebb szinten megmunkált kőeszközök, nyílhegyek, szakócák, kerültek elő.

11. századi dézsmajegyzékekből tudjuk, hogy két település, Csenyik és Sziget az épülő várnak adózik, a várhegy aljában őskori település nyomaira bukkantak. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád vezér seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” Legrégebbi épülete, a vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amely a tatárjárás idején elpusztult. A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla építtette.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. 1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt.

A mezőkeresztesi csata (1596) után a törökök elfoglalták a területet, innentől Diósgyőr török uralom alatt volt és az egri pasa uralta egészen 1687-ig. Erre az időre a vár minden hadászati értékét elvesztette.

Diósgyőrben már az Árpád-korban is működtek a környék nyersanyagaira alapozó hámorok A szegzőhámorok a 19. század elején már számos, különféle szögfajt átállítottak elő. 1803-tól gyártották azt a vashuzalból kovácsolt zsindelyszeget, ami a vasmű egyik legkeresettebb termékévé vált. Anyaga teljesen dekarbonizálódott, durvaferrites vas volt, bekovácsolt oxidokkal.

Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól pedig villamosközlekedés köti össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január elsejével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.

2012. július 29-én itt mérték az adott évben 24 óra alatt lehullott legtöbb csapadékot. Ekkor egy nap alatt 112,7 mm csapadék zúdult le.^[3]

A pálos kolostort az Ákos nembeli Ernye bán fia, Ákos István nádor alapította a 13. század végén. A nádor haláláig támogatta is a kolostort, ahol kódexmásoló műhely is működött; a misekönyvet, melyet az avasi templom részére készített egy bizonyos László mester, ma az egri levéltár őrzi. Az ország három részre szakadásának idején, 1526-ban Ferdinánd király híve, Serédy Gáspár feldúlta a kolostort, mivel az apát állítólag Szapolyai János király híve volt, 1549-ben pedig a diósgyőri uradalom új gazdája, Balassa Zsigmond elpusztította a rendházat és elfoglalta birtokaikat. Az 1700-as években a pálosok helyreállították a kolostort. II. József, a „kalapos király” azonban feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostor épületét pedig innentől az Erdőgazdaság használta.

1973-ban, a majláthi lakótelep építésének megkezdése előtt régészeti feltárások folytak a területen. A feltárások alapján úgy tűnik, a kolostor négyszögletes udvar köré épült, az udvart kerengő határolta. A templomot a régészek nem találták meg, rábukkantak azonban egy négy helyiségből álló lakóépületre, melyet valószínűleg tűzvész pusztított el. Oklevelek tanúsága szerint István nádor a kolostort saját udvarháza mellett építtette, lehetséges, hogy ennek nyomaira bukkantak a régészek. Az ásatás gazdag leletanyaga megtekinthető a vár északkeleti tornyának múzeumában, ahol a vártörténeti múzeum emeletén a kolostornak állítanak emléket. Itt látható a Diósgyőri Madonna nevű gótikus szobor is.

 

• Diósgyőri evangélikus templom
• Diósgyőr-vasgyári evangélikus templom
• Újdiósgyőri görögkatolikus templom
• Diósgyőri református templom
• Diósgyőri római katolikus templom

A vár bejáratától nem messze áll a Vármúzeum épülete. Falán tábla emlékezik az 1945. január 23-án „málenkij robotra” hurcolt diósgyőriekre.

A Vár utca túloldalán korábban a várfürdő volt, amit az a forrás táplálja, amely egykor a vár árkát töltötte fel vízzel. A Vár utca 13. kertjében fából faragott emléktábla hirdeti, hogy itt állt egykor a város törvényfája, ami alatt a testi fenyítés (bot, illetve korbács) büntetéseket végrehajtották. A törökmogyoró-fát „hatszáz évesnek” nevezik, mert bár 1382 óta többször is kiszáradt, gyökeréről mindig újrasarjadt. Az utolsó, 109 éves korában elszáradt fa tönkjét lebetonozták; két, azóta sarjadt hajtása időközben ismét termővé erősödött.

• Diósgyőr a fő helyszíne Lipták Gábor Sárkányfészek című elbeszélésének.

•  
  Nagy Lajos király szobra a vár mellett (Varga Éva alkotása)
•  
  Első világháborús emlékmű a Táncsics téren
•  
  Római katolikus templom
•  
  Evangélikus templom a vár mellett
•  
  Déryné háza a vár mellett
•  
  Emléktábla Déryné házán
•  
  Varga Miklós szobra
•  
  Szeplőtelen fogantatás szobor a római katolikus templom mellett
•  
  A vár madártávlatból
•  
  A Várkert panzió
•  
  A Vármúzeum
•  
  A málenkij robotra hurcoltak emléktáblája a Vármúzeum falán
•  
  A törvényfa sarjai (Vár u. 13.)
•  
  Ebben az 1758-ban épült házban (Tokaji Ferenc u. 6.) laktak a diósgyőri koronauradalom ispánjai
•  
  Panelsor Diósgyőrben
•  
  A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda (Nagy Lajos király út)
•  
  Sgraffito a Kilián-délen
•  
  Temető Diósgyőrben

Lásd még: Híres miskolciak listája.

