Ipolyság

Ipolyság (Šahy)
A városháza
Ipolyság címere Ipolyság zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Lévai
Rang	város
Első írásos említés	1237
Polgármester	Zachar Pál[1]
Irányítószám	936 01
Körzethívószám	036
Forgalmi rendszám	LV
Testvérvárosok	Lista Vác
Népesség
Teljes népesség	7069 fő (2023)[2]
Népsűrűség	178 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	108 m
Terület	42,73 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 04′, k. h. 18° 58′48.066666666667, 18.96666666666748.066667°N 18.966667°EKoordináták: é. sz. 48° 04′, k. h. 18° 58′48.066666666667, 18.96666666666748.066667°N 18.966667°E
Ipolyság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyság (szlovákul Šahy, németül Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. Déli, az Ipoly bal partján fekvő városrésze Homok.

Érinti a Zólyom–Csata-vasútvonal. Ez régen a Vác–Balassagyarmat-vasútvonalhoz kapcsolódott, de az összeköttetést elbontották.

A 66-os főút mentén található, ami a parassapusztai közúti határátkelő után a magyarországi 2-es főútban folytatódik Vác és Budapest felé.

• 
  2023
• 

Ipolyságon és városrészeiben több gólyafészket is nyilván tartanak.^[3]

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarok megtelepedése az Árpád fejedelem vezette győzedelmes pozsonyi csatával vette kezdetét a 10. században.

Ipolyságot 1237-ben említik először „Saag” néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hontpázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta, és kirabolta a kolostort. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, amelyet 1736-ban átalakítottak. 1624-ben átadási leltár készült a prépostság javairól Vinkovich Benedek prépost, zágrábi kanonok számára.^[4]

1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget.^[5] 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről ide helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék.”^[6]

Fényes Elek szerint „Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai.”^[7]

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették, amely 1939-ben felvette Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (Magyar Királyi Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium volt).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái május 29-én visszafoglalták, de júliusban a város elhagyására kényszerültek.^[8] A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott.^[9] 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel.^[10] 1945-ig így újra Magyarországhoz tartozott.

1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a holokauszt, amikor magyar közigazgatás a helyi lakosság csaknem egyötödét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte, és átadta a németeknek, akik koncentrációs táborba szállították, és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarok egy részét deportálták Csehországba, más részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Balaton-felvidéki Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is.

A reformáció idején a város lakossága a református vallásra tért át. Az ellenreformáció visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. A módszer kegyetlenségére jellemzően Szecsei János kálvinista prédikátort elhurcolták, és gályarabságra ítélték. Útközben az embertelen bánásmód miatt az itáliai Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a kínzásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával újjáalakult.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század fordulóján a Neumann-nyomdát. Ma is két zsidó temető van a városban, az ortodox a város északi peremén, a neológ Homokban. Volt itt Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része lett, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 főt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Közösségüket 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbjük emigrált, a város utolsó, tisztán zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.^[11][12]

1570-ben Pereszlény az Esztergomi szandzsáknak is adózott, s 45 házával a vármegye népesebb települései közé tartozhatott.^[13] Ipolyság és Tesmag "csak" az Esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott, az adólajstrom alapján nem voltak hódolt települések.

1664-ben az Érsekújvári ejálet Hond náhijébe tartozó Pereszlényben a török adólajstrom szerint 29 háztartásban 41 fejadófizető élt.^[14] Ipolyság és Tesmag nem szerepel ebben a defterben sem.

1776-ban a mezővárosnak 44 földműves lakosa (jobbágy), 16 házas zsellére és további 36 vár(os) alá tartozó házas zsellére volt. Egykerekű malma, fa molnárháza és uradalmi kádárműhelye, serháza, vendégfogadója és mészárszéke volt. Parassa prédium tartozott hozzá. Tesmagnak 45 földműves lakosa (jobbágy) és 25 zsellére volt. Olvár prédium tartozott hozzá.^[15]

Az 1784-87-es első népszámlálás részletes adatai Hont vármegye esetében nem ismertek.^[16]

1880-ban 2755 lakosából 2429 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 595 lakosából 569 magyar és 6 szlovák anyanyelvű; Tesmag 675 lakosából 637 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 3247 lakosából 3018 magyar és 123 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 599 lakosából 596 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmag 777 lakosából 755 magyar és 21 szlovák anyanyelvű lakott.

