[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/

A dendritikus sejtek az emlősök immunrendszeréhez tartoznak, fő feladatuk az antigénprezentáció, vagyis feldolgozzák a kórokozók és egyéb külső anyagok antigénjeit és prezentálják azokat a felszínükön a T-sejtek számára, hogy azt testidegenként ismerje fel. Elősegítik a kommunikációt a veleszületett és az adaptív immunrendszer között.

Dendritikus sejtek a bőrben
Dendritikus sejt számítógépes modellje

A dendritikus sejtek azokban a szövetekben találhatóak, amelyek kapcsolatba kerülhetnek a külvilággal, vagyis a bőrben (ahol speciális altípusát Langerhans-sejteknek nevezik), az orr nyálkahártyájában, a tüdőben, a gyomorban és a bélben. Éretlen alakja a vérkeringésben található meg. Aktiválás után a nyirokcsomókba vándorolnak, ahol kapcsolatba lépnek a T- és B-sejtekkel, az adott antigénnel szembeni immunválasz kiváltása érdekében. Fejlődésének bizonyos fázisában elágazó nyúlványokat fejleszt, az ún. dendriteket (görögül fa; nem összetévesztendő az idegsejtek dendritjeivel). Az éretlen dendritikus sejteket citoplazmabeli képleteik alapján fátyolsejteknek is nevezik.

A dendritikus sejteket először Paul Langerhans írta le a 19. század végén. Nevüket Ralph M. Steinmantól kapták, aki a felfedezésükért 2011-ben orvosi Nobel-díjat kapott.[1]

A dendritikus sejteknek (angol rövidítéssel DC) két alcsoportja létezik, a mieloid (csontvelő-eredetű) és plazmacitoid (vagy limfoid; nyirokrendszer eredetű):

Név Leírás Kiválasztás Toll-szerű receptorok[2]
hagyományos vagy mieloid dendritikus sejt a monocitákhoz hasonlít. Két altípusa ismert, a gyakori mDC-1, amely a T-sejtek elsődleges stimulátora és az igen ritka mDC-2, amelynek a sebfertőzés elleni küzdelemben lehet szerepe Interleukin-12 (IL-12) TLR 2, TLR 4
plazmacitoid vagy limfoid dendritikus sejt Külsőre a plazmasejtekre hasonlít, de bizonyos funkciói a dendritikus sejtekhez sorolják[3] Nagy mennyiségű interferon-alfát termel[4] (korábban interferontermelő sejtnek nevezték).[5] TLR 7, TLR 9

A típusokat a BDCA-2, BDCA-3 és BDCA-4 felszíni markerekkel lehet megkülönböztetni.[6]

Mind a mieloid, mind a limfoid sejtek a vérképző szövetekből származnak. Velük szemben a nyirokcsomók follikuláris dendritikus sejtjei valószínűleg mezenchimális eredetűek, felszínükön nem található MHC II komplex és nevük ellenére nem tartoznak a dendritikus sejtek közé.

Élettanuk

szerkesztés

A denritikus sejtek a csontvelő vérképző szöveteinek elődsejtjeiból származnak. Az elődsejtek először éretlen dendritikus sejtté alakulnak át, amelyeket erős endocitotikus aktivitás és viszonylag alacsony T-sejt aktiváló potenciál jellemez. Az éretlen dendritikus sejtek folyamatosan vizsgálják környezetüket az esetleges kórokozók (vírusok, baktériumok) iránt, amelyet olyan mintázatfelismerő receptorok segítségével tesznek, mint a Toll-szerű receptorok. Ezek a membránfehérjék olyan kémiai jellemzőket ismernek fel, amelyek a patogének felszínén találhatók meg. Az éretlen dendritikus sejtek képesek a szervezet saját élő sejtjeiből a membrán kisebb részeit fagocitálni, bekebelezni. Ha idegen antigénnel találkoznak, akkor aktiválódnak, érett dendritikus sejtté válnak és egy nyirokcsomóba vándorolnak. A felismert patogént, illetve fehérjéjét bekebelezik és kisebb darabokra vágják és az érési folyamat során ezeket a fragmenteket a fő hisztokompatibilitási komplex (angol rövidítéssel MHC) segítségével prezentálják felszínükön. Ezzel egyidejűleg felszínükön megszaporodnak az ún. stimulációs koreceptorok, mint a CD80 (B7.1), CD86 (B7.2) és CD40, amelyek jelentős mértékben megnövelik T-sejt aktiváló képességüket. Szintén megnő a száma a CCR7 kemokinreceptornak, amely kemotaxis révén segíti a sejtet abban, hogy a vérkeringésben a lépbe, vagy a nyirokrendszerben egy nyirokcsomóba vándorolhasson. Ha odaért, antigénprezentáló sejtként viselkedik: a felszínén komplexben lévő antigénfragmenttel aktiválja a helper T-sejteket, a killer T-sejteket, valamint a B-sejetket. A dendritikus sejtek kiválthatnak T-sejtes toleranciát (az immunválasz gátlását) is; ebben felszíni lektinreceptoraik segítik őket.[7]

