[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Amitábha

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amitábha Buddha
Kristályszemű, aranyleveles Amitábha-szobor - Tokiói Nemzeti Múzeum, Tokió, Japán.
Kristályszemű, aranyleveles Amitábha-szobor - Tokiói Nemzeti Múzeum, Tokió, Japán.
Életrajzi adatok
CímBuddha
Munkássága
Vallásbuddhizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Amitábha Buddha témájú médiaállományokat.
Amitábha Buddha a tibeti buddhizmusban – hagyományos tangka festmény.
Amitábha Buddha portréja a Végtelen élet szútra mellékleteként

Amitábha[1] (szanszkrit: अमिताभ, Amitábha (wordstem), əmɪˈt̪aːbʱə) Amida vagy Amideva mennyei buddha a mahájána buddhizmus hagyományai szerint. Amitábha a Tiszta Föld buddhizmus fő buddhája. A buddhizmusnak ezt az ágát főleg Kelet-Ázsiában gyakorolják. A vadzsrajána irányzatban szereplő Amitábha hosszú életkoráról, tiszta észleléséről, a jelenségek ürességének mély megértéséről ismert, illetve arról, hogy vonzza a vörös tűzelemet. A szövegek szerint Amitábha az elmúlt életeiben (bodhiszattvaként, akit Dharmakárának hívtak) tett végtelen számú jó-cselekedeteiből származó végtelen érdemmel rendelkezik.

Tanok

[szerkesztés]

A Végtelen élet szútrája szerint Amitábha több világkorral ezelőtt egy Dharmakára nevű pap volt. A szútra egyes verziójában Dharmakára egy király volt, aki Lokesvararádzsa buddhától hallott először a buddhista tanításokról, aminek hatására lemondott a trónjáról. Ezután fogadalmat tett, hogy el fogja érni a buddhaság szintjét, amely által saját buddha-mezőre fog szert tenni (buddhaksetra, egy buddha érdemei által létrejövő, közönséges valóságon kívül eső, ősi világegyetem részét képező birodalom). Fogadalma 48 pontból állt, amely meghatározta, hogy milyen jellegű buddha-mezőt kívánt Dharmakára létrehozni. Ez azt is behatárolta, hogy milyen feltételekkel lehet újjászületni abban a birodalomban és milyen lényként.

A Kínában, Vietnámban, Koreában és Japánban is közismert szútra verzióiban Bharmakára 18. fogadalma az, hogy bármely lény a világegyetemben, aki a Tiszta Földön kíván újjászületni és az ő nevét hívja, akár csak tízszer, akkor garantáltan újjá fog ott születni. A 19. fogadalma alapján bodhiszattváival együtt meg fog jelenni azok előtt, akik a haláluk pillanatában hívják őt. Mindenki felé való nyitottságuk és elfogadásuk miatt lehetett a Tiszta Föld hit akkora hatással a mahájána buddhizmusra. A Tiszta Föld buddhizmus legkorábban Északnyugat-India, Pakisztán és Afganisztán területén vált népszerűvé, ahonnan tovább terjedt Közép-Ázsiára és Kínára.

A szútra azt is elmagyarázza, hogy Amitábha az érdemei összegyűjtése után elérte a buddhaságot és továbbra is a Szukhávatí birodalomban lakozik, amelyet egy boldogsággal teli helynek ír le.

Az Amitábhával és a fogadalmaival kapcsolatos alap tanok három kanonikus mahájána szövegben szerepelnek:[2]

Amitábha erőfeszítései révén jött létre a "Tiszta Föld" (净土, kínai: jìngtŭ; japán: jōdo; vietnámi: tịnh độ) melyet Szukhávatí-nak (szanszkrit: "boldogságteli") neveznek. Szukhávatí a távoli nyugaton fekszik, a saját világunk határain túl. A fogadalmai erejénél fogva Amitábha mindenki számára lehetővé tette, hogy hívhassa őt és újjászülethessen az ő birodalmába, ahol további dharma tanításokat kaphat tőle, hogy végül bodhiszattvává és buddhává váljanak ők is (a mahájána buddhizmus legfőbb célja). A bodhiszattvák és buddhák ezután visszatérhetnek bármely kor bármely világába, hogy segítsenek a szamszára összes létező lényének.

