Móricz Lili

Móricz Lili
Móricz Lili (középen) a testvéreivel 1925 körül (Székely Aladár felvétele)
Született	Móricz Zita Márta Lívia 1915. április 27.[1] Budapest[2]
Elhunyt	1999. augusztus 29. (84 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Both Béla (1934–1939)[3] György László
Szülei	Móricz Zsigmond
Foglalkozása	színész író
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Lili témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Móricz Lili (Budapest, 1915. április 27. – Budapest, 1999. augusztus 29.^[4]) színésznő, író. Móricz Zsigmond legfiatalabb lánya, Both Béla, majd György László színészek felesége.

A színiakadémián két és fél évet végzett. Évfolyamtársai voltak: Gobbi Hilda, Básti Lajos, Gellért Endre, Fónay Márta, Király Kató, Perczel Zita. Pályája kezdetén naiva szerepeket kapott, majd prózai művek jellemszerepeit alakíthatta. Édesapja legnagyobb örömére eljátszhatta a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című darab női főszerepét is. A színpadtól – kényszerűen – visszavonulva Móricz Zsigmond hagyatékát gondozta. Megörökítette a leányfalui életet, kötetbe rendezte Móricz Zsigmond és Simonyi Mária levelezését. Írt drámát és dramatizált is, többek között édesapja Rab oroszlánját és Csibe-novelláit.

A Miskolci Állami Nemzeti Színház 1952. április 13-án mutatta be Manuk, a vadász című, örmény népmeséből átdolgozott gyermekdarabját, amelyet férje, György László rendezett. A Négy apának egy leánya című Móra Ferenc-adaptációjának rendezője – Szegeden – Komor István volt.

Több évtizedig élt harmadik férjével (első férje Both Béla,^[5] második férje Mitterholczer Béla gépészmérnök volt),^[6] György Lászlóval a Németvölgyi út kezdő szakaszán, Szabó Lőrinc egykori lakóháza mellett.

1987-ben megalapította a Móricz-díjat, amellyel kiemelkedő irodalomtörténeti teljesítményeket ismernek el minden évben.

2007-ben Kolos Virág (Móricz Virág leánya), Móricz Lili és György László levelezését, illetve egyéb dokumentumait felajánlotta az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek. A színház és irodalomtörténeti jelentőségű hagyaték 2008-ban került az intézmény birtokába.^[7]

• Miskolc (1935–1938)
• Vígszínház (1938)
• Városi Színház - Budapest - (1939–1940)
• Bánky Róbert társulata (1940-1941)
• Szabad Színház. (1945), a társulat tagja voltak: Horváth Tivadar, Kállai Ferenc, Soós Lajos, Kiss Ilona, Komlós Juci, Sallai Kornélia, Gellért Lajos.
• Magyar Színház (1945–1947)
• Pécsi Nemzeti Színház (1947-1949)
• Debreceni Csokonai Színház(1949-1951)
• Miskolci Nemzeti Színház (1951-1952)
• Kecskeméti Katona József Színház (1953–1955)
• Szolnoki Szigligeti Színház (1955-1956)
• Győri Kisfaludy Színház (1957–1958)

Szeretett volna férjéhez hasonlóan budapesti társulathoz szerződni, próbálkozása azonban sikertelen maradt. Alkalmanként fellépett az Irodalmi Színpadon, a Bartók Gyermekszínházban. A források szerint ez utóbbiban lépett fel utoljára. 1965. február 3-án volt a Három szegény szabólegény bemutatója. Ebben Posztónét játszotta.

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949–): 38.^{[Mj. 1]}

• Pólika (Nem élhetek muzsikaszó nélkül)
• Anna (Móricz Zsigmond: Boszorkány)
• Gertrudis (Katona József: Bánk bán)
• Elmira (Molière: Tartuffe)
• Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem)
• Cecília (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő)

• Fecskék a verandán. Levelek Leányfaluból. (1961)
• Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriának. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973; Magvető Könyvkiadó, 1979
• Pasziánsz. Magvető Kiadó, Rakéta Regénytár, 1982

1. ↑ 2010. szeptember 26-i lekérdezés

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Színházi Adattár Archiválva 2016. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Színészkönyvtár, Perczel Zita
• Bessenyei Ferenc partnere Pécsett
• Magyar színháztörténet: 1920–1949
• Részlet a "Kedves Mária!" című könyvből