[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Plastic Bertrand

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plastic Bertrand
SzületettRoger Marie François Jouret
1954. február 24. (70 éves)[1][2]
Nagy-Brüsszel
ÁlnevePlastic Bertrand
Állampolgárságabelga
Foglalkozása
IskoláiHágai Királyi Konzervatórium
Kitüntetéseia Koronarend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Plastic Bertrand témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Plastic Bertrand (születési nevén Roger François Jouret, Brüsszel, 1954. február 24.[3]) belga zenész, dalszerző, producer, szerkesztő és műsorvezető. Legismertebb dala az 1978-as Ça plane pour moi,[4] ami több ország slágerlistájára is felkerült,[5][6][7][8] és a svéd énekesnő, Leila K is feldolgozta.[9]

Élete

[szerkesztés]

Brüsszelben született, francia apa és ukrán anya gyerekeként.[10] Kilenc éves korában a belga cserkészekkel együtt megalapította saját együttesét, "Buffalo Scouts Band" néven. Az együttes Rolling Stones-feldolgozásokat játszott. Ezután új együttest alapított, The Pelicans néven, akik bulikban játszottak. Később megváltoztatták a nevüket Passing the Time-ra, ekkor már bárokban, klubokban és fesztiválokon is játszottak. Később a Radio Veronica nevű kalózrádió is felfogadta.

Ezt követően folytatta tanulmányait a zeneakadémián, ahol zeneelméletet tanult, illetve ütős hangszereken játszani tanult. Miközben arra várt, hogy bebocsátást nyerjen a Hágai Királyi Zenekonzervatóriumba, egy évig az Institut Saint-Luc tanulója volt, ahol tervezni tanult.

1973-ban belépett a Konzervatóriumba, hogy zeneelméletet és zenetörténelmet tanuljon, valamint ütős hangszereken játszani. 1974-ben alapította meg Hubble Bubble nevű zenekarát. 1978-ban megjelent az első nagylemezük. Jouret a dalszerző, énekes és dobos volt, "Roger Junior" művésznéven. A zenekar basszusgitárosa egy balesetben elhunyt, így az együttes feloszlott.

A Hubble Bubble menedzsere, Bernard Schol bemutatta Jouret-t Lou Deprijck zenésznek, aki akkor készítette el a "Ça plane pour moi"-t.

1977-ben indult szóló karrierje a Ça plane pour moi című dallal, amelyet igazából Lou Deprijck szerzett a brüsszeli Morgan Stúdióban.[11] Bertrand mindössze 0.5%-át kapta meg a szerzői jogdíjak. Pár hónappal korábban Deprijck kollaborált Elton Motello zenésszel, aki angol szöveget írt a dalnak, és Jet Boy, Jet Girl néven rögzítette.[12]

Ezt követően turnézott Európában, Japánban, Ausztráliában és Észak-Amerikában is Lou Deprijckkel együtt. Ő azon kevés francia nyelvű előadók egyike volt, akik feltűntek a Billboard listán. Több tévéműsorban is megjelent. Plastic Bertrand első három albumán viszont Deprijck énekelt, nem Jouret.

1982 és 1985 között Milánóban élt. A nyolcvanas években filmekben is szerepelt, és filmzenét is szerzett.

1987-ben Luxemburg színeiben lépett fel az Eurovíziós Dalfesztiválon az Amour Amour című dallal. A dal viszont csak 4 pontot szerzett.[13]

2010 júliusában, egy bírósági tárgyaláson beismerte, hogy nem ő énekelt a korai, Plastic Bertrand néven megjelent albumokon, így a Ça plane pour moi-t sem ő énekelte (korábban tagadta a vádat).[14][15]

Diszkográfia

[szerkesztés]

Stúdióalbumok

Kislemezek

[szerkesztés]
  • 1975: "New Promotion/You'll Be The One"
  • 1977: "Ça plane pour moi/Pogo Pogo"
  • 1978: "Bambino/Le Petit Tortillard"
  • 1978: "Super Cool/Affection"
  • 1978: "Sha La La La Lee/Naif Song"
  • 1978: "Tout petit la planète/C'est le Rock'N'Roll"
  • 1979: "Tout petit la planète /J'te fais un plan/Hit 87"
  • 1979: "Sentimentale-moi/Ouais Ouais Ouais Ouais"
  • 1979: "Sentimental me/Sentimentale-moi"
  • 1979: "Le Monde est merveilleux/ J'te fais un plan"
  • 1979: "Sans Amour/Plastic Boy"
  • 1979: "Téléphone à téléphone mon bijou/Stop ou encore"
  • 1980: "Téléphone à téléphone mon bijou /Kangourou Kangourou"
  • 1980: "Hula Hoop/Amoureux fou de toi"
  • 1981: "Jaques Cousteau/Paradis"
  • 1981: "La Star à pécole/Baby Doll/Coeur D'acier"
  • 1982: "L'amour Ok/New York/Coeur d'acier/Stop ou encore"
  • 1982: "Ping Pong/Coeur D'Acier"
  • 1982: "Duo Avec Nathalie"
  • 1983: "Arret d'autobus/Mon Nez, mon nez"
  • 1983: "Chat/Fou des Fifties"
  • 1983: "Major Tom/Miss Italie"
  • 1983: "Gueule d'amour/Down Town"
  • 1985: "Astérix est Là/Le Secret du druide"
  • 1986: "Je l'jure/La Fille du premier rang"
  • 1986: "Let's Slow Again/Toujours plus haut"
  • 1987: "Amour, Amour"
  • 1988: "Démente a la menthe"
  • 1989: "Slave to the Beat/Plastiiic Acid Mix"
  • 1990: "Sex Tabou"
  • 1990: "House Machine/Club Control" (feat. Plastic Bertrand)
  • 1994: "Les Joueurs de Tchik Tchik"
  • 2002: "Play Boy/Canape"
  • 2003: "Plastcubration/Tous, Touchez-vous"
  • 2005: "Machine/Remixes"

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Plastic Bertrand. Discogs.com . (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  4. ↑ Huey, Steve: Plastic Bertrand – Artist Biography. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. június 9.)
  5. ↑ Jaaroverzichten 1978 (holland nyelven). Ultratop. Hung Medien. [2014. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
  6. ↑ Top 100-Jaaroverzicht van 1978 (holland nyelven). Dutch Top 40. (Hozzáférés: 2015. május 9.)
  7. ↑ Jaaroverzichten – Single 1978 (holland nyelven). Single Top 100. Hung Medien. [2014. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
  8. ↑ Schweizer Jahreshitparade 1978 (német nyelven). Hitparade.ch. Hung Medien. [2013. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
  9. ↑ Leila K - Ça Plane Pour Moi / Check the Dan. Discogs
  10. ↑ Plastic Bertrand : “Je suis médium ![halott link], France Dimanche (11 April 2014)
  11. ↑ Plastic Bertrand admits not singing pop classic. Expatica, 2010. július 28. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 15.)
  12. ↑ La véritable histoire de Ça plane pour moi. LExpress.fr , 2010. július 30. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  13. ↑ Amour, Amour. Diggiloo.net
  14. ↑ Le Soir Plastic Bertrand reconnaît : « Ce n’était pas ma voix » Archiválva 2010. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben. 28 July 2010
  15. ↑ Expatica Plastic Bertrand admits not singing pop classic Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. 28 July 2010
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Plastic_Bertrand&oldid=24803179”