Amitábha az átfogó szeretet buddhája. Nyugaton tartózkodik és minden lény megvilágosodásáért fáradozik. Legfőbb megvilágosodási technikája a környező világ paradicsomként való vizualizációja. Aki az ő világát paradicsomként látja, feléleszti a megvilágosodási energiáit. A világot egy ahhoz illeszkedő pozitív gondolattal lehet paradicsomként látni vagy az által, ha minden lénynek boldogságot kívánunk. Az Amitábha tanok alapján bárki eljuthat a paradicsomba, aki a halála pillanatában a saját feje fölé vizualizálja Amitábha Buddhát és a tudata a fejcsakrán keresztül távozik.

Vadzsrajána buddhizmus

[szerkesztés]

Amitábha Buddhát ismerik Tibetben, Mongóliában és egyéb olyan területeken, ahol a tibeti buddhizmust gyakorolják. A tibeti vadzsrajána buddhizmusban Amitábha az egyik az öt bölcsességbuddha közül (a többi négy: Aksobhja, Amóghasziddhi, Ratnaszambhava és Vairócsana), akit a nyugati iránnyal kapcsoltak össze, valamint a szannyá szkandhával, az észlelés aggregátumával és a személyiségek mély ismeretével. Segítője Pádnaravásziní.[3][4][5][6][7] Birodalmának neve Szukhávatí (szanszkrit) vagy Devacsen (tibeti). Két legfőbb tanítványa (Sákjamuni Buddhának is kettő volt) Vadzsrapáni és Avalókitésvara bodhiszattvák – előbbi a balján, az utóbbi a jobbján. A tibeti buddhizmusban több közismert imádságban is szerepel az újjászületés a Szukhávatí (Devacsen) birodalomban. Ezek közül az egyiket Dzse Congkapa írta Mandzsusrí bodhiszattva kérésére.[8]

A tibeti pancsen lámákat[9] és samarpákat[10] Amitábha megtestesüléseinek tekintik.

A japán vadzsrajána vagy singon buddhizmusban Amitábha a Tizenhárom Buddha egyike, akik előtt a hívők áldozatot mutatnak be. A tibeti buddhizmushoz hasonlóan a singonban is léteznek kifejezetten Amitábhának szóló mantrák, bár a használt mantrák különböznek. Amitábha szintén szerepel a singon Méhbirodalom mandala buddhái között.

Amitábha több vadzsrajána mantra központi alakja. Az Amitábha mantra szanszkrit formája oṃ amitábha hríḥ, amelynek a tibeti változata az om ami deva hri. A japán singon mantra az on amirita teizei kara un, melynek az eredeti indiai formája az om amrta-tedzse hara húm.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Amitábha Buddha szobra (Mongólia, 18. század)

Jegyzetek

[szerkesztés]
Amitajusz mandalája, Tibet, 19. század, Rubin Művészeti Múzeum, New York.
  1. ↑ Lévi, Sylvain; Takakusu, Junjir; Demiéville, Paul; Watanabe, Kaigyoku (1929). Hobogirin: Buddhista enciklodikus szótár kínai és japán források alapján, Paris: Maisonneuve, 1-3. fejezet (Amida).
  2. ↑ Hisao Inagaki, Harold Stewart (transl.): The Three Pure Land Sutras, Berkeley: Numata Center for Buddhist Translation and Research 2003. ISBN 1-886439-18-4 PDF Archiválva 2015. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2013/07/28
  3. ↑ The Great Compassion Mantra - Namo Amitabha. [2009. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  4. ↑ Bardo: Fourth Day. Kaykeys.net, 2005. február 7. [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 7.)
  5. ↑ Symbolism of the five Dhyani Buddhas. [2009. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 8.)
  6. ↑ Pandara is said to be the Prajna of Amitabha Buddha. Pandara is the same in essence with Buddha Amitabha. Himalayanmart.com. (Hozzáférés: 2012. november 7.)
  7. ↑ Guan Yin - Bodhisattva/ Goddess of Compassion. Nationsonline.org, 2011. június 4. (Hozzáférés: 2012. november 7.)
  8. ↑ Georgios T. Halkias, Luminous Bliss: A Religious History of Pure Land Literature in Tibet Pure Land
  9. ↑ Tibet is My Country: Autobiography of Thubten Jigme Norbu, Brother of the Dalai Lama as told to Heinrich Harrer, p. 121. First published in German in 1960. English translation by Edward Fitzgerald, published 1960. Reprint, with updated new chapter, (1986): Wisdom Publications, London. ISBN 0-86171-045-2.
  10. ↑ Teachers: Shamar Rinpoche. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 21.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ősz Lajos: Amitabha Buddha Nyugati Tiszta Földjének igaz tanítása; Farkas Lőrinc Imre, Bp., 2006
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Amitábha&oldid=27377624”