Vasi

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Vasi japán hagyományos merítettpapír-készítés
A Vasi az emberiség szellemi kulturális örökségének része.
Adatok
Ország	Japán
Felvétel éve	2014
UNESCO azonosító
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasi japán hagyományos merítettpapír-készítés témájú médiaállományokat.

A vasi (和紙) Japán ősi merített papírja. Általában kozo fából (papíreperfa) készítik, de felhasználják a micumatát illetve a ganpit (bokrok a dephne családból) is. Készítenek belőle sódzsit (japán ajtó), dísztárgyakat, sidéket,^[1] játékbabákat, festett és kalligrafikus írástekercseket, lámpaernyőket, díszdobozokat és díszszelencéket is.

A japánok a papírkészítés mesterségét az i. sz. 7. században hozták be Kínából. Több mint 1000 éven át a kézi készítésű vasi-papír volt a japánok egyedüli papírfajtája. A japán papírgyártás fénykora a 19. század második felére tehető: ekkor körülbelül ezer virágzó papírüzem működött az országban. Az ipari forradalom beköszöntével a vasikészítés hanyatlani kezdett, de a merítettvasipapír-készítés hagyományát művészeti értéke miatt még ma is ápolják.

A nyersanyagot (a kozo fa vagy a ganpi illetve a micumata bokrok anyagát) először rostos péppé zúzzák . Ez fáradságos munkafolyamat. Először jól összetörik, majd gőzölik, forgácsolják, áztatják és végül hántolják. Az így keletkező pépet vízzel keverik össze és hagyják, hogy a rostok jól fellazuljanak. Ebbe a rostokkal teli vizes elegybe finom lyukú szitát merítenek. A szitát ezek után kiemelik, a vizet lecsurgatják és a szitán fennmarad a finom rostszál; ezen rostszálak összetapasztása után készül el a vasi-papír. Annak érdekében, hogy jó minőségű vasi-papírt kapjanak, a szitát többször merítik bele a vízbe. A nedves papír összetapadásának megakadályozása céljából egy síkos, tororónak nevezett anyagot tesznek a vízbe, mely a mályvacserje egyik fajtájának a gyökeréből készül. Ez az adalékanyag a víz viszkozitását is növeli, lassítva a víz átszivárgását a szitán. Ez a rostok szövetképződése szempontjából kedvező.

Régebben a papírlapokat egyenként terítették ki az asztalokra és a napon szárították. Bár ez a módszer még ma is használatos, a legtöbb vasigyár forró rozsdamentes acéllemezen szárítja a papírt.

Ízléses virágok, fák, madarak, tájképek és egyéb díszítő elemek képei készülnek vasicsíkok összeragasztása által. Híres japán művészeknek, mint például Hirosigének és Hokuszainak vasira készített mély nyomtatású jelenetei világhírűek. Vasi használatos a nihongának nevezett, másik fajta festőművészetben is. Porrá őrölt kő és színes üvegpor vizes pépkeverékét ecsettel felviszik az 1,8 négyzetméteres vasi-papírra, melyet kimondottan erre a célra készítettek.

Az 1960-as években, amikor Japán gazdasági fejlődése csúcsán volt, a vasi készítése hanyatlani kezdett. Mindez azért, mert a mesterember-utánpótlás megcsappant és a társadalom kezdett áttérni a szintetikus anyagok használatára. Az 1980-as évektől a vasikészítés kezdett újraéledni, de nem érte el hajdani fénykorát.

• Ébredjetek folyóirat 1992. január 8-i száma. Kiadó: Watchtower Bible and Tract Society of New York.