[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Primorski Dolac

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Primorski Dolac
Látkép délkeletről
Látkép délkeletről
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPrimorski Dolac
Jogállásfalu
PolgármesterBožo Vidić
Irányítószám21 227
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség686 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság184 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 37′ 51″, k. h. 16° 10′ 34″43.630800°N 16.176100°EKoordináták: é. sz. 43° 37′ 51″, k. h. 16° 10′ 34″43.630800°N 16.176100°E
Primorski Dolac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Primorski Dolac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Primorski Dolac (1945-ig Suhi Dolac) falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 26, közúton 44 km-re, Trogirtól légvonalban 15, közúton 24 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén, a Dalmát Zagora déli peremén, a megyehatár közelében a Prača északi lejtői alatt egy völgyben fekszik. Települései a völgy két oldalán keletről nyugat felé haladva: Gornji Dolac, Sučevići, Kalpići, Franići, Barići, Šustići, Bakovići, Šantići, Šimci, Markovine, Žunići, Stojaci, Balovi, Akažići, Dračari és Donji Dolac.

Története

[szerkesztés]

Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt, ezt igazolják a Brdašce, Gradina kod Markovina és Vrljica nevű magaslatokon található ókori erődített települések maradványai.[2] A középkorban Trogir városának területéhez tartozott. A 17. századi trogiri történetíró Pavao Andreis szerint IV. Béla magyar király Suhi Dolacot az Andreis családnak adta.[3] A 15. században a növekvő török veszély hatására Suhi Dolac és Prapatnica között felépítették Znojilo toronyvárát. Az ismétlődő támadások miatt azonban lakossága jelentősen csökkent. Újratelepítése a 17. század elején indult meg és főként a ferences rendnek köszönhető, akik irányították a műveletet. A török veszély elmúltával a hitélet is megújult a településen. A plébánia szolgálatát a sinji ferences kolostor szerzetesei látták el, anyakönyveit a 18. század elejétől vezették. A plébániatemplomot 1730-ban szentelték fel. Didak Manola trogiri püspök 1757-es egyházlátogatása során feljegyzi, hogy a Szent Antal plébániatemplom annyira kicsi, hogy abba húsz személy is alig fér be.[3] Ekkor már készültek az új templom építésére. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 805, 1910-ben 1213 lakosa volt. Fejlődésén sokat lendített a Split-Siverić vasútvonal 1877-es megnyitása. A vasútépítők egyik bázisa a község Bakovići nevű településén volt. Az épület ma is áll, Fratrova kućának nevezik, mert évekig a plébános lakott benne.[3] Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település neve évszázadokig Suhi Dolac, vagy Suhi Dol volt, amely száraz völgyet jelent. 1927-ben azonban megépült a vízvezeték és a régi név értelmét veszítette. Ezért később már Primorski Dolacnak, azaz tengermelléki völgyecskének nevezték. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 770 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek. A plébániához Primorski Dolac, Trolokve és Mravnica települések hívei tartoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
805 825 849 991 1.043 1.213 1.438 1.571 1.516 1.591 1.685 1.546 1.197 999 839 770

(1857-től 1931-ig Suhi Dolac, 1948-ban pedig Donji Dolac néven.)

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1730-ban épült a Glavica nevű magaslatra. Bejárata mellett két kis ablak, felette rózsaablak látható, a homlokzata felett álló harangtoronyban két harang található. Apszisa boltozott. A főoltár fából készült, rajta Páduai Szent Antal szobrával, két oldalán Remete Szent Antal és Szent Balázs szobrai láthatók. A hajóban a Szűzanya szobra, a falakon pedig Szent Jeromos, Szent János evangélista, Szent Jakab apostol és a Szűzanya barokk képe találhatók. Liturgikus tárgyai közé tartozik még egy fából faragott kereszt, két ezüst ereklyetartó, és egy velencei készítésű körmeneti kereszt a 18. századból. A templomot 1922-ben, 1949-ben és a 21. század elején megújították. Körülötte temető található.[3]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt új plébániatemplomát 2003-ban építették a régi plébániatemplom közelében Ilija Živković építész tervei szerint. A szentélyben az oltár mögött Szent Antal domborműve látható. A stáció fémdomborművei, Szűz Mária és Páduai Szent Antal szobrai Stanislav Bavčević szobrászművész alkotásai.[3]
  • A gornji doci Szent Márton templom a 18. században épült. A bejárat felett látható az építés bevésett évszáma 1774. Bejárata mellett két kis ablak, felette rózsaablak látható, a homlokzata felett álló harangtoronyban két harang található. A főoltár fából készült rajta Szent Márton képével. A hajóban található mellékoltár Mária mennybevétele tiszteletére van szentelve. Szűz Mária szobra áll rajta. A falon Szent Szilveszter pápa képe és egy fából faragott kereszt látható. A templomot a II. világháború után felújították, majd az utóbbi években teljesen megújították. Körülötte temető található.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]