Casalbore
Megjelenés
Casalbore | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Campania | ||
Megye | Avellino (AV) | ||
Frazionék | Cupa, Cupazzo, Frascino, Mainardi, Pagliarone, San Ferro, Sant'Elia, Schiavonesca, Todino | ||
Védőszent | Havas Boldogasszony | ||
Irányítószám | 83034 | ||
Körzethívószám | 0825 | ||
Forgalmi rendszám | AV | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1574 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 74,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 601 m | ||
Terület | 27,98 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 41° 14′ 06″, k. h. 15° 00′ 27″41.235000°N 15.007500°EKoordináták: é. sz. 41° 14′ 06″, k. h. 15° 00′ 27″41.235000°N 15.007500°E | |||
Elhelyezkedése Avellino térképén | |||
Casalbore weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Casalbore témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Casalbore község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A megye északi részén fekszik. Határai: Buonalbergo, Ginestra degli Schiavoni, Montecalvo Irpino és San Giorgio La Molara .
Története
[szerkesztés]A települést valószínűleg a 2. században alapították Traianus császár uralkodása alatt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a longobárd Beneventói Hercegség része lett, majd 1020-ban a normannok érkezésével a Nápolyi Királyság része. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
[szerkesztés]- a középkori Santa Maria dei Bossi-templom, amely egy 2. századi római sírkamrára épült
- a normann vár
- a 2. században épült Spirito Santo-híd
Testvérvárosok
[szerkesztés]- Vinovo, Olaszország (2011)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club