Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat

Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat
Típus	üzleti vállalkozás állami tulajdonú vállalat
Alapítva	1949[1]
Megszűnt	1993
Székhely	Budapest VI. kerülete
Alapító	Belügyminisztérium Honvédelmi Minisztérium
Iparág	elektronikai iparág instrumentation engineering
Termékek	reel-to-reel audio tape recorder broadcasting equipment videókamera telekommunikációs eszköz
A Wikimédia Commons tartalmaz Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai kísérleti Vállalat (rövidítése: ML, rövid neve: Mechanikai Laboratórium, általánosan használt neve: Mechlabor) a szocialista Magyarország egyik, részben katonai, részben stúdiótechnikai berendezéseket gyártó állami vállalata volt.

Az eredetileg 18 főt foglalkoztató vállalatot 1947 körül az akkori Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium alapította, hogy a testületeket az akkori embargó miatt nekik elérhetetlen korszerű, de hazai fejlesztésű és gyártású elektronikai berendezésekkel ellássák.

A rendszerváltás után, a ML által gyártott katonai berendezések piaca (volt szocialista és harmadik világbeli országok) nem bizonyult fizetőképesnek, ezért a vállalatot a rendszerváltó kormány felszámolta. A stúdiótechnikai ág sorsát pedig a digitális hang- és képtechnikai eszközök elterjedése pecsételte meg.

A vállalat központja Budapest VII., Gorkij (ma: Városligeti) fasor 25–27. sz. alatt volt. Alagon (Dunakeszi), valamint Dunaföldvárott^[2] s végül 1972-től Pécsen is létesült gyáregysége, ahol a magnetofongyártás folyt. A dunakeszin működő 2. sz. gyáregység 1957 júliusában jött létre az addig vitorlázó repülőgépeket gyártó Alagi Központi Kísérleti Üzemnek (AKKÜ) a Mechlaborhoz csatolásával.^[3]

A számítógépek korai használatba vétele, amivel lerövidítették a fejlesztés idejét. Öntvények megmunkálásához numerikus vezérlésű gépeket alkalmaztak. Volt a Laborban mini asztalosműhely, könnyűfémöntöde, homokfúvó-, lakatos-, hegesztő-, forgácsoló-, galvanizáló- és festőműhely, volt fröccsöntőgép, transzformátor-, mechanikus alkatrészgyártó és -szerelő műhely. A technológiát klímavizsgáló, foto-, és elektromos-, valamint mechanikai laboratóriumok támogatták.

Jól képzett szakembergárda, akik nem csak saját területükhöz értettek kiválóan, hanem a gyártmányok valamennyi szerkesztési, konstrukciós, technológiai, áramköri, de még esztétikai kérdéseihez is. Egyesek teljesítményét Kossuth-, és Állami Díjakkal, a céget pedig kitüntetések sokaságával ismerték el.^[forrás?]

Vevőberendezések képei és rövid leírásai ([1]^{[halott link]}):

– Rövidhullámú – 30 MHz-ig:

• ML–213
• ML–400 1957-től
• ML–1250 1960-tól
• REV–251 1978-tól, [2]

– Ultrarövid-hullámú – UHF 20–100 MHz és VHF 100–500 MHz:

• VU–21M 1967-től
• VU–32
• UP–3MA panorámavevő
• VREV
• UREV
• UREV–P panorámavevő
• VREV–P panorámavevő

– Iránymérő vevők

• R–1301 rövidhullámú távkeretes
• REV–22
• IU–60 ultrarövid, 20–100
• IU–70, 100–500

• ML EHR–11, [3] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

• 8 csatornás fekete-fehér tv-stúdió 1957

A Mechlabornak az évtizedek folyamán (1958–93) készült több ezer stúdiómagnója nem csak a Magyar Rádió, ill. Televízió szükségleteit fedezte. A készülékek nagy része a KGST-n belül talált gazdára. Európán kívül Ázsiába, Afrikába, s Kuba révén Amerikába is jutott belőlük.

