Palazzo Latagliata
| Palazzo Latagliata | |
 | |
| Az épület homlokzata | |
| Település | Taranto |
| Cím | Taranto |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 18. század |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | palota |
| Elhelyezkedése | |
 Palazzo Latagliata
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 40° 28′ 00″, k. h. 17° 14′ 00″40.466667°N 17.233333°EKoordináták: é. sz. 40° 28′ 00″, k. h. 17° 14′ 00″40.466667°N 17.233333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo Latagliata témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A tarantói Palazzo Latagliata a 18. század közepén épült a Boffoluto család számára, akikek IV. Ferdinánd nápolyi király emelt nemesi rangra. Miután 1799-ben kegyvesztettek lettek, a Mar Grandéra néző palota a Latagliata család tulajdonába került, akikről a későbbiekben nevét is kapta. A palota 1983-ban került a város tulajdonába, azóta közigazgatási hivataloknak ad otthont.
A többi palotával ellentétben nincs belső udvara, hiszen több kisebb palota összeépítésével jött létre. 1983-ig számos kisüzlet volt a földszintjén, ezeket újjáépítésével felszámolták. A belsőjét gipszstukkózások, kerámia-, vas- és faborítások díszítik. Az újjáépítés során a főhomlokzatát díszítő loggiát elbontották.
Források
[szerkesztés]- Rotter, Ekkehart. Apulien. Dumont Reiseverlag, Ostfildern (2007). ISBN 978-3-7701-4314-6