Zaostrog

Zaostrog
Zaostrog tengerpartja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Gradac
Irányítószám	21334
Körzethívószám	021
Népesség
Teljes népesség	220 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	12 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 08′ 30″, k. h. 17° 16′ 45″43.141666666667, 17.27916666666743.141667°N 17.279167°EKoordináták: é. sz. 43° 08′ 30″, k. h. 17° 16′ 45″43.141666666667, 17.27916666666743.141667°N 17.279167°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaostrog témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zaostrog település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Gradachoz tartozik.

Makarskától légvonalban 26, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra a Biokovo-hegység délkeleti nyúlványa, a Rilić-hegység meredek lejtői alatt a tengerparton fekszik. Északról a 920 méteres Šapašnik, keletről a 770 méteres Viter, nyugatról a lankásabb 260 méteres Plana hegycsúcsai veszik körül. Központi településrésze Srida Sela, melyet Despoti, Kosovići, Matutinovići települések öveznek.

Területe már az írott történelem előtti időben is lakott volt, amit az itt talált, bronzkori és korai vaskori halomsírok bizonyítanak. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római múlt emlékei, számos kőtöredék található a plébániatemplom és mindkét Szent Borbála templom körül is. A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A Viter csúcsa alatti Ostrog várát Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár említi először a 10. század közepén írt művében. Ostrog a maga idejében a neretvánok egyik fő erőssége volt. A vár alatti település később a várról kapta a nevét.

Zaostrog első írásos említése 1494-ben Augustin Vlatković vajdának a ferencesek részére írt adománylevelében történt. Régi településmagja az óhorvát Ostrogtól északnyugatra, a Šapašnik-hegy alatt feküdt. A mai lakosság már elhagyta ezt a régi falut és a kolostor köré telepedett le. A ferences atyák 1468-tól éltek a part közelében épített kolostorukban, mely korábban a 14. században és a 15. század első felében az ágoston rendiek tulajdona volt. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom idején a ferencesek viszonylag zavartalanul folytathatták tevékenységüket, mely nemcsak Zaostrog területére, hanem a tengerpart más plébániáinak területére, valamint a Neretva völgyére és a Rilić-hegység előterére is kiterjedt. A plébánia legrégibb anyakönyvei 1660-ból származnak. Plébánosai sokáig a kolostorban laktak, 1820-ban azonban elhagyták a kolostort és a hegyek alatti Selora költöztek, ahol 1887-ben felépült a plébániaház is. (Az épület a II. világháborúban pusztult el.)

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 535, 1910-ben 716 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1962-ben nagy földrengés pusztította a környéket, melyben számos épület, köztük a plébániatemplom is megrongálódott. 1965-ben megépült az Adria-parti főút is. Ennek hatására a hegy alatti Selo lakói elhagyták régi lakhelyeiket és a tengerpart közelében építették fel új házaikat. Ezt követően már a Szent Borbála templom töltötte be a plébániatemplom szerepét, bár 1967-től hivatalosan a Mária mennybevétele templom Zaostrog plébániatemploma. A település 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik 2011-ben 330 lakosa volt.

