Éger

A fajok többsége az északi mérsékelt égövben él, de az Újvilágban egyes fajok az Andok vonalán dél felé egészen Argentínáig lehatoltak.

Európában főleg a kontinens északi részén fordul elő; az égeres láperdő Észak-Európában a folyóvölgyek, tóvidékek záró növénytársulása. A Kárpát-medencében két faja él:

• mézgás éger (Alnus glutinosa),
• hamvas éger (Alnus incana);

mindkettő azonális helyzetben; a bükk kor posztglaciális reliktum fajaként.

Az éger lombhullató fa. Levelei váltakozó állásúak, egyszerűek, fogazottak. Barkavirágzatában a porzós virágzatok megnyúltak, a termősök rövidebbek. A hímivarú barkában a barkapikkelyen 3 virág, virágonként 4-4 lepel és porzó van. A nőivarú füzérben a barkapikkelyen 2 virág nő, a lepel hiányzik.

Az alcsalád másik nemzetségétől, a nyírektől eltérően a hímivarú barkák és a nőivarú füzérek is szabadon telelnek, a füzér tengelye és a pikkelyek megfásodnak, „áltobozt” alkotnak.

Termése apró, szárnyas makkocska.

Virágai gyakran még a levelek előtt nyílnak. A virágokat jellemzően a szél porozza, de méhek is látogatják.

Gyökérgümőikön a nitrogénfixáló szimbionta baktériumok (Frankia sps.) élnek. A gümők mérete az emberi ökölét is elérheti.

• (Alnus viridis)

A nemzetséget három alnemzetségre osztják.

Subgenus Alnus – fák. Hajtásrügyeik nyelesek. Barkáik ősszel jelennek meg, de a télen zárva maradnak, csak tél végén vagy kora tavasszal termékenyülnek meg. Mintegy 15-25 faj tartozik ide, köztük:

• Alnus acuminata – Andok, Dél-Amerika
• olasz éger (szívlevelű éger, nápolyi éger, Alnus cordata) – Olaszország.
• Alnus cremastogyne
• Alnus firma – Kjúsú szigete (Japán)
• mézgás éger (Alnus glutinosa) – Európa

 

• hamvas éger (Alnus incana) – Eurázsia.
  • Alnus hirsuta (A. incana subsp. hirsuta) – Északkelet-Ázsia, valamint Közép-Ázsia hegyvidékei.
  • Alnus oblongifolia (A. incana subsp. oblongifolia) – Észak-Amerika délnyugati része
  • Alnus rugosa (A. incana subsp. rugosa) – Észak-Amerika északkeleti része
  • Alnus tenuifolia (A. incana subsp. tenuifolia) – Észak-Amerika északnyugati része
• Alnus japonica – Japán
• Alnus jorullensis – Mexikó, Guatemala
• Alnus mandshurica – Oroszország távol-keleti területei, Kína, Korea
• Alnus matsumurae – Honsú szigete (Japán)
• Alnus nepalensis – Kelet-Himalája, Délnyugat-Kína
• Alnus orientalis – Dél-Törökország, Északnyugat-Szíria, Ciprus
• Alnus pendula – Japán, Korea
• Alnus rhombifolia – Észak-Amerika nyugati részének belső területei
• vörös éger (Alnus rubra) – Észak-Amerika nyugati partvidéke

 

• Alnus serrulata – Észak-Amerika keleti része
• Alnus sieboldiana – Honsú (Japán).
• kaukázusi éger (Alnus subcordata) – Kaukázus, Irán
• Alnus trabeculosa – Kína, Japán

Subgenus Clethropsis – fák és cserjék. Hajtásrügyeik nyelesek. Barkáik ősszel jelennek meg, és akkor ki is nyílnak, meg is termékenyülnek. Három fajának elterjedési területe:

• Alnus formosana – Tajvan
• Alnus maritima – Észak-Amerika keleti partvidéke és Oklahoma
• Alnus nitida – Nyugat-Himalája

Subgenus Alnobetula – cserjék. Hajtásrügyeik nem nyelesek. A hím- és nőivarú barkák késő tavasszal, a levelek után jelennek meg rajtuk, és akkor ki is nyílnak, meg is termékenyülnek. 1–4 faj tartozik ide (az alfajokat egyes rendszerezők külön fajként kezelik):

 

• havasi éger (Alnus viridis – Alfajainak elterjedése:
  • Alnus viridis subsp. viridis – Eurázsia
  • Alnus viridis subsp. maximowiczii (A. maximowiczii) – Japán
  • Alnus viridis subsp. crispa (A. crispa) – Észak-Amerika északi része
  • Alnus viridis subsp. sinuata (A. sinuata) – Észak-Amerika nyugati része, Szibéria északkeleti része

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alder című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Növénytan jegyzet^{[halott link]}
• Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002, 240–241. o. ISBN 963-05-7847-6