Biom

Biomok
Szárazföldi biomok
Tundra      Tajga      Mérsékelt övi lombhullató erdő      Mérsékelt övi tűlevelű erdő      Trópusi és szubtrópusi esőerdő      Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő      Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdő      Trópusi és szubtrópusi füves puszta      Mérsékelt övi füves puszta      Alpesi bioformáció      Sivatagi bioformáció      Mediterrán bioformáció      Mangroveerdő
Egyéb biomok
Endolitikus bioformáció
Sablon:Biomok m v sz

A biom vagy bioformáció klimatikusan és földrajzilag meghatározott, ökológiai szempontból hasonló jellegű életközösségek (növények, állatok, talajlakó élőlények) együttese. A biomokat különböző tényezők definiálhatják, mint a növényszerkezet (fák, cserjék vagy fűfélék), levéltípusok (lomb- vagy tűlevelűek), a növények közti távolság (erdő, fás puszta, szavanna), vagy a klíma. Az ökozónáktól eltérően a biomokat nem genetikai, taxonómiai vagy történeti hasonlóságok alapján határozzák meg. A biomokat gyakran az ökológiai szukcesszió és a klímával dinamikus egyensúlyt tartó ún. klimax vegetáció azonosítja. Nevüket általában a jellemző klimatikus viszony és a vegetációtípus alapján kapják, például trópusi monszunerdő vagy sarki tundra; az említett szempontok alapján egy biomnak tekinthetők például a mérsékelt övi lomberdők, annak ellenére, hogy mind Észak-Amerikában, mind Európában megtaláljuk őket, eltérő fajkészlettel.

A biomok gyakran helyi neveket kapnak. Például a mérsékelt égövi füves puszta biomját helyileg sztyeppnek (Közép-Ázsia), prérinek (Észak-Amerika) vagy pampának (Dél-Amerika) is nevezhetik.

Az ökorégiókat biomokra és ökozónákra is felosztják.

Az egyes biomok biodiverzitási jellemzői, különösen a fauna és a szubdomináns növények sokfélesége, élettelen tényezőkön és a domináns növényzet biomassza-termelékenységén múlik. Jellemzően a fajdiverzitás azokban a szárazföldi biomokban magasabb, ahol több a hozzáférhető nedvesség, magasabb az elsődleges termelés mennyisége és a hőmérséklet.^[1]

A biodiverzitás általában nő a sarkoktól az Egyenlítő felé haladva és nő a nedvesség-ellátottság növekedésével.

A biomok osztályozásának legelterjedtebb rendszerei a földrajzi szélesség (vagy hőmérséklet) és a nedvesség-ellátottság szerinti felbontáson alapulnak.

A klíma fontos tényező a szárazföldi biomok eloszlásában. A lényegesebb éghajlati faktorok a következők:

• földrajzi szélesség: arktikus, boreális, mérsékelt, szubtrópusi, trópusi;
• nedvesség-ellátottság (humiditás): nedves (humid), félnedves (szemihumid), félszáraz (szemiarid), száraz (arid);
  • évszakos változékonyság: a csapadék éves eloszlása lehet egyenletes, vagy váltakozhat évszakok szerint;
  • száraz nyár, nedves tél: a föld legtöbb területén a legtöbb csapadék a nyári hónapokban esik; a mediterrán éghajlatú régiókban a téli hónapokban esik a legtöbb;
• tengerszint feletti magasság: a magasság növekedése az élőhelytípusokban hasonló változást idéz elő, mint a földrajzi szélesség növekedése.

Az édesvízi biomok a WWF szerint:^[2]

• Nagy folyam
• Nagyfolyami felső folyás
• Nagyfolyami delta
• Kis folyó
• Nagy tó
• Kis tó
• Félsivatagi tó

A tengeri biomok a WWF szerint:^[2]

• Kontinentális talapzat
• Tengerparti bioformáció
• Korallzátony
• Algamező
• Jéghegy (tengeri jég)
• Tengeri hőforrás
• Tengeri metánforrás
• Tengerfenéki bioformáció
• Nyílttengeri bioformáció
• Sekélytengeri bioformáció

• Város
• Falu
• Szántóföld, mező
• Legelő
• Park

• Endolitikus bioformáció

• Bioszféra
• Növénytársulástan
• Állattársulástan
• Növényföldrajz
• Flórabirodalom

• ↑ WWF list of ecoregions: List of ecoregions. wwf.panda.org. WWF. [2010. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Biome című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.