Az édes élet
| Az édes élet (La dolce vita) | |
| 1960-as francia–olasz film | |
 | |
| Marcello Mastroianni és Anita Ekberg | |
| Rendező | Federico Fellini |
| Producer | Giuseppe Amato Angelo Rizzoli |
| Műfaj | dráma |
| Forgatókönyvíró | Federico Fellini Ennio Flaiano Tullio Pinelli Brunello Rondi |
| Főszerepben | Marcello Mastroianni Anita Ekberg |
| Zene | Nino Rota |
| Operatőr | Otello Martelli |
| Vágó | Leo Cattozzo |
| Jelmeztervező | Piero Gherardi |
| Díszlettervező | Piero Gherardi |
| Gyártás | |
| Gyártó | Riama Film Pathé Consortium Cinéma Gray-Film |
| Ország |  Olaszország Franciaország |
| Nyelv | olasz francia angol |
| Forgatási helyszín | |
| Játékidő | 174 perc |
| Képarány | 2.35:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Koch-Lorber Films |
| Bemutató | 1960. február 4. 1960. május 11. (Cannes) 1961. április 19. |
| Díj(ak) | Oscar-díj Arany Pálma |
| Korhatár |  II. kategória (F/2655/J) |
| Bevétel | 19 500 000 $ (Amerikai Egyesült Államok) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az édes élet témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az édes élet (eredeti cím: La dolce vita, ejtsd: lá dolcse vitá) 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.
Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.
Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma.
Cselekmény
[szerkesztés]Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.
A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, miképp, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnő egykedvűsége.
A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes.
A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.
Szereposztás
[szerkesztés]| Szerep | Színész[1] | Magyar hangja (1. szinkron, 1972)[2] |
|---|---|---|
| Marcello Rubini | Marcello Mastroianni | Latinovits Zoltán |
| Sylvia | Anita Ekberg | Váradi Hédi |
| Maddalena | Anouk Aimée | Földi Teri |
| Emma | Yvonne Furneaux | Almási Éva |
| Fanny | Magali Noël | Esztergályos Cecília |
| Steiner | Alain Cuny | Mensáros László |
| Marcello apja | Annibale Ninchi | Gáti József |
| Mario, paparazzo | Walter Santesso | Kern András |
| Riccardo, villatulajdonos | Riccardo Garrone | Koncz Gábor |
| Laura | Laura Betti | Halász Judit |
| Robert | Lex Barker | Bitskey Tibor |
Díjak, jelölések
[szerkesztés]- Cannes-i fesztivál (1960)
- díj: Arany Pálma – Federico Fellini
- Oscar-díj (1962)
- díj: legjobb kosztüm – Piero Gherardi
- jelölés: legjobb rendező – Federico Fellini
- jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Federico Fellini, Tullio Pinelli, Ennio Flaiano, Brunello Rondi
- jelölés: legjobb látvány – Piero Gherardi
- BAFTA-díj (1961)
- jelölés: legjobb film – Federico Fellini
- David di Donatello-díj (1960)
- díj: legjobb rendező – Federico Fellini
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Az édes élet (La dolce vita, 1960) 1. szinkron (1972). Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt., MTV1 az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
[szerkesztés]- Az édes élet a PORT.hu-n (magyarul)
- Az édes élet az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Az édes élet az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Az édes élet a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Az édes élet a Box Office Mojón (angolul)
- Roger Ebert kritikája La Dolce Vita Archiválva 2012. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Gyöngyösi S. Zoltán: Az édes élet (La dolce vita – 1960)
