Budai Nagy Antal

Budai Nagy Antal
Született	nem ismert Kolozs vármegye
Elhunyt	1437. december 10-14. k. Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	forradalmár
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Nagy Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az erdélyi parasztfelkelés vezéréről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Antal (egyértelműsítő lap).

Budai Nagy Antal (? – 1437. december 10-14. k. Kolozsvár) erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. Kolozsvárnál, az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét. Hogy elfogták és kivégezték volna, az teljesen valószínűtlen.

Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vármegye). Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral.

Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség az 1430-as években. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást és ellenségeskedést. Lépes György püspök ráadásul kiátkozta az egyházból azokat a parasztokat és kisnemeseket, akik nem voltak hajlandók neki dézsmát fizetni.
A nemesek durva elnyomása miatt számos paraszt és nemes Husz János tanainak híve lett.
A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott. Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották.

Miután a parasztok követeit Csáki László vajda megölette, Nagy Antal összegyűjtötte a magyar és román paraszthadakat. Miután volt tapasztalata a huszita harcmodort illetően, ezért a felkelőket szekérvárba rendezte, s Désnél megtámadta és megverte az ellenük indult nemesek lovagi seregét.

A nemesek kénytelen-kelletlen tárgyalni kezdtek a felkelőkkel és vezérükkel. A kolozsmonostori egyezséget a nemesek megszegték, mihelyt újabb fegyveres erőt gyűjtöttek. Apátinál azonban ismét a parasztok kerekedtek felül, s Budai Nagy Antal bevonult Kolozsvárra.

A győzelem ellenére azonban a második kolozsmonostori egyezményt az ősz végére újabb összecsapások követték. Nagy Antal seregéből a veszteségek és a távozások miatt már kevesen maradtak. Fő erősségük, Kolozsvár ellen vonuló erdélyi sereggel szemben újabb rohamra gyűjtötte össze a parasztsereget. Elszántan harcoltak tovább, ám végül a parasztvezér elesett. A felkelés rövidesen elbukott, de Kolozsvár január 8-ai visszafoglalásáig még maradtak Észak-Erdély és a Tiszántúl területén ellenállási gócok.

• Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem című történelmi regényében állít emléket Budai Nagy Antalnak és az általa vezetett parasztfelkelésnek. (1950)^[1]
• Kós Károly: Budai Nagy Antal (kisregény és dráma, 1936)
• Hunyady József: Oroszlán és gödölye (történelmi regény, 1970)
• Koroda Miklós: Budai Nagy Antal. (kisregény, Budapest, 1951)
• Vidor Miklós: Budai Nagy Antal. (életrajzi regény, Budapest, 1952).

• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 648. o. ISBN 963-05-6928-0  
• Thuróczi János krónikája
• Demény Lajos. Parasztfelkelés Erdélyben 1437-1438. Gondolat (1987). ISBN 9632818563 

• Gombos Albin: Az 1437. évi parasztlázadás története (Kolozsvár, 1898)
• Geréb László: A magyar parasztháborúk irodalma (Bp., 1950)
• Székely György: A huszitizmus és a magyar nép (Századok, 1956)

• Erdélyi parasztfelkelés