Akko (település)
Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorban Ptolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül עכו ‘Akkô, arabul عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város[2] Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Akko | |||
 | |||
| A Német Lovagrend vára | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Izrael | ||
| Körzethívószám | 972 4 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 48 900 fő (2018. dec. 31.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | IST, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″32.926111°N 35.083889°EKoordináták: é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″32.926111°N 35.083889°E | |||
| Akko weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Akko témájú médiaállományokat. | |||
Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.[3]
2011-ben 46 464 lakosa volt.[4]
Gazdaság
szerkesztésA városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak.
A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.[5]
Története
szerkesztésTöbb ókori egyiptomi irat említi, így egy Kr. e. 19. századból való cseréptábla,[6] de megtaláljuk III. Thotmesz idejéből (Kr. e. 15. század) is a kánaáni városlistákon.
Az izraeliták a honfoglalásuk idején nem tudták ezt, a föníciaiak birtokában levő várost bevenni; a környező régiót azonban Áser törzse szállta meg.
Nagy Sándor Kr. e. 333-ban foglalta el és a város központját a tengerpartra helyezte át. Gyarmatává tette és nevét Ptolemaiszra változtatta. A rómaiak alatt a Galileában állomásozó katonaság bázisa.
Kr. u. 614-ben a perzsák foglalták el, de csak rövid ideig volt az övék.
1104-ben a keresztesek foglalták el, akiknek fő kikötőjük és Jeruzsálem eleste után a fővárosuk volt.
1291-ben a mamlúkok lerombolták. A 14. században újraépítették, de csak a 18. században lett újra fontos központtá.
1799-ben Napóleon serege ostromolta – sikertelenül.
1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett.
Népesség
szerkesztésNépességének változása
szerkesztés| Lakosok száma | 4016 | 21 200 | 31 700 | 34 200 | 37 900 | 37 200 | 45 091 | 45 800 | 46 600 | 48 900 |
| 1948 | 1956 | 1964 | 1971 | 1979 | 1987 | 1995 | 2002 | 2010 | 2018 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Šnatôn statîstî le-Yisra'el (több nyelv nyelven). Israeli Central Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
- ↑ E. A. Wallis Budge, An Egyptian Hieroglyphic Dictionary. London: John Murray, 1920
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/1042
- ↑ Locality File (XLS). Israel Central Bureau of Statistics, 2011. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
- ↑ Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk, 1985
Források
szerkesztés- Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története (fordította Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna), Osiris, 1999, ISBN 963-379-448-X
- Goren Tamás: Izrael
További információk
szerkesztés- Akko hivatalos honlapja Archiválva 2011. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Ulrich Perwass Homepage Az Al-Dzsazzar mecset belülről