Nino Ferrer
Nino Ferrer | |
a Sanremói Dalfesztiválon (1970) | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Nino Agostino Arturo Maria Ferrari |
Álnév | Nino Ferrer |
Született | 1934. augusztus 15.[1][2][3][4] Genova |
Származás | olasz |
Elhunyt | 1998. augusztus 13. (63 évesen)[5][2][4] Montcuq[4] |
Házastársa | Kinou |
Gyermekei | Mia, Arthur |
Iskolái | Saint-Jean de Passy |
Pályafutás | |
Műfajok | pop, rock, jazz, R&B, soul |
Aktív évek | 1959-1998 |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység |
|
IPI-névazonosító |
|
Hangminta | |
Mirza | |
Nino Ferrer weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Ferrer témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nino Ferrer (Genova, 1934. augusztus 15. – Montcuq, 1998. augusztus 13.) olasz származású francia énekes, dalszerző. Nino Ferrer több mint 200 dal dalszerzője, énekese.
Pályafutása
[szerkesztés]Nino Ferrer Genovában született, de élete első éveit Új-Kaledóniában töltötte, ahol apja mérnökként dolgozott. Jezsuita vallási oktatása Genovában, majd a Párizsban tartósan elidegenítette az egyháztól.
1947-től etnológiát és régészetet tanult a Sorbonne-on, amellett a zene és a festészet iránt is érdeklődött.
Tanulmányai befejezése után teherhajón dolgozva beutazta a világot. Amikor visszatért Franciaországba, a zene mellett döntött. Legjobban James Brown, Otis Redding és Ray Charles zenéje hatott rá.
Nagybőgőzni kezdett Bill Coleman New Orleans Jazz Orchestrájában. Lemeze 1959-ben jelent meg először. Basszusgitáron játszott a Dixie Cats két 45-ös kislemezén. Szólóénekelést Nancy Holloway javasolt neki, akit Ferrer kísért. 1963-ban rögzítette saját első kislemezét (Pour oublier qu'on s'est aimé). A lemez B oldala, a „C'est irreparable” című dal 1965-ben nagy siker lett.
szólóénekesként 1965-ben a „Mirza” című dallal lett először sikeres. Más slágerei következtében is Ferrert énekeskomikusnak minősítítették. A sztereotípiák miatt úgy érezte, hogy csapdába esett, miközben végtelenül provokatív előadásai voltak színházakban, televíziókban és turnéjain is.
Olaszországban 1967-ben nagy sikert aratott az olaszul: La pelle nera, franciául: Je voudrais être un noir (Szeretnék fekete ember lenni) című dallal. Ez a soul. Ebben a dalban Ferrer fekete zenei bálványait arra kéri, hogy ajándékozzák neki fekete bőrüket a zene javára. Olaszországban a dalnak hosszan tartó ikonikus hatása volt.
A „La pelle nera”-t egy sor − csak félig komoly − olasz dal követte, amelyek kétszer is szerepeltek a Sanremói Dalfesztiválon (1968, 1970).
Ferrer fellázadt a francia show-biznisz korifeusai ellen, „cinikus technokratáknak és a tehetség mohó kizsákmányolóinak” tekintettette őket.
Kevésbé ismert dalaiban – amelyeket a siker jobbára elkerült – kigúnyolta az élet abszurditásait. Egyetértett Serge Gainsbourgval és Claude Nougaróval abban, hogy a dal „csak háttérzaj”.
1975-ben kezdett lovakat tenyészteni. 1989-ben Ferrer megkapta a francia állampolgárságot. Ekkor egy kórus kíséretével felvette a francia himnuszt.
Néhány hónappal édesanyja halála után (akinek haláláért felelősnek tartotta magát és depressziós lett) elővette vadászfegyverét, és egy kivágott kukoricatábla melletti ligetben szíven lőtte magát. Búcsúlevelet a házában felesége találta meg. A halálhír legtöbb francia és olasz újság címlapjára került: „Adieu Nino!”, „Nino Ferrer letette a telefonját”, „Ninónk délre ment”.
A francia show-biznisz „Don Quijotéja” volt.
Albumok
[szerkesztés]- 1966: Enregistrement public
- 1967: Nino Ferrer
- 1969: Nino Ferrer
- 1970: Rats and Rolls
- 1972: Métronomie
- 1972: Nino Ferrer and Leggs
- 1974: Nino & Radiah
- 1975: Suite en œuf
- 1977: Véritables variétés verdâtres
- 1979: Blanat
- 1981: La Carmencita
- 1982: Ex-Libris
- 1983: Rock n'roll Cow-boy
- 1986: 13e album
- 1991: L’Indispensable (aranylemez)
- 1993: La désabusion
- 1993: La vie chez les automobiles
- 1995: Concert chez Harry
Live
[szerkesztés]- 1970: Rats and Rolls
- 1995: Concert chez Harry
Kislemezek
[szerkesztés]- 1963: Pour Oublier Qu'On S'Est Aimé
- 1964: Je Reviendrai
- 1965: Viens Je T'Attends
- 1965: Mirza
- 1966: Alexandre
- 1966: Je Veux Être Noir
- 1967: Le Téléfon
- 1967: Mao Et Moa
- 1968: Le Roi D'Angleterre
- 1968: Mamadou Mémé
- 1969: Je Vends Des Robes
- 1969: Agata
Filmek
[szerkesztés]- 1964: Laissez tirer les tireurs
- 1965: Ces dames s'en mêlent
- 1966: Palpitations (TV)
- 1969: Delphine
- 1969: L'Homme qui venait du Cher (TV)
- 1969: Agence Intérim (TV)
- 1970: Un été sauvage
- 1982: Litan: La Cité des spectres verts
- Nino Ferrer az IMDb-n
Díjak
[szerkesztés]- 2021: Pop Psychédélique − The Best of French Psychedelic Pop 1964-2019
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Roglo
- ↑ a b c Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2024. június 23.)
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
Források
[szerkesztés]- https://nino-ferrer.com/ Archiválva 2023. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://nino-ferrer.com/lhomme/biographie.html Archiválva 2022. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- https://www.last.fm/music/Nino+Ferrer/+wiki
- https://musicbrainz.org/artist/5b95ae1e-5129-46c5-a043-522e6c9f7871
- https://www.allmusic.com/artist/nino-ferrer-mn0000416521/biography
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Nino Ferrer a PORT.hu-n (magyarul)
- Nino Ferrer az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Nino Ferrer a Rotten Tomatoeson (angolul)