Avarok

A 350-es években a Közép-Ázsia, vagy korabeli nevén Toharisztán területét – a korábban ott lakó alánokat kiszorítva – egy hódító nomád nép vette birtokába. A kínai források huá (滑) néven említik őket, amit a korabeli kínai kiejtésen keresztül uarnak rekonstruálhatunk. Ugyanekkor más kínai források a hiungnuk közép-ázsiai megjelenéséről és Szogdia elleni támadásáról értesítenek. Az újonnan megjelenő nép uralkodói (kidariták dinasztiája) a Baktriában veretett görög nyelvű pénzérméiken magukat oino néven nevezték, amiből egy hjóno névalak rekonstruálható. Ahogy látjuk, Közép-Ázsia területén az uar és a hjóno, hiungnu népnevek egy időben tűnnek fel. Ez lehetett két külön népcsoport is, akiket hol az egyikük, hol a másikuk nevén említenek a források. Egyesek az uar nevet az avarokkal, a hjóno és hiungnu neveket pedig a hunokkal azonosítják. Ez a feltevés azonban nem általánosan elfogadott, mivel a nevek átöröklése mellett az egyes népcsoportok valódi etnikai hovatartozásáról nincs pontos ismeretünk.

A Hiungnu Birodalom (i. e. 3–i. sz. 2. század) felbomlása után a mai Észak-Kína és Mongólia területén maradt hiungnuk idegen uralom alatt éltek, majd a 4. században részt vettek az új Zsuanzsuan Birodalom felépítésében (kínai: 蠕蠕; pinjin: ruǎnruǎn, ejtsd: zsuanzsuan). Egyesek az avarok elődeit az ázsiai avarokban, a zsuanzsuanokban látják.

Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amelyről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A dinasztiaalapító I. Khingila király (kb. 430–490) szoros törzsszövetségben egyesítette a területen élő uar és hjóno törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun néven is szerepelnek a forrásokban. A név a bizánci történetírónál, Priszkosz rétornál is előfordul, aki néhány évvel Attila király európai hun birodalmának bukása után, 463 körül arról ír, hogy a szavirokat megtámadták a közép-ázsiai uarhunok. Az uar-avar azonosságot feltételezve, ez az avarok legkorábbi ismert európai említése.

A heftalitákat vagy uarhunokat a szanszkrit források húna és svetahúna („fehér húna”, azaz fehér hunok) néven emlegették, miután azok betörtek Indiába.

552-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, ^[9] majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egy időben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő onogur-bolgárokat (utrigurok és kutrigurok), valamint a szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdok királyával Alboinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a longobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, így az avaroké lett az egész Kárpát-medence, ahová a kagán a székhelyét is áttette.

576-ban II. Tiberiosz bizánci császár Valentinus vezetésével követséget küldött a nyugati türkökhöz, hogy a II. Justinus császár és a nyugati türkök első kagánja, Istemi közötti békeszerződést megerősítse, amiről Menandrosz bizánci történésztől értesülünk. Meglepetésükre a nyugati türk uralkodó, Turxanthosz – neve valószínűleg a Türk sad méltóságnevet adja vissza – nagy haraggal fogadta őket, szemükre hányva, hogy befogadták elmenekült alattvalóikat, az avarokat. Nagy nehezen tudták csak lecsillapítani, és részt kellett venniük az uralkodó apjának, a nemrég elhunyt Isteminek a gyászolásában.

Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról.^[10] Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat – más néven abdeleket – győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában. Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak” (pszeudoavaroi) hívja. Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak és hunninak nevezik. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uar – hiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is lehet a legenda. Ez a kérdés máig nem tisztázott, tehát az álavarokról szóló történet akár hamis is lehet. Bár úgy tűnik, a keleti népeknél nem ritka az a gyakorlat, hogy egy nép/csoport egy másik, félelmetes hírű népnek adja ki magát, ami akár félig igaz is lehetett, ha egyszer annak kötelékeiben éltek/harcoltak.

Bővebben: Avar Kaganátus

Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán^[11] 567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is.

Az Avar Kaganátus megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A birodalom a 9. század elejéig állt fenn, amikor Nagy Károly Frank Birodalma és Krum bolgár kán dunai bolgár birodalma felszámolta. Nagy Károly az avarok leverése után határőrvidéket állított fel Pannoniában.^[12][13]

• 4. Az avar uralom századai, Erdély története, Főszerkesztő: Köpeczi Béla, Szerkesztők: Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán, Budapest: Akadémiai Kiadó (1986) 
• ↑ Keys: Katasztrófa: David Keys. Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet?. Budapest: Vince Kiadó Kft. (2002). ISBN 963 9323 36 5 
• Vásáry, I. A régi Belső-Ázsia története Archiválva 2007. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, Balassi, Budapest, 2003, ISBN 9635064969

• Bálint, Cs. 1995: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai.[1] Archiválva 2008. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bálint, Cs. 2004: A nagyszentmiklósi kincs. Budapest.
• Bárdos, E.-Garam, É. 2009: Das Awarenzeitliche Gräberfelder in Zamárdi-Rétiföldek. Budapest/Kaposvár.
• Bóna, I. 1971: Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungsforschung in Ungarn (1945-1969), Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 23, 265-336.
• Hampel, J. 1905: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn I-III. Braunschweig.
• Kovrig, I. 1963: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Budapest.
• Szentpéteri, J. (Hrsg.) 2002: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Budapest.
• Pohl, W. 2002: Die Awaren. München.
• Szádeczky-Kardoss, S. et al. 1978-1980: Az avar történelem forrásai I-IV, Archaeologiai Értesítő 105/106/107.[2]
• Zábojník, J. 2009: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava.
• Avar Portál - forrás linkgyűjtemény
• Avar viselet a Szarvasi múzeum kiállításán
• Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak, és a magyar az avarok nyelve lehetett, hvg.hu
• Bihari Dániel: Megoldották az avarok 1500 éves rejtélyét, 24.hu (2022/04)

• Nagyszentmiklósi kincs
• Dévényújfalui avar kori temető
• Komárom-hajógyári avar kori temető