Minden egyes helper T-sejt csak egyfajta, rá specifikus antigénnel képes kapcsolódni. Ha olyan antigénprezentáló sejttel (makrofág, B-limfocita vagy dendritikus sejt) találkozik, amely az által felismerhető antigént hordozza, akkor aktiválódik. Azonban a nyirokszerveken kívül a makrofágok és B-sejtek csak a memória T-sejteket tudják aktiválni, míg a dendritikus sejtek mind a memória- mind a naiv T-sejteket aktiválhatják és hatása valamennyi antigénprezentáló sejt közül a legerőteljesebb. A nyirokcsomókban és másodlagos nyirokszervekben mindhárom sejttípus képes aktiválni a naiv T-sejteket. Bár az érett dendritikus sejtek aktiválják az antigénspecifikus, naiv CD8+ T-sejteket, a CD8+ memóriasejtek létrejöttéhez a dendritikus sejt és a CD4+ helper T-sejt onterakciója is szükséges.[8] A CD4+ T-sejt tovább aktiválja az érett dendritikus sejtet és képessé teszi a CD8+ memóriasejtek hatékony indukciójára.[8][9]

A mieloid dendritikus sejtek a monocitákból származnak; ezek a fehérvérsejtek a megfelelő szignál után vagy dendritikus sejtté vagy makrofággá alakulnak. A monociták a csontvelő vérképző őssejtjeiből jönnek létre. Az átalakulást laboratóriumban is meg lehet figyelni: a periferiális fehérvérsejtek monocitái szövettenyészetben az edény falához tapadnak, interleukin-4 és granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktor hozzáadásával pedig kb egy hét alatt éretlen dendritikus sejtekké fejlődnek. Érett sejtté tumor nekrózis faktor hatására válnak.[10]

Az aktivált dendritikus sejtek néhány napig élnek, míg éretlen változataik élettartama ennél jóval hosszabb.

A dendritikus sejtek folyamatosan kommunikálnak a test más sejtjeivel. Ez a kapcsolat alapulhat közvetlen fizikai kontaktuson, ahol pl. a dendritikus sejt B7-proteinjei interakcióba lépnek a limfociták CD28 sejtfelszíni fehérjéivel. A nagy távolságra ható kommunikáció kémiai anyagok, citokinek segítségével történik.

A kórokozókkal kapcsolatba kerülő dendritikus sejtek azonnal interleukin-12-t kezdenek termelni,[11] amely elősegíti a naiv CD4+ T-sejtek átalakulását Th1 fázisú helper sejtekké; ezzel felkészíti az immunrendszert a patogén elleni küzdelemre. A plazmacitoid eredetű dendritikus sejtek nagy mennyiségű interferon-1-et is előállítanak, amely a fertőzés helyszínére vonzza a makrofágokat.[12]

Kóroki szerepük

szerkesztés

Blasztikus plazmacitoid dendritikus sejt neoplazma

szerkesztés

A blasztikus plazmacitoid dendritikus sejt neoplazma egy ritka csontvelő eredetű tumor, amelyben a malignus plazmacitoid dendritkus sejtek különböző szöveteket (bőr, csontvelő, központi idegrendszer, stb.) infiltrálnak. A betegség jellemző tünetei a többnyire fejen, arcon, felsőtesten jelentkező bőrléziók (papulák, véraláfutássszerű foltok, fekélyek).[13] A belső szervek infiltrációja duzzadt nyirokcsomókkal, megnagyobbodott májjal és léppel, idegrendszeri tünetekkel jár, de megfigyelhetők a szemek, fülek, vesék, tüdők, emésztőszervek, csontok, herék abnormalitásai is.[14] A betegség leukémia formáját is öltheti, amikor a dendritikus sejtek száma kórosan magas (a fehérvérsejtek több mint 2%-a) lesz a vérben és a csontvelőben.[14] Kemoterápiára reagál, de annak befejezés után nagy eséllyel kiújul.[15]