• Szent Borbála tiszteletére szentelt régi plébániatemploma^[4] 1882-ben épült a Srida Sela településrészen. A homlokzat feletti harangtornyot két harang számára alakították ki. A márvány főoltár 1914-ben készült a spliti kőfaragó mester Ante Jurjević műhelyében. A diadalív márvány falfülkéiben Szent József és Szűz Mária szobrai láthatók. A bejárat közelében 1916-ban állították fel a templom építtetőjének Mate Šimić atyának a márvány mellszobrát. A templom falában ókori szarkofág töredékei és feliratos kövek vannak befalazva.
• Selo alatt a 15. században építették a régi Szent Borbála templomot. Az épületnek gótikus, csúcsíves boltozata van, a homlokzat feletti harangtorony egy harang számára készült. Filippo Naldinak a 18. század második felében festett nagy oltárképe időközben a ferences kolostor gyűjteményébe került. A templomban a Krisztus sírba helyezését ábrázoló olajjal vászonra festett kép látható. Az új plébániatemplom 1882-es felépítése előtt ez volt a település plébániatemploma. Körülötte középkori temető terül el, mely körül számos ókori kőtöredék került elő. A töredékek valószínűleg egy nagyobb római kori épülethez tartoztak. A templom ma temetőkápolnaként működik.
• A Mária mennybevétele tiszteletére szentelt kolostor- és plébániatemplom 1747-ben épült. Helyén régen egy Szűz Mária templom állt, mely a kandiai háborúban súlyosan megsérült. 1707-ben a ferencesek lebontották és ekkor kezdték felépíteni a mai barokk templomot, melyet 1874-ben bővítettek. Az apszisban található sekrestye, felette pedig a szerzetesek kórusa. A sekrestye szekrényeit berakásos intarzia díszíti. A márvány főoltár Vincenzo Panigo munkája 1722-ből. A hajóban található Mária-oltár 1729-ben készült, vele szemben a Szent Kereszt oltár áll. A márvány Szent Antal oltár a szent 1728-ban Velencében készült barokk szobrával Josip Barišković spliti mester munkája 1879-ből. Ezzel szemben áll a Szent József oltár a szent szobrával. A templomban még Szent Paszkál és Szent Ferenc oltárok találhatók. A templomban van eltemetve az 1760-ban elhunyt Andrija Kačić Miošić ferences szerzetes, a 18. század egyik legnagyobb horvát költője. A templom mellé 1864-ben építették a neoromán stílusú harangtornyot, amelyet azonban a rossz minőségű kőanyag miatt az 1962-es földrengés súlyosan megrongált. 1975-ben Ante Barač tervei szerint állították helyre.
• A ferences kolostor a 16. és a 17. században épült a régi ágoston rendi kolostor helyén. A három épületszárnyból és a templomból álló épületegyüttes egy kerengőt zár körbe, melynek közepén szép kert található kúttal a középpontban. Története során a kolostort is többször átépítették. Északi falán még látszanak a védelmi célokat szolgáló régi puskalőrések. A déli védőtoronyból alakították ki a refektóriumot. Az északi torony alapjaira építették a 19. századi harangtornyot. A kolostor könyvtárában több mint tízezer könyv és öt ősnyomtatvány található. A kolostor levéltára és múzeuma ókori régészeti leletekből álló gyűjteménnyel, szakrális tárgyak gyűjteményével és népi kézműves alkotások gyűjteményével is büszkélkedik. Az épületet gondozott kert és olajfaültetvény és kerítés veszi körül. A templom és a kolostor védett műemlék. Az épületegyüttes körül ókori lelőhely található, ahonnan épülettöredékek, márvány domborművek részei, oszlopfők töredékei, valószínűleg egy római villagazdaság maradványai kerültek elő.
• A kolostor előterében a tengerparton áll az elesett katonák emlékműve, egy stilizált kővirág, mely Rudolf Matutinović alkotása.
• A tengerpart közelében a Kapeć nevű helyen található a ferencesek régi malmának romja. A malom egy olyan vízfolyás mellett épült, amely mára már kiszáradt. A 17. században a ferences rend tulajdonaként említik.
• A kis Szent Rókus templom amellett az út mellett áll, mely Srida Selát Gornji Zaostroggal köti össze. A templom egy pusztító pestisjárvány idején a 17. században épült, 1899-ben megújították. Gótikus csúcsíves boltozata van. A bejárata feletti Szent Rókus dombormű hazai alkotás. A templomot a szent szobra díszíti, melyet az ellopott régi helyett 1996-ban készítettek.

Zaostrog lakói ma már elsősorban a turizmusból, szobák, apartmanok kiadásából élnek. A szezonon kívül főként mezőgazdasággal, halászattal foglalkoznak. A hatalmas nyári turistatömeg ellenére a kínálaton és a szolgáltatások színvonalában még sok a javítani való. A kedvező földrajzi elhelyezkedés és a történelmi örökség széles perspektívát biztosít a település turisztikai fejlesztésére.

A településen a gradaci alapiskola kihelyezett tagozata működik.

• Gradac turisztikai irodájának honlapja (horvátul) – (hozzáférés: 2016. november 3.)
• Gradac község hivatalos oldala (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 3.)
• A split-makarskai érsekség honlapja – Zaostrog (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 4.)

• Prostorni plan uređenja Općine Gradac – Gradac község rendezési terve (horvátul) – (hozzáférés: 2016. november 4.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Zaostrog témájú médiaállományokat.