A 200-astól kezdve elektromosan és mechanikusan is modulrendszerű készülékcsaládok monó (x00), sztereó (x10), pilot, később TC (x50), vágóasztal (x31) változatokban készültek. Szalagsebességük, az európai stúdiókban szokásos 19,05, ill. 38,1 cm/s.

• M6: [4] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• STM–6J: [5] Archiválva 2017. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• STM–10: [6] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• STM–100/STM–110: 1972.
• STM–200/STM–210/STM–224/STM–226/STM–250/STM–231 1966.
• STM–300/STM–301/STM–310 1974 [7] Archiválva 2017. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• STM–4016: 0,6–19 cm/s
• STM–500/STM–510
• STM–600/STM–610/STM–650/STM–631
• STM–700: 1985, 8/16/24 sáv, varyspeed
• STM–800/STM–810/STM–812/STM–850: 1988, 4,7–76 cm/s, varyspeed /−50,+33%/
• STM–90 1992

Az STM–10 elektroncsöves, a 200-asok tranzisztoros, a 300-as sorozattól kezdve az újabbak részben integrált áramkörös elektronikával készültek.
A legsikeresebb, s egyben leggyakoribb típusok a 200-as és 600-as sorozat tagjai voltak. Ezekből több ezer darabos sorozatok készültek. A megkésett megjelenésének, s a különleges felhasználási területnek köszönhetően a soksávos 700-asból lényegesen kevesebb hagyta el a gyárat. A rendkívül nagy tudású, processzoros vezérlésű 800-as családból a kísérleti darabokon kívül csak párszor 10 darabos sorozatot gyártott a cég. A ML utolsó konstrukciója, az STM–90 már nem jutott el a gyártósorig. Csak pár Mintadarabja épült meg.

Típuscsaládon belül a mechanikai, s elektronikai részegységek nagyrészt cserélhetők. Ezek az egységek folyamatos fejlesztés alatt álltak, de a csereszabatosság fenntartására a konstruktőrök nagy figyelmet fordítottak. Van rá példa, hogy egy típuscsalád bizonyos egységei másik családba tartozó készülékbe is illeszkednek. Pl. a 600-as család mechanikai egységei (motoregységek, fejegység) a régebbi 200-as sorozatban is megállják a helyüket. A 300-as és 600-as sorozat hangfrekvenciás áramkörei azonosak. Csakúgy, mint a 700-asok és a 800-asok erősítői.

• SL–100: 1976
• SL–101: 1979
• SL–102: 1984

• Riporter 5
• Riporter 6
• R–7

• Budapest lexikon II. k., 126. o.
• Mechanikai Laboratórium - ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum. itf.njszt.hu. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
• lazarbibi.hu
• Heckenast Gábor: A stúdiók világa
• Mechanikai Laboratórium: STM–200 mágneses hangrögzítő berendezés karbantartási leírása, 1965
• Mechanikai Laboratórium: STM–600 kezelési utasítás
• Mechanikai Laboratórium: STM–600 karbantartási utasítás
• Mechanikai Laboratórium: STM–310 stúdiómagnetofon-család műszaki leírása, Kezelése és karbantartása, 1974
• Mechanikai Laboratórium: STM–700 sokcsatornás stúdiómagnetofon műszaki kézikönyv, 1985
• Mechanikai Laboratórium: STM–800 stúdiómagnetofon-család műszaki kézikönyv, 1989
• Rádiótechnika évkönyv, 1973
• Rádiótechnika, 1976
• [8]
• Germuska Pál: Kadhafi „fülei”. Rádiófelderítő-berendezések gyártása Magyarországon 1965–85 (Történelmi Szemle 2008/1. sz.)
• [9], Líbiában rendszerátadás [10] , Kadhafi fülei [11]
• Dékány István – Szőnyi István: A magyar katonai rádiófelderítés története (Zrínyi Kiadó 2009)[12], [13]
• A külkereskedelmét a Technika Külkereskedelmi Vállalat bonyolította [14] Archiválva 2017. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

Mechlabor-honlap