Luciano Pavarotti

Luciano Pavarotti
Pavarotti egy 2002-es koncerten
Életrajzi adatok
Született	1935. október 12. Modena
Elhunyt	2007. szeptember 6. (71 évesen) Modena
Sírhely	Montale Rangone-i temető
Házastársa	Adua Veroni (1961–2000, 1, válás) Nicoletta Mantovani (2003–, 2)
Szülei	Fernando Pavarotti
Pályafutás
Műfajok	opera, pop
Aktív évek	1955–2006
Kapcsolódó előadó(k)	A Három Tenor
Hangszer	ének
Hang	tenor
Díjak	a francia Becsületrend tisztje Grammy Legend Award (1998) MusiCares Person of the Year (1998) Nansen Refugee Award (2001) Kennedy Center Honors Commander of the Order of Cultural Merit (2003. november 21.) Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje Commander of the Order of Merit of the Italian Republic Szarajevó díszpolgára Classic Brit Awards
Tevékenység	operaénekes filmszínész
Kiadók	Decca Records
Luciano Pavarotti aláírása
Luciano Pavarotti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luciano Pavarotti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12. – Modena, 2007. szeptember 6.) többszörös Grammy-díjas és kétszeres Primetime Emmy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.

Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti és Adele Venturi gyerekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak lemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmekkel népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.

Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a tanárai, majd végül hat kemény év után 1961-ben debütált Reggio Emilia városában ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte. Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.

A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie. Még ebben az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami operaházban lépett fel. 1965-ben lépett fel először a milánói Scalában, 1968-ban a New York-i Metropolitanben. Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „c"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra. A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek. Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi operában és a chicagói Lyric operában. Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitanből című televíziós szériát, ő volt az első művek főszereplője. Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos másik elismerés követte később. A nyolcvanas években 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dormáját. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. Később a futball világbajnokságon is együtt énekeltek Los Angelesben, Párizsban és a japán Jokohama városában. Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezres hallgatóság előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt. Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a Nessun Dormát adta elő a 2006-os torinói téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, egy hónappal 72. születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban elhunyt.

• Noce d'Oro Nemzeti Díj
• Luigi Illica Nemzetközi Díj
• Arany Orfeusz 1. díja
• 1978: Grammy-díjat kapott "Best Classical Vocal Soloist Performance"; valamint a további években még 4 Grammyt tehetett zsebre.
• 1998: "Grammy Legend Award"
• 2001: World Social Award

• A Mondj igent Giorgiónak! („Yes, Giorgio") (1982) film főszerepét játszotta el, amely azonban nem hozta meg a várt sikert.

Önéletrajzát „Én, Luciano Pavarotti" címen adta ki.

A Három Tenor mellett fellépett több könnyűzenei produkcióban is, jótékonysági céllal közös felvételt készített Miss Sarajevo címmel a U2 együttessel. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. Fellépett a Queen emlékkoncertjén, ahol Brian Mayjel közösen a Too Much Love Will Kill You című Queen-dalt adták elő. Jótékonysági célból fellépett Jon Bon Jovival is, akivel a Let It Rain című számot adta elő, majd több, mint 30 gyermekénekes vokállal élőben a Viva Forever című dalt a Spice Girlsszel.

Nagyon fontosnak tartotta a jótékonykodást, több jótékonysági koncerten vett részt világszerte és a boszniai háborút követően, boszniai művészek számára létrehozta a Pavarotti Music Centert Mostarban. 1994-ben hozták létre a Pavarotti és Barátai elnevezésű jótékonysági alapítványt, amelynek célja a koncertekből és a lemezeladásokból származó bevételekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket támogatása. Az alapítvány sikeresnek bizonyult: sok pénzt sikerült eljuttatni a rászorulóknak többek közt a boszniai és iraki árváknak vagy akár az angolai iskolaépítési programot is meg lehet említeni.

• Pavarotti–William Wright: A pék fia és a kilenc magas cé; ford. Fantó Lilla; Zeneműkiadó, Bp., 1983
• Pavarotti–William Wright: Pavarotti; diszkográfia Dános Gábor, ford. Fantó Lilla; 2. kiad.; EMB, Bp., 1991

• Ki kicsoda? Biográf kiadó, 1994
• http://www.zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=2041
• www.origo.hu/zene/20070906-elhunyt-luciano-pavarotti.html
• www.theatre.org.hu/index.php?id=1631&cid=27521

• Hivatalos oldal
• Luciano Pavarotti az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Review of The King and I at Bookreporter.com
• Review of The King and I at theage.com.au
• Aláírása
• Gyászhirdetése
• Részvétkönyve