fénykor

Hungarian

fény (“light”) +‎ kor (“age”)

fénykor (plural fénykorok)

heyday, prime (time of greatest success, prestige or flourishing)
Synonym: aranykor

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fénykor	fénykorok
accusative	fénykort	fénykorokat
dative	fénykornak	fénykoroknak
instrumental	fénykorral	fénykorokkal
causal-final	fénykorért	fénykorokért
translative	fénykorrá	fénykorokká
terminative	fénykorig	fénykorokig
essive-formal	fénykorként	fénykorokként
essive-modal	—	—
inessive	fénykorban	fénykorokban
superessive	fénykoron	fénykorokon
adessive	fénykornál	fénykoroknál
illative	fénykorba	fénykorokba
sublative	fénykorra	fénykorokra
allative	fénykorhoz	fénykorokhoz
elative	fénykorból	fénykorokból
delative	fénykorról	fénykorokról
ablative	fénykortól	fénykoroktól
non-attributive possessive - singular	fénykoré	fénykoroké
non-attributive possessive - plural	fénykoréi	fénykorokéi