Az „Atlanti-partvidék gyöngyének” is nevezett város az egyik legnagyobb történelmi múltú, legtöbb műemléket befogadó település a Loire torkolatától délre. Az egykori történelmi tartomány, Aunis központja volt. Fontos kikötő, jelentős ipari, kereskedelmi központ és a környező üdülővidék székvárosa.
La Rochelle kikötőjébe a 11. század óta járnak az angol partokról a kereskedők borért és sóért. Aquitániai Eleonórától kapott 1199-ben városi jogot, s ettől kezdve gyorsan fejlődött, egészen a vallásháborúk koráig. Ezekben az évszázadokban azonban a harcok központjába került, ugyanis a hugenotta szervezet egyik központja volt, 1568-ban itt ülésezett a protestánszsinat, amelyen akkor még protestánsként részt vett a későbbi IV. Henrik is, itt fogadták el a franciaországi protestáns egyházak alapokmányát. 1573-ban Anjou Henrik herceg, a későbbi III. Henrik király hatalmas sereggel vette ostrom alá a várost, éppen annak az olasz mérnöknek a vezetésével, aki korábban a védműveket építette. Hat hónapig tartott az ostrom; a küzdelemben a város asszonyai, leányai is részt vettek. A herceg 20 000 embert vesztett; végül kénytelen volt visszavonulni.
1627-ben azután a katolikus királyi sereg Richelieu bíboros vezetésével vette ismét ostrom alá a várost. Richelieu gáttal záratta el La Rochelle-t a tengertől, ezzel elvágva a védőket az utánpótlás lehetőségétől, ráadásul a gátról is állandó tűz alatt tartották a védőket. A több hónapos ostrom végét alig ötezren érték meg a 23 000 lakosból. La Rochelle azonban feltámadt romjaiból, ismét kereskedelmi központ lett, ahol a gyarmatokról érkezett árut – nemegyszer afrikai fekete rabszolgákat is – raktak ki. A 19. században innen indultak a rabok a gyarmati fegyenctelepekre. A város neve még egyszer bekerült a hatalom ellen lázadók történetébe, 1822-ben az itt állomásozó 45. gyalogezred négy őrmesterét királyellenes lázadás gyanújával fogták perbe. A négy La Rochelle-i őrmesternek kis szerepe volt az összeesküvő Carbonari mozgalomban. A királyi bíróság azonban példát akart statuálni, s a négy altisztet Párizsban lefejezték. Az országos visszhangot keltett ügy megerősítette a restauráció elleni mozgalmakat.
Le Vieux Port – a régi kikötő, melynek alakja nagyjából téglalap formájú, északi partján található a quai Duperré, kávéházakkal, éttermekkel, emléktárgyüzletekkel zsúfolt negyede.
Tour St-Nicolas – 42 méter magas torony a kikötő keleti oldalán. A 14. században épült erődítmény sarkait kerek tornyok övezik, középen erőteljes donjon magasodik. Volt börtön is, ma kis hajózási és várostörténeti múzeum.
Tour de la Chaîne – a kikötő nyugati oldalán magasodik. Ez is a 14. században épült, de később átalakították. Itt tartották azt a hatalmas láncot, amelyet este átvezettek a szemben levő toronyhoz, hogy elzárja a kikötő bejáratát. Egy ideig lőporraktárnak is használták, ma a régi La Rochelle maketje tekinthető meg benne.
Tour de Lanterne – fiatalabb a társainál egy évszázaddal, a tetején lévő világítótest jelezte a hajóknak a kikötő bejáratát. A 17-19. században ez is börtön volt, itt őrizték többek között a Carbonari szervezet elfogott tagjait. Sok rab bevéste nevét a vastag falakba, ezek ma is olvashatók. A második szint teraszáról szép a kilátás a városra és Ré szigetére.
Musée Grévin – a panoptikum viaszfigurái La Rochelle történetének eseményeit, szereplőit eleveníti fel.
France I. fregatt – a kikötő egy zártabb részén van örökre kikötve.
La Ville en bois negyed – a faházak városának is nevezett negyed egykor a gyarmatárú-kereskedelem központja, s a hajójavító mesterek műhelyeinek székhelye volt. Ma itt van a Musée des automates, 300 régi zenélő automata, és a Musée des Modéles réduits, vasúti, hajó- és gépkocsimodellek kiállítása.
Port des Minimes – jachtkikötő.
Oceanográfiai múzeum
Le quartier ancien – az óváros, valaha falak védték, ez volt a város kereskedelmi központja. Jelentősebb épületei:
az Hotel de la Bourse, az egykori tőzsde;
a korinthoszi oszlopokkal díszes Palais de Justice;
a loggiás reneszánsz palotácska, a Maison Henri II.;
a barokk főtemplom a Cathédrale St Louis;
a prefektura épülete;
a Jardin des plantes park, ahol a Muséum d’historie naturalle kettős épülete helyezkedik el.
Musée des Beaux-Arts, a szépművészeti múzeum az egykori püspöki palotában kapott helyet;
Musée du Nouveau Monde, ahol régi térképeket, az amerikai kontinenssel folytatott kereskedelem emlékeit mutatják be.
Musée d’Orbigny, múzeum helytörténeti anyaggal és kerámia-kiállítással.
Porte de la Grosse Horloge – a városkapu kettős átjárója, felette egy 18. századi toronyban nagy órát helyeztek el.
Hotel de ville – a városháza, melynek egy része a 15. században épült, reneszánsz főhomlokzata IV. Henrik uralkodása idejéből származik
Église St-Saveur – 17. századi templom, tornya két évszázaddal idősebb.
Temple protestant – 18. századi templom, kis protestáns múzeummal.
A város határában található három kilométeres híd, amely a kontinenst köti össze Ré szigetével.
Franciaország
é. sz. 46° 09′ 34″, ny. h. 1° 09′ 05″46.159444°N 1.151389°WKoordináták: é. sz. 46° 09′ 34″, ny. h. 1° 09′ 05″46.159444°N 1.151389°W
Kína - Paotou
Marokkó - Essaouira
Németország - Lübeck
USA - New Rochelle
Oroszország - Petrozavodszk
Izrael - Akko
