[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Vízidisznó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízidisznó
Legelő példány
Legelő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Részalrend: Caviomorpha
Öregcsalád: Cavioidea
Család: Tengerimalacfélék (Caviidae)
Alcsalád: Kapibaraformák (Hydrochoerinae)
Nem: Hydrochoerus
Brisson, 1762
Faj: H. hydrochaeris
Tudományos név
Hydrochoerus hydrochaeris
Linnaeus, 1766
Szinonimák
  • Sus hydrochaeris Linnaeus, 1766
  • Hydrochoeris capybara (Pallas, 1766)
  • Hydrochoeris cobaya (Buffon, 1802)
  • Hydrochoeris dabbeni Rovereto, 1914
  • Hydrochoeris irroratus F. Ameghino, 1889
  • Hydrochoeris notalis Hollister, 1914
  • Hydrochoeris uruguayensis C. Ameghino & Roverto, 1914
Elterjedés
A vízidisznó elterjedése
A vízidisznó elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vízidisznó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízidisznó témájú médiaállományokat és Vízidisznó témájú kategóriát.

A vízidisznó vagy kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tengerimalacfélék (Caviidae) családjába és a kapibaraformák (Hydrochoerinae) alcsaládjába tartozó faj. Más néven úszódisznónak is hívják.

Korábban alcsaládjának és nemének az egyetlen képviselőjének tekintették. Az állat a Hydrochoerus emlősnem típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli.

Közeli rokona az óriás kapibara (Protohydrochoerus) a Panama-földszoros kialakulásakor, a nagy amerikai faunacsere idején halt ki.

Megjelenése

[szerkesztés]
A legnagyobb rágcsáló

A vízidisznó Földünk legnagyobb rágcsálója.[1][2][3][4] A kifejlett példányok testhossza 106-134 centiméter, marmagassága 50-62 centiméter, testtömege 35-66 kilogramm. A legnagyobb talált hím 73,5 kilogramm, a legnagyobb talált nőstény pedig 91 kilogramm volt. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók, amivel rendkívül jól úszik.

Életmódja

[szerkesztés]

A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba verődnek. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A hímek orrán kiválasztómirigy található, ezzel jelöli meg territóriumát.

Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is. Az úszódisznó név abból származik, hogy szívesen úszik.

Szaporodása

[szerkesztés]

A vízidisznók párzása az esős évszakban van. A domináns hím a vízben párosodik a csapat nőstényeivel. A nőstény vízidisznó 130 napos vemhesség után 2-8 utódot hoz a világra. Az utódok a születés után azonnal követik anyjukat, aki még a vízhez is elvezeti őket. Már egynaposan képesek elropogtatni a növényeket, de 15-16 hetes korukig anyatejet is isznak. A nőstény nem egyedül neveli a kölyköket, a csapat többi nősténye is segít neki. A kölykök ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.

Ellenségei

[szerkesztés]

Természetes ellenségei a zöld anakonda, a fekete kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma. Az ember is vadászik rá húsa és mezőgazdasági kártételei miatt.

Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy a katolikus egyház (tán vízi életmódja miatt?) afféle tiszteletbeli hallá, azaz húsát böjti étellé nyilvánította. A vízidisznó nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg, először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.

Állatkertekben

[szerkesztés]

Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Gyöngyösi állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Állatkertben,[5] a Veszprémi Állatkertben, a Győri Állatkertben és a Jászberényi Állatkertben tartanak vízidisznókat, de található belőlük példány a Tiszaderzsen található Kenguruparkban is.

Képek

[szerkesztés]
  • Figyelő vízidisznócsalád
    Figyelő vízidisznócsalád

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Berita Harian Capybara - CNN Indonesia (id-ID nyelven). CNNindonesia. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  2. ↑ ERDEKESVILAG.HU: Minden állat szívesen barátkozik a világ legnagyobb rágcsálójával (magyar nyelven). Érdekes Világ, 2016. április 5. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  3. ↑ Így lett a világ legnagyobb rágcsálójából hal (magyar nyelven). Sokszínű vidék, 2020. április 11. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  4. ↑ Viktor, Papdi-Pécskői: A vatikáni besorolás szerint a vízidisznó hal (magyar nyelven). index.hu, 2023. március 5. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  5. ↑ Debreceni Állatkert, Növénykert és Vidámpark (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2020. október 8.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vízidisznó&oldid=27546321”