HIV-fertőzés

szerkesztés

Az AIDS-et okozó HIV képes kötődni a dendritikus sejtek felszínén található receptorokhoz; ezek legjobban ismert példája a DC-SIGN protein. A dendritikus sejt bekebelezi a vírust és egy nyirokcsomóba vándorol, ám a HIV ezután képes megtámadni a közeli CD4+ helper T-sejteket, tovább terjesztve a fertőzést.[16] A dendritikus sejtekben való megbúvás az egyik magyarázata annak, hogyan képes a vírus antiretrovirális terápia során is megmaradni a szervezetben. Más vírusok is (pl. a SARS kórokozója) képesek "utazni" a dendritikus sejtekkel, hogy megfelelő gazdasejtet találjanak.[17]

Autoimmunitás

szerkesztés

A dendritikus sejtek jelentős vagy akár kulcsfontosságú szerepet játszhatnak allergia vagy az olyan autoimmun betegségek során, mint a lupus erythematosus és a gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, fekélyes vastagbél-gyulladás).[18][19][20]

Egyéb élőlények

szerkesztés

A fentiek elsősorban az emberi szervezetre igazak. Más állatokban a dendritikus sejtek funkciói némileg eltérhetnek. A patkányoknál például (egereknél nem) a dendritikus sejteknek létezik egy alcsoportja amely természetes ölősejt-jellegű feladatokat végez. Ettől függetlenül a fő funkciójuk mindenütt az immunológiai őrjáratozás, felismerni és összegyűjteni a kórokozókról szóló információkat és megindítani az ellenintézkedéseket. A dendritikus sejtek megtalálhatóak a madarakban (csirke) és a hüllőkben (teknős) is.[21][22]