1900-ban 3720 lakosából 3531 magyar és 140 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 667 lakosából 654 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmag 716 lakosából 711 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 4206 lakosából 4003 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 625 lakosából 619 magyar és 5 szlovák anyanyelvű; Tesmag 735 lakosából 731 magyar és 3 szlovák anyanyelvű lakta.

1921-ben 4698 lakosából 2741 magyar és 1375 csehszlovák; Pereszlény 624 lakosából 603 magyar és 5 csehszlovák; Tesmag 741 lakosából 691 magyar és 37 csehszlovák volt.

1930-ban 5804 lakosából 3185 magyar és 1976 csehszlovák; Pereszlény 631 lakosából 566 magyar és 36 csehszlovák; Tesmag 772 lakosából 724 magyar és 44 csehszlovák élt.

1941-ben 5027 lakosából 4909 magyar és 74 szlovák; Pereszlénynek 614 magyar lakosa; Tesmag 819 lakosából 818 magyar és 1 szlovák volt.

1970-ben 5062 lakosából 2979 magyar és 2046 szlovák volt. Pereszlény 574 lakosából 380 magyar és 194 szlovák volt. Tesmag 827 lakosából 652 magyar és 172 szlovák volt.

1980-ban 8034 lakosából 4877 magyar és 3090 szlovák volt. Tesmag 692 lakosából 537 magyar és 150 szlovák volt.

1991-ben 8551 lakosából 5562 magyar és 2885 szlovák.

2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány.

2011-ben 7624 lakosából 4410 magyar és 2959 szlovák, illetve 4839 magyar és 2468 szlovák anyanyelvű.

2021-ben 7267 lakosából 4162 (+195) magyar, 2637 (+157) szlovák, 27 (+27) cigány, 49 (+13) egyéb és 392 ismeretlen nemzetiségű volt.^[17]

• Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
• A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
• Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675
• Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült, copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
• Az evangélikus templom 1906-ban épült.^[19]
• A neológ zsinagóga 1852-ben létesült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
• A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
• A gimnázium épülete pénzügyi palotának jött létre a 20. század elején.
• A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
• Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban létesült.
• Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria
• A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll.
• A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
• Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
• Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
• Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptember 28-án szentelték fel.^[20]
• Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltek, Mag Gyula szobrászművész alkotását.^[21]

• Harna István politikus (2001)
• Hunčík Péter pszichiáter, politikus, és író (2001)
• Kiss László orvostörténész (2002)^[22]
• Pablo Urbányi író (2005)
• Kulka János színész (2014)^[23]
• Zórád Ernő grafikusművész (2002)

• Bárdos Remig Sándor (1868–1932) nyelvész, pannonhalmi főapát, egyházi író
• Siposs Antal (1839–1923) zongoraművész, zeneszerző, tanár
• Lovcsányi Alajos Gyula (1850–1915) tanár, pedagógiai író, aki több tankönyvet írt.
• Vértes József (1861–1944) író, szerkesztő, tanár
• Salkovszky Jenő (1889–1970) politikus, újságíró, ügyvéd
• Dulovits Jenő (1903–1972) matematikus, fényképész, többek között a Duflex, a világ első tükörreflexes fényképezőgépének feltalálója
• Ferdinand Daučík (1910–1986) labdarúgó, majd az FC Barcelona edzője
• Itt született 1848-ban Lestyánszky Sándor földművelésügyi államtitkár.
• Itt született 1868. november 13-án Sajó Sándor költő, műfordító, drámaíró, tanár, a budapesti Szent László Gimnázium igazgatója (1917–1930), az MTA levelező tagja.
• Itt született 1870. november 1-jén Winter Lajos pőstyéni zsidó fürdőtulajdonos.
• Itt született 1871. március 7-én Bodor Zsigmond orvos, újságíró.
• Itt született 1873. július 19-én Várady Aladár magyar nóta- és zeneszerző.
• Itt született 1893. július 17-én Böhm Aranka pszichoanalitikus, Karinthy Frigyes felesége.
• Itt született 1913. május 30-án Szúdy Nándor református lelkész, festő
• Itt született 1919. február 6-án Ján Dekan szlovák akadémikus régész, történész, művészettörténész, író, egyetemi oktató.
• Itt született 1919. szeptember 30-án Hollósy Pál színész
• Itt született 1925. január 31-én Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, tüdőgyógyász szakorvos, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár.
• Itt született 1934. január 7-én Kollányi László, Fleischmann Rudolf-díjas növénynemesítő.
• Itt született 1940. szeptember 2-án Harna István szlovákiai magyar politikus.
• Itt született 1956. március 21-én Csáky Pál szlovákiai magyar politikus.
• Itt született 1964. november 17-én Bastrnák Tibor szlovákiai magyar politikus.
• Itt született 1950. március 18-án Kiss László orvos, orvostörténész, író.
• Itt született 1951. május 25-én Hunčík Péter pszichiáter, író.
• Itt szolgált Sághy Vendel (1810–1890) római katolikus plébános.
• Itt szolgált 1670 táján Szecsei András, gályarabságra hurcolt református prédikátor.
• Szokolyi Alajos (1871–1932) atléta – hároméves korától keresztapja (Schőn Alajos) ipolysági házában nevelkedett.
• Itt élt Dr. Horváth István (1885–1941) tanár, történész, Hont vármegye jelentős régészeti kutatója.
• A gimnázium tanára volt Gergely Pál festőművész (1940–1944).
• Ipolyságon él N. Tóth Anikó író ^{[[https://web.archive.org/web/*/http://www.ujszo.sk/clanok.asp?vyd=20060712&cl=163085 halott link}]]^{[halott link]}.