Diósgyőrben születtek

• Bistey András író, újságíró (1942)
• Cserny József formatervező (1939–2009)
• Demjén Ferenc énekes (1946)
• Demjén István énekes, gitáros (Diósgyőr, 1938 – Budapest, 2022)
• Ditrói Sándor orvos, kórházigazgató (Diósgyőr-Vasgyár, 1923 – Miskolc, 2007)
• Dunai Zoltán festő (1935)
• Fejér Ernő fotóművész, grafikus (1945)
• Földesi József orvos (Diósgyőr, 1903 – Miskolc, 1975)
• Fülepp József bányamérnök, bányajogász, akadémikus (Diósgyőr, 1786/1790 – Oravica, 1847)
• Grómusz Mária tanuló, az 1956-os sortűz áldozata (1938–1956)
• Huszár István grafikus (Diósgyőr, 1925 – Níregyháza, 2004)
• Huszti Vilmos, dr. klasszika-filológus, tanár, nyelvtanár (Diósgyőr, 1915 – Miskolc, 2000)
• Keller Lívia festő (Diósgyőr-Vasgyár, 1918 – Miskolc, 2005)
• Kraitz Gusztáv szobrász, keramikus (Diósgyőr-Vasgyár, 1926)
• Ladányi László sinológus (Diósgyőr, 1914 – Hongkong, 1990)
• Lakatos István vegyészmérnök (1943)
• Láng István belgyógyász, orvosi szakíró (Diósgyőr-Perecesbányatelep, 1908 – Budapest, 1987)
• Lengyel Pál rendező (Diósgyőr, 1943 – Budapest, 2012)
• Markup Béla szobrászművész (Diósgyőr, 1873 – Budapest, 1945)
• Martsekényi Imre építészmérnök, országgyűlési képviselő (Diósgyőr, 1898 – Budapest, 1963)
• Mátrai József színész, rendező, az Állami Faluszínház (Állami Déryné Színház) alapító színházigazgatója (Diósgyőr, 1913 - Budapest, 1957)
• Mészáros Sámuel költő (Diósgyőr, 1929 – Budapest, 2018)
• Miklós Pál művészettörténész, sinológus (Diósgyőr, 1927 – Budapest, 2002)
• Miklósházy Attila katolikus püspök (Diósgyőr, 1931 – Pickering, Ontario, 2018)
• Nagy Antal kanonok, esperes (Diósgyőr, 1837 – Sajóvárkony, 1912)
• Németh Péter Mikola költő, esszéíró, performer, szerkesztő-rendező (Diósgyőr, 1953)
• Pap László villamosmérnök (1943)
• Péterfy-Novák Éva írónő (1961)
• Solymosi Ernő labdarúgó (Diósgyőr, 1940 – 2011)
• Szabó Károly diplomata (Diósgyőr, 1928 – Budapest, 1995)
• Szabolcs Péter szobrászművész (1942)
• Szoboszlay Péter rajzfilmrendező, grafikus, egyetemi tanár (Diósgyőr, 1937)
• Tamás Gyula labdarúgó (Diósgyőr, 1941)
• Tóth Imre grafikus, festőművész (Diósgyőr, 1929 – Miskolc, 2004)
• Ungár Margit, az első női ügyvéd Magyarországon (1889–1969)
• Zádor Tibor tanár, múzeumigazgató (Diósgyőr, 1910 – Miskolc, 1988)

Diósgyőrben éltek, élnek

• Déryné Széppataki Róza színésznő (Jászberény, 1793 – Miskolc, 1872)
• Förster Nándor, a Diósgyőri Vas- és Acélgyár igazgatója (Pest, 1852 – Budapest, 1941)
• Marosi Balázs plébániai kormányzó (Kézdivásárhely, 1994)
• Mikolai Vince plébános (Borsodnádasd, 1948 – Miskolc, 2022)
• Saád Andor orvos, régész (Liptóújvár, 1904 – Miskolc, 1977)

Bővebben: Diósgyőri Acélművek

A Diósgyőri Acélművek („Vasgyár”) egykor Miskolc és a megye legtöbb embert foglalkoztató cége volt. Az 1770-ben alapított hámori vasmű 1870-ben költözött Diósgyőrbe, és a második világháború után vált a város legjelentősebb vállalatává, amikor az állami vezetés Miskolcból nehézipari központot fejlesztett. A rendszerváltás a céget nehéz helyzetbe sodorta, csődbe ment, többször tulajdonost váltott. Mára megszűnt, bár a területén néhány vállalkozás még működik.

Bővebben: Diósgyőri Gépgyár

A Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP, DIMÁVAG) a Diósgyőri Acélművektől nyugatra helyezkedik el. A korábbi nagyvállalat működő üzemei ma a DIGÉP Diósgyőri Ipari Park területén üzemelnek.

• Miskolc-Diósgyőr honlapja
• Diósgyőrért Közhasznú Alapítvány
• Guzsik Tamás: Az Ákos-nemzetség birtokai a középkori Borsod megyében
• A diósgyőri vár hivatalos honlapja
• Diósgyőr.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Diósgyőr Rádió
• A Diósgyőri VTK szurkolói honlapja
• Felső-magyarországi Várak Egyesülete – Diósgyőr
• 3D képek a várról
• A Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Egyházközség Honlapja
• Diósgyőr a város turisztikai portálján
• A Kilián-dél honlapja