[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–613

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–613
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
Típus
Indítás dátuma1973. november 30.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzojuz hordozórakéta
Tömeg6800
Pályaalacsony Föld körüli pálya

COSPAR azonosító1973-096A
SCN06957
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–613 (oroszul: Космос–613) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó személyzet nélküli kísérleti repülése volt, melynél az űrhajónak hosszú távú repülés során való viselkedését vizsgálták.

Küldetés

[szerkesztés]

Gyakorolták az automatikus irányítást, az újszerű manőverező képességet (stabilitás, helyzetmeghatározás, pályaváltoztatás). Automatikus vezérlési módon gazdasági, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, halászati és biológiai megfigyeléseket végeztek.

Jellemzői

[szerkesztés]

A Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>) tervezte. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1973. november 30-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról Szojuz hordozórakétával (11A511) juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 89,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 188 kilométer, apogeuma 273 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Összesen 60 napot és 13 percet töltött a világűrben.

1974. január 29-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.

Kialakították (fel- és leszálláskor) a szkafanderek önálló funkcióit, függetlenítve a parancsnoki egységtől. A szkafander a világűrben tárolóhelyen van rögzítve. Visszaszerelték a napelem-szárnyakat, ami a megnövelt teljesítményű akkumulátorokkal együtt szolgáltatták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. A kísérleti repülés bizonyította, hogy az átalakított űrhajó, a szükséges modulok fel- illetve leszerelésével többnapos programokhoz is képes biztosítani a feltételeket.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz–12

Szojuz-program
1973

Utódja:
Szojuz–13