• 
  Ipolyság főtere – északi házsor
• 
  Az ipolysági katolikus templom
• 
  A Szeplőtelen Istenanya oszlopa a főtéren
• 
  Sajó Sándor mellszobra Ipolyságon
• 
  Városháza (egykori vármegyeháza)
• 
  Hont vármegye címere a városháza homlokzatán
• 
  Janko Kráľ emléktáblája a városházán
• 
  Ipolyság főtere
• 
  Fő tér (déli házsor)
• 
  Fő tér (keleti oldal)
• 
  A katolikus templom bejárata
• 
  A katolikus templom belseje
• 
  Szent Flórián szobra
• 
  Az Ipoly Ipolyságnál
• 
  Honti utca
• 
  Ipolyság látképe
• 
  Homok
• 
  Az Ipolysági Takarékpénztár volt épülete
• 
  Szakmunkásképző Iskola
• 
  A templom előtt álló feszület (1823)
• 
  Kápolna a Tesmagra vezető út mellett
• 
  Kovács Sebestény Endre szobra az ipolysági kórházban

• Vác, Magyarország
• Veresegyház, Magyarország
• Héhalom, Magyarország

• Danis Ferenc: Ipolyság. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 2005 ISBN 80-8056-512-0
• Danis Ferenc: Ipolyság, a határmenti város. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 1997
• Danis Ferenc: Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története. Komárom, 2001
• László Henrietta 2003: Az ipolysági premontrei prépostság története (1238-1552). In: Hegedűs András - Csombor Erzsébet (szerk.): Strigonium Antiquum V. Mater et magistra. Esztergom, 9-30
• Fülöp László 2012: (Ipoly)ság és vára 1550. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1.
• Gaucsík István 2015: Az Öreg Takarék – Az Ipolysági Takarékpénztár rövid története (1868-1945). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2015/1, 51-59.
• Paterka Pál 2016: Výskum paleolitu v okolí Šiah. Monument revue 5/1, 50-55.
• Henrieta Žažová 2017: Stredoveké premonštrátske kláštory v slovenskej časti územia bývalého ostrihomského arcibiskupstva.
• Dominik Drozd – Martin Neumann – Tomáš Pišúth 2020: Výskumy v Rybníku, Santovke, Šahách a Vrábľoch v reflexii ich účastníkov. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
• Jozef Bátora - Martin Neumann - Pálinkás Tibor 2023: Výskum opevneného sídliska badenskej a hatvanskej kultúry v Šahách v roku 2017. AVANS 2017

A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.

• Ipolyság város hivatalos honlapja
• Tourist-channel.sk
• Ipolysági Polgár info – független hírportál
• Nemhivatalos oldal
• Településinfó
• Ipolyság.lap.hu linkgyűjtemény
• Muzeum.sk
• Ipolysági gimnázium/reálgimnázium értesítői, 1938/39 – 1943/44.
• E-obce.sk
• Johannes Simonides: Galeria Omnium Sanctorum. 1675.
• II. Rákóczi Ferenc emléktáblát kapott Ipolyságon – Hirek.sk
• felvidek.ma
• Csáky Károly: A zsidók Ipolyságra érkezéséről és egyebekről felvidek.ma