  1. Nobel Prize in Physiology or Medicine for 2011
  2. (2002) „The instructive role of dendritic cells on T-cell responses”. Arthritis Res. 4 Suppl 3 (Suppl 3), S127–32. o. DOI:10.1186/ar567. PMID 12110131. PMC 3240143. 
  3. (2005) „Plasmacytoid Dendritic Cells: Linking Innate and Adaptive Immunity”. Journal of Virology 79 (1), 17–27. o. DOI:10.1128/JVI.79.1.17-27.2005. PMID 15596797. PMC 538703. 
  4. (2003. szeptember 1.) „The Inducible CXCR3 Ligands Control Plasmacytoid Dendritic Cell Responsiveness to the Constitutive Chemokine Stromal Cell–derived Factor 1 (SDF-1)/CXCL12”. J. Exp. Med. 198 (5), 823–30. o. DOI:10.1084/jem.20020437. PMID 12953097. PMC 2194187. 
  5. Liu YJ (2005). „IPC: professional type 1 interferon-producing cells and plasmacytoid dendritic cell precursors”. Annu. Rev. Immunol. 23 (1), 275–306. o. DOI:10.1146/annurev.immunol.23.021704.115633. PMID 15771572. 
  6. (2000) „BDCA-2, BDCA-3, and BDCA-4: three markers for distinct subsets of dendritic cells in human peripheral blood” (PDF). J Immunol 165 (11), 6037–46. o. DOI:10.4049/jimmunol.165.11.6037. PMID 11086035. 
  7. (2015) „Glycans in the immune system and The Altered Glycan Theory of Autoimmunity”. J Autoimmun 57 (6), 1–13. o. DOI:10.1016/j.jaut.2014.12.002. PMID 25578468. PMC 4340844. 
  8. a b (2004) „Cognate CD4(+) T cell licensing of dendritic cells in CD8(+) T cell immunity”. Nature Immunology 5 (11), 1143–8. o. DOI:10.1038/ni1129. PMID 15475958. 
  9. (2014) „Concurrent interaction of DCs with CD4+and CD8+T cells improves secondary CTL expansion: It takes three to tango”. European Journal of Immunology 44 (12), 3543–59. o. DOI:10.1002/eji.201444477. PMID 25211552. 
  10. (2008. november 1.) „Dendritic cell differentiation induced by a self-peptide derived from apolipoprotein E.”. J Immunol 181 (10), 6859–71. o. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.4049/jimmunol.181.10.6859. PMID 18981105. (Hozzáférés: 2018. november 20.) 
  11. (1997) „In Vivo Microbial Stimulation Induces Rapid CD40 Ligand–independent Production of Interleukin 12 by Dendritic Cells and their Redistribution to T Cell Areas”. J. Exp. Med. 186 (11), 1819–29. o. DOI:10.1084/jem.186.11.1819. PMID 9382881. PMC 2199158. 
  12. (1999. június 11.) „The nature of the principal type 1 interferon-producing cells in human blood”. Science 284 (5421), 1835–7. o. DOI:10.1126/science.284.5421.1835. PMID 10364556. 
  13. (2018. április 1.) „Clinicopathologic retrospective analysis of blastic plasmacytoid dendritic cell neoplasms”. Postepy Dermatologii I Alergologii 35 (2), 128–138. o. DOI:10.5114/ada.2017.72269. PMID 29760611. PMC 5949541. 
  14. a b (2017. október 1.) „Pediatric Blastic Plasmacytoid Dendritic Cell Neoplasm: A Systematic Literature Review”. Journal of Pediatric Hematology/oncology 39 (7), 528–537. o. DOI:10.1097/MPH.0000000000000964. PMID 28906324. 
  15. (2018. április 1.) „Blastic plasmacytoid dendritic cell neoplasm: update on therapy especially novel agents”. Annals of Hematology 97 (4), 563–572. o. DOI:10.1007/s00277-018-3259-z. PMID 29455234. 
  16. (2007) „In Vitro Derived Dendritic Cells trans-Infect CD4 T Cells Primarily with Surface-Bound HIV-1 Virions”. PLOS Pathogens 165 (11), 6037–46. o. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.4049/jimmunol.165.11.6037. PMID 11086035. (Hozzáférés: 2018. november 20.) 
  17. Yang, Zhi-Yong (2004). „pH-Dependent Entry of Severe Acute Respiratory Syndrome Coronavirus Is Mediated by the Spike Glycoprotein and Enhanced by Dendritic Cell Transfer through DC-SIGN”. Journal of Virology 78 (11), 5642–50. o. DOI:10.1128/JVI.78.11.5642-5650.2004. PMID 15140961. PMC 415834. 
  18. (2005) „Patients with active inflammatory bowel disease lack immature peripheral blood plasmacytoid and myeloid dendritic cells”. Gut 54 (2), 228–36. o. DOI:10.1136/gut.2004.040360. PMID 15647187. PMC 1774844. 
  19. (2009) „Exaggerated inflammatory response of primary human myeloid dendritic cells to lipopolysaccharide in patients with inflammatory bowel disease”. Clin Exp Immunol 157 (3), 423–36. o. DOI:10.1111/j.1365-2249.2009.03981.x. PMID 19664152. PMC 2745038. 
  20. (2007) „Inflammatory bowel disease: cause and immunobiology”. The Lancet 369 (9573), 1627–40. o. DOI:10.1016/S0140-6736(07)60750-8. PMID 17499605. 
  21. Gallego, M (1997. szeptember 1.). „Identification of avian dendritic cells in the spleen using a monoclonal antibody specific for chicken follicular dendritic cells”. The Anatomical Record 249 (1), 81–85. o. DOI:<81::AID-AR10>3.0.CO;2-X 10.1002/(SICI)1097-0185(199709)249:1<81::AID-AR10>3.0.CO;2-X. PMID 9294652. [halott link]
  22. Pérez-Torres, A (May–June 1995). „Epidermal Langerhans cells in the terrestrial turtle, Kinosternum integrum”. Developmental and Comparative Immunology 19 (3), 225–236. o. DOI:10.1016/0145-305X(95)00006-F. PMID 8595821. 

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dendritic cell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.