Vihorlát

A Vihorlát (szlovákul Vihorlatské vrchy; ukránul Вигорлат, Vihorljat) egy vulkáni eredetű hegység Kelet-Szlovákiában és Nyugat-Ukrajnában. Egyes területei a világörökség részei.

A név szláv eredetű. Feltehetően a rutén vyharj / vyhar (szlovákul výhor) lehet az eredője, ami leégett erdőt jelent, a csoportképző -at utótaggal. Jelentése ekként "hegység leégett erdőkkel". A magyar Vihorlát név ennek az átvétele.

Szlovákiai része 55 km hosszú és 11 km széles. Legmagasabb pontja az 1076 méter magas Vihorlát, második legmagasabb csúcsa az éppen a szlovák-ukrán határon álló 1025 méter magas Szeles-kő (Vitrova Szkala). A Vihorlát-Gutin hegyvidék része. Nyugaton és délen a Kelet-szlovákiai síkság (azaz lényegében az Alföld) határolja. Az Ungi-határhegységtől és a Laborc-felföldtől a Beszkidek déli nyúlványai választják el.^[1] Legnagyobb tava a Morské oko (Vihorláti-tengerszem). Főként bükk, tölgy, és kőriserdők borítják. A Kisortoványtól keletre található Kyjovský prales egy ősbükkös, amit 2007. június 28-án a világörökség részévé nyilvánítottak.

A földtörténeti harmadkor végén jött létre, a neogén idején, amikor erőteljes vulkáni működés zajlott a területen. Itt ez viszonylag későn, kb. 15 millió évvel ezelőtt zajlott. A legmagasabb hegycsúcsok nagyjából 9 millió éve, a vulkáni működés végén alakultak ki, és főként andezit alkotja ezeket. Bazaltképződés egyáltalán nem zajlott. A vulkáni tevékenység idején ezt a területet egy sekély, már apadóban lévő tenger fedte, így kezdetben nem, csak hosszú idő után magasodott ki a Vihorlát a környezetéből. Emiatt nem is lehet találni klasszikus vulkáni alakzatokat, hanem helyette inkább eróziós törésformákat, rétegvulkáni szerkezeteket.

Ugyan a Vihorlát fiatal hegységnek számít, felszíne jelentősen lepusztult. Az eredetileg magasabb hegycsúcsok az erózió és a nagymértékű földcsuszamlások hatására sokat vesztettek magasságukból. A hegylábaknál ennek bizonyítékai a hatalmas hordalékkúpok. A régi lávafolyamok mára kőtengerekké morzsolódtak.^[2]

A hegyet alkotó andezit kiváló lehetőséget biztosít a víz beszivárgásához, a törésvonalak mentén számos víznyelő található.

• 
  A Vihorlát, a hegység legmagasabb csúcsa (1076 m)
• 
  Zúzmarával belepett oszlop a Vihorláton
• 
  A Vihorlát télen, háttérben a Magas-Tátra csúcsai
• 
  Tél a Vihorláton
• 
  Álom-kő (Sninský kameň) (1006 m)
• 
  A Morské oko (Vihorláti-tengerszem)
• 
  Az Álom-kő (Sninský kameň) a téli naplementében
• 
  Az Álom-kő (Sninský kameň) ősszel
• 
  A Morské oko (Vihorláti-tengerszem)
• 
  Morské oko májusban
• 
  Jeszenő vára
• 
  Barkó vára

1. ↑ https://apl.geology.sk/mapportal/img/pdf/tm19a.pdf
2. ↑ Böhm, V., 1983, Regionálna hydrogeológia ČSSR II. (Západné Karpaty). Univerzita Komenského v Bratislave, 141 s.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vihorlatské vrchy című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.